Interjú

„Ez nem a gazdag városok programja”

Magali Vergnet-Covo a párizsi élő negyedekről
szerző
Somlyódy Nóra
publikálva
2015/13. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Párizs tíz évvel ezelőtt indította el a belső városnegyedek fel­élesztését célzó Vital’Quartier (élő negyed) programot. Erőteljes állami beavatkozással előzték meg, hogy a francia főváros közepén olyan hangulat alakuljon ki, mint a pesti Rákóczi úton vagy a Nagykörúton. Magali Vergnet-Covo, az erre kidolgozott urbanisztikai és vagyonkezelői program vezetője egy önkormányzati-magán tulajdonú társaság, a Semaest élén.

Magyar Narancs: Miért olyan sok az üres üzlet Párizsban, hogy a városnak meg kellett kongatnia a vészharangot, és be kellett vonnia egy céget a helyzet kezelésébe?

Magali Vergnet-Covo: Nemcsak az üresedés ellen dolgozunk, hanem a monofunkcionalitás ellen is. Tíz évvel ezelőtt bizonyos párizsi utcákon áruházak sorjáztak, nem volt viszont egyetlenegy bolt sem.

MN: De emögött biztos van piaci logika, nem igaz?

MVC: Van logika, csakhogy mi nem ezt akarjuk! Nem csak masszázsszalonokat és szexboltokat akarunk. Lehetetlen azokon a környékeken élni. Párizs sétálható város, az emberek nem ülnek kocsiba csak azért, hogy bevásároljanak. Ha elegük lesz ebből és elköltöznek, akkor tönkremennek az utcák. Meg kell tartanunk az embereket.

MN: Hogy szabadultak meg a szexshopoktól?

MVC: Megvettük őket. A Semaest 70 százalékban a város tulajdona, kisebb részben bankoké és magánszereplőké. Az önkormányzattól elővásárlási jogot kaptunk, hiszen közcél érdekében dolgozunk.

MN: Mi a Semaestnél kidolgozott program lényege?

MVC: 2004-ben indult a Vital’Quartier első programja hat kerületben. 2008-ban kezdődött a második szakasz, amikor újabb öt kerületet vontunk be. Megvásároljuk, felújítjuk az ingatlanokat, új tevékenységeket költöztetünk be, és fejlesztjük őket. Hiányzó aktivitásokat hozunk be. Üzletek és szolgáltatások, kulturális vállalkozások, művészek, kézművesek, dizájnerek, innovatív emberek költöztek be ezekbe a helyiségekbe. Menedzselni is kell a boltokat. Tíz év elteltével eladhatjuk őket a bérlőknek.

MN: Csak saját tulajdonú ingatlanok szerepelnek a programban?

MVC: A Semaest önkormány­zati vagy lakásszövetkezeti üzleteket is kezel hosszú távú bérlet keretében. Hozzánk kerülnek a tulajdonosi jogok, vállaljuk az ingatlannal járó kötelességeket és a bérleti kockázatot. Sőt, mi akkor is fizetjük a tulajdonosnak a bérleti díjat, ha az üzlet üres vagy a bérlő fizetésképtelen. A tulajdonosnak kockázatmentes velünk együttműködni.

MN: És Párizsnak – illetve a Semaestnek – hogy térül meg a befektetés?

MVC: A Vital’Quartier első ütemére, 12 évre 57,5 millió eurót kaptunk a várostól, és 34 milliót a második szakasz 14 évére. A rendbe hozott üzletek értéke nő, ebből a többletből álljuk az ingatlanvásárlás, a felújítás és a menedzsment költségeit. Ez üzlet. Két évvel az első Vital’Quartier lezárása előtt az előleg 87 százalékát már vissza is fizettük a városnak.

MN: Hogy lehet egy Vital’Quartier-ben üzlethelyiséghez jutni?

MVC: Megnézzük a pályázók üzleti terveit. Ha pékségre van igény, de csak ruhaboltok vannak a környéken, akkor a pékséget részesítjük előnyben. Számít, hogy az üzletvezető mivel tud hozzájárulni a helyi közösségi élet fellendítéséhez. A felújított üzletek egy részét aztán eladjuk azoknak az új bérlőknek, akiket meg akarunk tartani. Piaci ár alatt juthatnak hozzájuk.

