Hagyományőrző csatát rendeznek Szeged-Szőregen

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. július 31.

Lokál

Nemzetközi esemény lesz, jönnek az osztrákok is megint megverni minket.

Magyar és külföldi hagyományőrző honvédek részvételével emlékeznek a szőregi csatára, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó ütközetének 175. évfordulója alkalmából – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.

Szombaton délelőtt katonai tiszteletadás mellett koszorúzzák meg a csata emlékművét Szeged-Szőregen, a Hősök terén. Majd délelőtt két közeli faluban, Tiszaszigeten és Újszentivánon tartanak katonai bemutatót a hagyományőrző honvédek, mások mellett a Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tagjai.

Kora délután megnyílik a nézők számára a hagyományőrző tábor, ahol az érdeklődők a rendezvényre érkező csapatok jóvoltából testközelből ismerhetik meg a korabeli katonai felszereléseket. Az eseményen 15 – magyar, lengyel, osztrák, olasz és román – csapat mintegy 130 hagyományőrzője vesz részt.

A katonai egységek délután újrajátsszák az ütközetet, a csapatok korhű fegyvermásolatokkal csapnak össze a csatatéren, eldörrennek az ágyúk, az elöltöltős, egylövetű muskéták, a tűzharcot követően pedig közelharcra, szuronyvívásra is sor kerül. Az összecsapás végeztével rendezik a gyermekcsatát, melyen a legkisebbek küzdhetnek egymással.

Az ütközetet követően a katonák és a nézők táncos mulatságon vehetnek részt, a talpalávalót a Rozsdamaró zenekar biztosítja.

A csata évfordulóján, hétfőn este Nagy Róbert, a szőregi Alexandriai Szent Katalin-templom plébánosa engesztelő szentmisét tart az ütközetben elhunytakért a Makai út és a Kamaratöltés kereszteződésében lévő nagy kereszt emlékműnél.

A szőregi csata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó ütközete volt. 1849. augusztus 5-én Szőregnél a magyar seregek Dembinszky lengyel tábornok vezérlete alatt vereséget szenvedtek a Haynau vezette császári-királyi csapatoktól, elhagyták állásaikat és visszavonultak Temesvár felé. A vereség a viszonylag kis veszteségek – ötszázan vesztették életüket és négyszázan estek fogságba – ellenére is súlyos volt, mert a csapatok harcrendje és morálja is megbomlott az ütközet és az azt követő visszavonulás során.

 A címlapkép forrása a Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.