Ökölharcot és hatalmas lökdösődést vizionáltam magam elé, amikor a hajnali hidegben zötykölődtem a Fogarasi úton, hogy időben odaérjek a Tesco idei Black Friday-nyitányára. Apokaliptikus jeleneteket képzeltem el, ahol egy-egy jól irányzott lépés és okosan kivitelezett tolakodás jutalma a leárazott LCD-tévé lesz, amely kötelező kelléke a fekete péntekeknek, amikor kisebb fesztiválnyi tömegek lepik el az áruházakat, hogy megvehessék a régóta áhított terméket. Hát, a valóság kicsikét arcon csapott.
 Black Friday az USA-ban | |
Pedig a Fekete Péntekek már régóta a küzdelemről szólnak, bár a nagy, november végi harc legjobb pillanatait általában nem itthon, hanem Amerikában lehet látni. A Black Friday egyébként az a hálaadást követő pénteki nap, amikor hivatalosan is elindul a karácsonyi vásárlási szezon, vagyis innentől kezdve egyre nehezebb lesz mozdulni az áruházakban, és a Jingle Bellst/Santa Claus is Coming to Townt is egyre többször fogjuk hallani a hangszórókból.
Ezt akciókkal ünneplik a kereskedők, akik ettől a naptól kezdve általában elkezdenek nyereséget termelni, pontosabban „átmennek pirosból feketébe” a könyvelésben – innen amúgy az elnevezés is. Itthon persze kissé más a helyzet, és simán lehet, hogy a nagy akció egyáltalán nem nagy, sőt, még csak akciónak sem lehet nevezni, mert a Black Friday előtt jól felviszi a kereskedő egy-egy termék árat, majd „leárazza”. Ennek ellenére az utóbbi években azért a magyarok sem szégyenkezhettek, immár mi is fekete péntek-specialisták lettünk, és volt olyan év, amikor nehéz küzdelem és taposás árán szereztük meg a 150-ről 90 ezerre leárazott tévét. Szóval kitanultuk a fekete péntekelés minden csínját és binját.
 Fotó: A szerző felvétele | |
Ehhez képest elég sokkoló volt, amikor nem sokkal hajnali fél 6 után egyetlen embert nem láttam a Fogarasi úti Tesco előtt, pedig az áruház a neten és az akciós katalógusban hirdette, hogy aki olcsó terméket szeretne, az ma reggel álljon csatasorba. A Tesco előtt mégsem volt senki, csak néhány ásítozó férfi és nő parkolt le, és kereste elő az érmét a bevásárlókocsihoz. Aztán kiderült, hogy mivel ez az üzlet éjjel-nappal nyitva van, a Black Fridayre érkezők már bent várakoznak, amit úgy kell elképzelni, hogy hátul, a technológiai osztályon kialakult egy kisebb kör, akik csak azt várták, hogy legyen már 6 óra, amikor kitolják a raklapokat. „Na, most jönnek a későn kelők” – mondta találóan valaki, amikor többekkel együtt én is megérkeztem.
 Fotó: A szerző felvétele | |
A felállás abszolút hierarchikus volt, vagyis aki elsőként érkezett, kicsit mérgesen nézett arra, aki csak később futott be, és mégis a kör közepére akart kerülni. A folyamatosan gyarapodó társaság egyébként teljesen vegyes volt, voltak idősek és fiatalok, ám a probléma közös volt: lesz-e elég tévé, és ha nem, ki az, akinek jutni fog? Mert alapvetően majdnem mindenki tévéért jött, és ahogy később kiderült, a sláger a 160 ezer helyett most 110-ért kínált 4K-s, UHD-s, jó nagy LG volt, ezért keltek fel ilyen korán a legtöbben. „A fiam azt mondta, lesz ez még olcsóbb is, karácsony után, de ennyiért szerintem nem fogunk ilyet hazavinni” – lehetett hallani a körben sétálva.
 Fotó: A szerző felvétele | |
„Én nem fogok senkit megtaposni, nyugi” – mondta egy fiatalabb srác a mellette álló nyugdíjas párnak, majd azt kezdték el megbeszélni, hogy ma már a jobb márkák sem olyan jók, mint egykoron, még a mosógépek is hamar tönkremennek, nem úgy, mint régen. Volt, aki viszont vérre menő küzdelmet vizionált, és már előre bekészítette a mobilját, hogy a legjobb pillanatokat rögzíteni tudja. A legfontosabb azonban a kukkolás volt, ugyanis majdnem mindenki azt figyelte, mikor tolják már végre ki a raklapokat. Az izgalom hat előtt nem sokkal hágott a tetőfokára, ekkor már senki nem mozdult sehová, és aki később jött, szomorúan konstatálta, hogy kiszorult a körből, így aligha jut neki tévé. Volt olyan is, aki ironikusra vette a figurát, és a hoppmester szerepébe bújt, majd hangosan elkezdett ironizálni, és megjegyezni, hogy „tapossátok meg egymást, legyen harc, itt jön a tévé”. A jutalma csúfondáros tekintetek sora volt, aztán valaki rá is szólt, hogy „légy szíves, ezt fejezd itt be”.
 Fotó: A szerző felvétele | |
Végül eljött a nagy pillanat, és a tescósok szinte percre pontosan hatkor elkezdték kitolni a raklapokat, amire ekkorra már úgy 60–70 ember várt. Igen előrelátóak voltak egyébként, mert a csomagot, amiben az LG-k voltak, markos biztonsági őrök kísérték, de amikor lepakolták a kis targoncáról, már ők sem tudtak mit tenni, a roham megindult. Ez kívülről leginkább egy össznépi csetepatéra, esetleg egy hajnali, enervált kocsmai bunyóra hajazott, de ahogy ki tudtam venni, belülről nézve sem volt sokkal komolyabb, persze, lökdösődés, fellökés és káromkodás azért simán belefért, és igazából pár másodperc is elég volt, hogy egyetlen darab LG se maradjon a deszkán.
 Fotó: A szerző felvétele | |
Bár én egyáltalán nem akartam tévét venni, mégis enyhe csalódottságot éreztem, hogy még megfognom sem sikerült egyetlen LG-dobozt. De ez semmi volt ahhoz képest, amik mások arcán láttam: ez leginkább arra hasonlított, mint amikor kisgyerekként karácsonykor nagyot csalódtunk, mert nem azt kaptuk, amit kértünk. Volt, aki káromkodott, és a másiknak panaszolta, hogy valaki fellökte, ezért nem jutott neki, de kialakult egy picike kör is, amely nem hagyta annyiban a dolgot, és leleményesen odaállt a raktár elé, hátha jön még egy adag az LG-ből. „Ez akkora szar, hogy nem hiszem el, idehoznak öt tévét, és annak jut, aki keményebben tör előre” – konstatálta egy férfi, aki valószínűleg alulmaradt a küzdelemben.
 Fotó: A szerző felvétele | |
Közben tolták ki a többi tévét, jöttek a hifik és egyéb kütyük is, ám ezek semmiféle rohamot nem váltottak ki, egyedül talán a Daewoo márkájú mikrohullámú sütő volt képes megmozgatni az embereket, ezért volt egy mini harc, aminek okáról fogalmam sincs. Volt, aki még várt, reménykedett, kérdezgetett, ám a többség LG nélkül indult neki a napnak, és a várakozás helyett elindult inkább az áruház másik felébe, hogy elintézze a szokásos nagybevásárlást. Ott már nem volt tumultus.
