Az óbudai gázgyár kerítéséhez tapad két feszült, harmincas fiatalember. A biztonsági őr mozgását figyelik. Amikor tiszta a levegő, futva közelítik meg a célpontot. A hátizsákból fényképezőgép kerül elő, majd következik a behatolás. Percekkel később már a gázgyár különleges víztornyából közvetítenek mobilon, hogy a viztorony.hu oldalon élőben lehessen követni a különleges építmény bejárását.
"Két barátommal találtuk ki évekkel ezelőtt, hogy jó lenne megvenni egy víztornyot, és abban lakni - idézi a viztorony.hu honlap születésének egyik fontos momentumát az oldalt működtető Lánczi András. - Engem küldtek szétnézni. Fényképeznem kellett, hogy meg tudjam mutatni, miket találok a városban bringázva."
A költözés elmaradt, helyette született egy hobbi, ami azért nem mindig olyan kalandos, mint Óbudán. De más értelmet kapott a térkép, a kirándulás, a házak, melyek közül egyre többször bukkantak elő az ég felé törő, különös építmények. A fotók egyre gyűltek.
A kilencvenes évek végén járunk. Aki egy kicsit is értett hozzá, saját honlapot bütykölt. Lánczi András esetében így találkozott a hobbi és az új őrület: elkészült a viztorony.hu első verziója.
"Buta kis honlap volt, ingyen letölthető szoftverrel csináltuk - legyint, miközben táskájából elővarázsolja a laptopját, hogy egy kávézóban ülve bogarászhassuk az aktuális honlapot. - Láttam külföldi példákat. Folyamatosan nőtt a képgalériám, hiszen egyre többfelé jártam és egyre többen küldtek saját képeket, így néhány éve új oldalt kellett összehoznunk."
Tudták, hogy az újpalotai lakótelep legmagasabb toronyháza lényegében víztorony? Sejtették, hogy a budavári Hilton falához nem templomtorony simul? Mert nem csak az víztorony, ami elsőre annak látszik. A viztorony.hu-n több mint ötszáz ronda és gyönyörű hazai objektum látható. Ez a Toronyőr szerint - ahogy a honlapon vezetett naplójában nevezi magát András - nem a végső szám.
"Soha nem hirdettem a honlapot, de valahogy mégis egyre többen találták meg: kérdeztek, beírtak a fórumra, küldték a képeket, leírásokat a még hiányzó tornyokról - meséli, miközben az éjszaka fényképezett tornyokat nézegetjük az oldalon. - Aztán valahogy jött, hogy találkozni is kellene. Először az egykori Metallochemia felrobbantásra váró víztornya közelében jöttünk össze, amiről már film is készült a honlap számára. Miközben végignéztük a hatalmas építmény ledőlését, végre azonosíthattuk, hogy kit is takar egy-egy nicknév.
Ezzel indult a honlapon kívüli víztornyos élet. A margitszigeti víztoronyban volt az első hivatalos összejövetel, amiből végül majdnem szakmai konferencia kerekedett előadásokkal, toronyjárással, a vízművek, az örökségvédelmisek, építészek részvételével és a Budapesti Városvédő Egyesületéhez való csatlakozással. Ettől kezdve lettek rendszeresek a különleges víztoronytúrák, amelyek híre gyorsan terjedt.
"Egyszer meghívtak a Kultúrházba, ahol elhangzott, hogy másnap Újpestre megyünk megnézni egy tornyot. A meghirdetett időpontban annyian voltunk, hogy alig fértünk el. Jöttek fiatalok, kisgyerekes apukák, de ott volt Udvaros Dorottya is, akit ugyanúgy érdekelt az épület és a látvány, mint minket, és őt sem zavarta, hogy koszban, galambszart kerülgetve kell mászkálni."
Lánczit egy idő után szakértőként kezdték kezelni, ami ellen persze tiltakozik, csak hát a víztornyoknak idehaza ma sincs komoly szakirodalma. Mondja, nem ő a szakember, hanem Zsuzsi (Gábor-Szabó Zsuzsa), a honlap révén megismert műegyetemista, aki ma már a témával foglalkozó doktorandusz és kutató. Szakdolgozatát a szolnoki víztorony hasznosításáról írta, idén pedig a szegedi víztorony felújítása körül segédkezett. Persze a nem szakember táskájából is előkerül a "német irodalom", egy könyv, ami az ottani víztornyok utóhasznosítását mutatja be, és amit Andrásék szeretnének magyarul is megjelentetni.
"A barátnőmtől kaptam. Tudta, hogy örülnék neki, ezért a neten keresztül megszerezte - mondja, amikor arra terelődik a szó, hogy a közvetlen környezete miként viseli a hobbiját. - Inkább ne beszéljünk arról, hogy menynyi időt és pénzt visz el. De ha felbukkan egy víztornyos képeslap, azt nem szalaszthatom el, amiatt meg folyamatos lelkiismeret-furdalásom van, hogy egy csomó beküldött fotót még mindig nem tettem fel az oldalra. Persze megértem, hogy nem éppen szívderítő, amikor éjszaka is ezzel foglalkozom. Nem tagadom, netfüggő vagyok" - ismeri el mosolyogva.
Bár a víztoronylakásból nem lett semmi, azért azt tudja, hogy valaki most árul Pesten egy lakható tornyot, egy építész hölgy valahol Mátyásföldön ilyenben él, a gyorsforgalmi út mellett meg iroda működik egy kiszuperált víztárolóban. Neki is van egy álma, egy kedvence, egy szerelme: a hajmáskéri víztorony - néhány kattintás, és ott vagyunk. Angol kastély az egykori magyar, majd szovjet laktanya területén. Ma egy vállalkozóé - szerencsére ideiglenes védelem alatt. András lelkesen mutogatja a fantasztikus tereket, lelkesen sorolja, hol milyen helyiségek, szobák, sőt medence épülne, ha ő lenne a tuajdonos. Majd egyszer, ha mondjuk nyer a lottón. Addig marad a szenvedély, aminek András szerint soha nem lesz vége. "Annyi torony van még itthon, annyi mindent lehetne megmutatni, rengeteg a feldolgozatlan információ, és az interneten ez mind olyan jól elfér."