És mi lenne akkor, ha mindenki hozzáférhetne a magyar múzeumok fantasztikus fotógyűjteményeihez?

  • Hamvay Péter
  • 2015. július 18.

Lokál

Adunk néhány tippet, mely múzeumok tették fel a netre kincseiket, vagyis közkincseinket. De mire várnak a többiek? Felvezető a nyomtatott Narancs összefoglaló cikkéhez.

Követ dobott az állóvízbe Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának (BFL) főigazgatója, amikor úgy döntött, hogy az intézmény őrzésében lévő körülbelül 2000 Klösz György-fotót a Fortepan nevű, ingyenesen használható, online adatbázison is közkincsé teszi.

Klösz Györgyöt (1844–1913) talán nem kell bemutatni, neki köszönhetjük, hogy van képünk Budapest születéséről, ő volt az ugyanis, aki szisztematikusan végigfotózta, ahogy eltűnik a régi, és megszületik az új város. Megörökítette Kossuth Lajos temetését, az első villamosokat, a millenniumi kiállítást, vagy éppen a távbeszélő-hálózatot. Munkái számos közgyűjteményben megtalálhatók, 1200 üvegnegatív például a Kiscelli Múzeumban. Klösz György és fia céges mintakönyvei pedig Budapest Főváros Levéltárába (BFL) kerültek. Ezekből a súlyos albumokból – melyekben budapesti utcaképeken, épületfotókon kívül vidéki kastélyok felvételei is szerepelnek – választhatták ki a céghez betérők a megvásárolni kívánt alkotást, vagy betekintést kaphattak munkásságukba. Sajnos nem teljes a kollekció, hiszen mindössze 14 album van meg, de van 24-es sorszámú ikötet is, így vélhetőleg a többi elveszett. Mintegy 4000 Klösz-fotográfiát ismer a szakma, így a BFL birtokában lévő felvételek a fennmaradt életmű mintegy felét jelentik.

Klösz György felvétele

Klösz György felvétele

Fotó: Fortepan.hu – Budapest Főváros Levéltára

A magyar közgyűjtemények közül alig találtunk olyat, amely ingyenessé tette volna saját fotográfiai gyűjteményét, sőt, épp a legnagyobb történeti fotógyűjteménnyel rendelkező múzeumok, mint a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Budapesti Történeti Múzeum esetében még arra sincs mód, hogy honlapjukon online böngésszünk közkincseink között. Az Országos Széchényi Könyvtár által koordinált 48 könyvtár százezres nagyságrendű fotókincsét őrző Magyar Digitális Képkönyvtár pedig két hónapja nem elérhető. Bár súlyos milliárdokat elköltöttünk digitalizálásra, nincs központi honlap, ahol az összes közintézmény tartalmai egyetlen keresővel a rendelkezésünkre állnának. Kereshetünk a ManDA, a Hungaricana, a MuseuMap honlapokon, de számos intézményi felület is született az elmúlt időszakban, például letölthető fotókat kínál a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye.

Kosztolányi tér

Kosztolányi tér

Fotó: Bujnovszky Tamás/Budapest Gyűjtemény

A Székesfehérvári Deák Gyűjtemény 2011-ben indult Emlékmentés projektje a helyi magán- és köztulajdonban lévő régi fotográfiák digitalizálását és közzétételét tűzte ki céljául.

A balassagyarmati Palóc Múzeum jelenleg több mint tízezer darabot számláló fotótára három múzeum fotógyűjteményeibe enged betekintést. Harth Tamás igazgatóhelyettes szerint nagy fejlesztés előtt állnak, a következő hetekben csak a saját anyagukból több mint 20 ezer darab kerül fel az egyébként nagyon könnyen kezelhető, kulcsszavas keresővel ellátott felületre. Harth szerint bár nincs letöltés funkció a honlapon, ám a fotók levehetők. Nekik nem lenne bajuk azzal, hogy tartalmaik ingyenesen hozzáférhetők legyenek, hiszen csekély összeg folyik be a másolási jogokból, de az anyaintézményük protokolljához kell igazodniuk.

Tamási Miklós, a Fortepan alapító-szerkesztője és Kenyeres István szerint az is megkérdőjelezhető, hogy a közintézmények a saját, azaz köztulajdonban lévő anyagaik közzétételéért pénzt követelnek. Egy múzeumi szakember szerint azonban a BFL döntése kérdéses, hiszen lépése nekik és más közgyűjteményeknek is érezhető károkat fog okozni, ahogy a Fortepan már okozott is, hiszen egyre többen fordulnak a nyomdai minőséget szolgáltató ingyenes portálhoz. Van, aki szerint az is problematikus, hogy a BFL vagy más közintézmény a Fortepanon keresztül ingyenesen bocsátja a profitorientált üzleti vállalkozások, akár képügynökségek, akár kiadók rendelkezésére a közvagyont. Ahogy a Fortepanon található fotográfiák tulajdonjogi és szerzői jogi helyzete is kérdéses.

És ez még mind semmi – az egész kacifántos problémahalmazról, az elérhetetlen közkincsekről és az állami bénázásról remek összeállítást olvashat e heti nyomtatott lapszámunkban.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.