MN: Foglalkoznak a kezdő vállalkozók üzleti képzésével, vagy eleve csak profi bérlőkkel dolgoznak?

MVC: Rengeteg az induló, fiatal bérlőnk. Mindenkit egyedileg támogatunk az indulásban, ha kell, üzletvezetési vagy jogi tanács­adással, segítjük a projektfinanszírozást, promóciót, eseményszervezést, a médiakapcsolatok kialakítását.

MN: Miben különbözik a program, ha a helyszín a Quartier Latin vagy például a Párizs melletti Saint-Denis, a tíz évvel ezelőtti zavargások helyszíne?

MVC: A Quartier Latinban ingatlanspekuláció van, ott például a könyvesbolt talpon maradását kell segítenünk. Megvesszük az üzletet, és olcsón adjuk bérbe vagy megbízunk egy igazi könyves specialistát. Saint-Denis szegény város, ahol erős az etnikai kereskedelem. A helyi önkormányzat változatosabbá szeretné tenni, megbíztak vele, hogy színvonalas üzleteket hozzunk be.

MN: Ha példának okáért a Semaest inkább pékséget nyitna egy kebabbüfé helyén, akkor a kebabárus meg tudja tartani az állását?

MVC: Talán öt helyiséget veszünk meg, nem százat. Nem állásokat szüntetünk meg, hanem állásokat teremtünk, ez nagyon fontos. Elég megvenni egy üzlethelyiséget, hogy változást érjünk el, és megtartsuk azokat az embereket, akik már a költözésen gondolkodnak. Saint-Denis-ben nagy a forgalom és rossz a közbiztonság. A kereskedelemben látjuk az egyik lehetőséget arra, hogy támogassuk az együttélést, emeljük az életminőséget, és javítsuk a közbiztonságot.

MN: Mit tanácsolna egy eladósodott magyar önkormányzatnak, amelynek lerobbant és üres üzletek sokasága maradt a nyakán?

MVC: Csinálják meg a maguk Vital’Quartier-jét! A legtöbb francia városvezető azt mondja ma, hogy Párizst kell követni. Sőt, Párizsban kezdetben ellenezték az emberek, hogy a közszféra a kereskedelembe invesztáljon, de mára megváltozott a véleményük. A Vital’Quartier nem a gazdag városok programja. Takarékos módszer, és win-win helyzetet teremt. Nem dobjuk ki a pénzt az ablakon, hanem jól gazdálkodunk vele.

MN: Milyen önkormányzati jogszabály-módosítások szükségesek egy hasonló program elindításához?

MVC: Először is létre kell hozni egy közhasznú gazdasági társaságot, mint amilyen a Semaest, és felruházni elővásárlási joggal. A program előfeltétele az is, hogy a testület beépítse a helyi szabályozási tervekbe a megfelelő szabályozási eszközöket, amelyek biztosítják a helyi értékvédelem lehetőségét és a kívánt funkciók megmaradását, a sokféleség fenntartását.

MN: Milyen társadalmi felmérés előzte meg a program kidolgozását?

MVC: A városháza kutatóintézete, az Atelier Parisien de l’Urbanisme adatai alapján dolgoztunk. Készítettünk egy adatbázist a kerületekben az alul-, illetve felülreprezentált üzletekről, megnéztük, van-e elég zöldséges és pék. Ezután tárgyaltunk a kerületi fórumokkal (conseil de quartier). Ha egy helyi polgármester azt mondta, nincs szükség három kínai étteremre egy utcában, akkor azt a területet bevontuk a programba.

MN: Mit gondol a programot ért kritikákról? Például a Guardian egyik cikkében azt írta, hogy a Vital’Quartier a Párizsról alkotott nosztalgikus képet erősíti meg.

MVC: Aki Párizsban él, boldog, hogy elérhetőek a szükséges boltok. A párizsiaknak fontos, hogy megtartsák az életminőségüket. Mi a lakosság elvárásaira reagálunk.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

szerző
Somlyódy Nóra
publikálva
2015/13. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...