„Megszoktam, hogy mindig fáj valahol” – Harza Márk felemelő története

  • Matkovich Ilona
  • 2015. július 23.

Lokál

12 éves pusztaszabolcsi srác, tehetséges énekes, többszörösen díjazott prózamondó. Az orvosok megnevezni sem tudják a betegségét – részlet ma megjelenő nyomtatott kiadásunk cikkéből.

Márk a szüleivel és a nagymamájával egy városszéli albérletben lakik. Édesanyjának az első házasságából van két felnőtt gyermeke, Márkkal 38 évesen lett terhes. A terhesség alatt nem merült fel, hogy baj lenne a magzattal, és a szülés is rendben ment. „A szülés után aztán tízesével hozták a medikusokat. A gyereket levetkőztették, felöltöztették. Kérdeztem, valami baj van? Csak akkor mondták meg, hogy olyan ritka betegsége van, hogy ilyet a medikusok soha máskor nem látnak” – mondja Erika.

Sztárok egymás közt

Márk 48 centivel és négy kilóval született, a születési igazolására azt írták, hogy törpe. Először el se hitték, Márk gyönyörű, fekete hajú baba volt, de az orvos azt mondta, hogy a „törpeségnek” 289 fajtája van… Sorra járták a szakorvosokat, senki nem tudta megnevezni Márk betegségét. A fiú már nem szed semmit, azt mondja, minek mérgezze magát, a gyógyszerek az ő fájdalmait nem enyhítik. Legutoljára szteroidokat kapott, azok sem hatottak, viszont állandóan éhes volt, csakhogy híznia sem szabad. Édesanyja mindennap masszírozza, gyógytornáztatja. „Nem vagyok gyógytornász, és amikor látom, hogy egy mozdulat nagyon fáj, nem folytatjuk a gyakorlatot. Az embernek belesajdul a szíve, amikor ki kell tépni a csípőjét, mert sikít, hogy anya, segíts! Összeakad neki a porc, és ilyenkor szét kell feszíteni a lábát, a csípőjét meg hirtelen megrántani... Másodikos kora óta képtelen vagyok erre, inkább indulunk a vonathoz, aztán be a kórházba az orvoshoz” – mondja.

Dolhai Attila

Dolhai Attila

 

Márk egy évig járt óvodába, gondolkodásával, zenei tehetségével, gazdag szókincsével kitűnt a többiek közül, apró termete miatt mégis iskolaéretlennek minősítették. „Akkor azt mondtam, kihívom a Fókuszt, hogyha nem veszik fel. Hát nem értik, hogy tíz év múlva is ilyen kicsi lesz, mikor tanuljon? Erre felvették – emlékszik vissza Erika. – Az alkalmassági vizsgán persze voltak problémák, mert rajzolni kellett, és neki a finommozgása nagyon rossz, olyan, mint egy háromévesé. De az egyéb teszteken kiemelkedően jól szerepelt. Amikor azt kérdezték, te mi lennél majd a farsangon, azt válaszolta, hogy Mozart, a zeneszerző.” Ám ezen legfeljebb a vizsgáztatók lepődtek meg. Márk alig volt kétéves, amikor a Rómeó és Júlia musical dalait elénekelte. „Aztán megszereztük neki a magyar változatot, Márk kiválasztotta a főszereplő Dolhai Attila hangját, azóta ő a minden” – meséli Erika. És ez azóta sem változott. A szoba falát a neves musicalszínész fotói borítják, de van Dolhai-pulóver, -óra, -póló és -toll is. Sőt, az egyik kereskedelmi tévécsatornának köszönhetően hét éve, a svájci műtét előtt Márk duettet énekelhetett kedvencével. „Egy ismerősünk közbenjárásával rendszeresen kapunk jegyet az Operettszínház előadásaira. Ha megyünk, akkor előadás után Attila minden alkalommal leül egy kicsit Márkkal. Végigbeszélik, mi történt, amióta nem találkoztak. Ha Márk mesemondóra készül, akkor meg is hallgatja, akármilyen fáradt.”

Egy nagyszerű ember, egy csodálatos gyermek élettörténete és további küzdelmei a ma megjelenő Magyar Narancsban.

Neked ajánljuk