Egyetlen ilyen hely van a városban, az Oltalom Karitatív Egyesület nyitotta három évvel ezelőtt a józsefvárosi Dankó utcában, egy autószerelő műhely helyén. Akkor a kormányzat modellértékűnek szánta, de végül megmaradt egy szál magában, az Oltalom számos régi intézménye - férfi átmeneti szálló, kórház, pszichiátriai gondozó, menekültszálló, melegkonyha - szomszédságában, évről évre zsugorodó fejkvóta mellett. "A fűtött utca
az utca rendje szerint
működik. Amit ott tilos, azt itt is. Kifosztani, megverni embereket, falra pisilni nem szabad. Ide vissza lehet húzódni. Italt nem lehet behozni, de ittasan be lehet jönni - vázolja nagy vonalakban a házirendet Iványi Gábor igazgató. - Aki élni akar, a közösség része akar lenni, az ott szeret lenni, ahol az élet pezseg. A hajléktalanság nem a fedélnélküliséggel azonos, hanem a társtalanságról szól. Ezért nem működnek a periférián lévő szállók, de ezért jó a Dankó."
A fűtött utcán kívül minden hajléktalanellátóban ÁNTSZ- és tüdőszűrési igazolás a beugró, de a legtöbb helyre nem engednek be részegen és párban sem, van, ahol munkaszerződést kell felmutatni. "Hollandiában vannak ehhez hasonló intézmények, de ott szó szerint mindenkinek van hely. Az elgondolás onnan, a magyar valóság innen származik" - magyarázza Farkas Barnabás, a fűtött utca vezetője, aki a szomszédos Wesley János Főiskola szociálismunkás-képzésére járt, amit Iványi Gábor a kilencvenes évek közepén indított el Solt Ottiliával.
A hajléktalanok nagyjából fele pesti, a másik fele dolgozni jött, aztán itt ragadt. "Aki idejön, arról tudni kell, hogy mentális, egészségügyi szempontból nagyon lent van. Bejelentett munkája szinte senkinek nincs. A legtöbb esetben összefonódik, hogy valaki italozott és elvált, vagy megszűnt a munkásszálló" - sorolja Barnabás. Erika a nyitás óta dolgozik itt szociális munkásként. "A legtöbb megjárta Tolnát, Baranyát, már mindenhonnan kikopott, nem tudta teljesíteni a szabályokat. Itt nem fagy meg. Ha részegen összeesik, behúzzák. Ezt más szállón nem teszik meg."
Egy jól öltözött fiatal pár kézen fogva a kapu felé tart, mosolyognak - még újak. "A Tescóba megyünk, csokitortát akarok enni. Megkívántam. Az kell az én kilóimnak" - pillant kacéran a párjára az asszony. Vidéken dolgoztak, egy műszaki cikkeket gyártó cégnél, ahonnan másokkal együtt őket is kiszórták. Remélték, hogy Pest közelében könnyebben kapnak munkát. Az olcsó, komfort nélküli pomázi albérletből egy hét után kirakták őket, és a fűtött utcában találták magukat. "Takarítással próbálkoztam, de ugyanannyit kapnék, mint amennyi a munkanélküli-segély." "Nem sok olyan hely van, ahová párt beengednek. Hallottuk, hogy van, ahol fizetni kell, de ott telt ház van" - teszi hozzá a férfi. "Na gyerünk - nógatja őket egy sörtehajú fiatalember, feldagadt jobb karját az oldalához szorítva. - Nem jó a szolnoki büntetés-végrehajtóból törött kézzel kijönni. Hát egyelőre megvárom, míg meggyógyul a kezem, a többihez szerintem nagy reményeket nem lehet hozzáfűzni. Én el tudnám mondani magának, hogy mi történt, gyönyörű leírás lenne, de akkor én baszok rá megint. És kell az nekem, hogy megint agyonverjenek?" Együtt vonulnak el.
Mari a kezdetek óta ügyelő a fűtött utcán, végigvezet az ágyak közötti szűk csapáson. Nincs telt ház, a szomszédban ebédet osztanak. Mari is a Wesleyn tanult, mint az itt dolgozók nagy része. "Nagyon kell szeresd az embereket, hogy ezt ki lehessen bírni. Különben nagyon kiborulsz." Sűrű a levegő, fertőtlenítőszer szaga vegyül emberi szagokkal. Kétoldalt kórházi ágyak sorakoznak, akinek nem jut, az barna műbőrrel húzott matracon fekszik a földön. Elöl, az ügyelet közelében alszanak a nők, tőlük egy hevenyészett paravánnal elválasztva a férfiak. Húsz ágy van az emeleten is, az a női éjszakai szálló. A fűtött utcát eredetileg száznegyven főre rendezték be, de a tél beálltával legalább kétszáztízen alszanak itt, többségükben férfiak, ki hol tud. Huszonöt fok van, hogy az se fázzon, akinek nincs takarója. A reggeli és az esti takarítás idején mindenki kiköltözik, de az emberek zöme bentlakó; naponta kétszer kicuccol, és a szomszéd "váróban", az utcától ráccsal elkülönített zugban vészeli át azt az egy-két órát, míg újrafoglalhatja a fekhelyét. Van, aki sakkozik vagy olvas, esténként projektorról megy a tévéműsor. A legtöbben fásultan hevernek vagy leszegett fejjel ülnek az ágy szélén, mások kihasználják, hogy nappal összevackolódhatnak a párjukkal. Sokan az előtérben időznek a padokon. Itt van a legnagyobb jövés-menés, lehet dohányozni, közel a ruha- és az ételosztó (vajas kenyér és tea), az italautomata (9.00 és 9.45 között ingyenes), az igazgatói iroda és az ügyelet. A kapu állandó csikorgását a felcsavart kereskedelmi rádióműsor festi alá. "Azt álmodom, hogy létezel..." - "Hát én is álmodnám" - kontráz egy hang.
A fűtött utca életében a legtöbb belső konfliktus apróságból adódik, sok ember viszonylag szűk helyen van együtt, millió problémával. A lopások miatt felkapcsolt villanynál alszanak, az ügyelők járkálnak éjjel az ágyak között, de térfigyelő kamera is van. Egy fiatal nőt nemrég zártak ki, mert lopott. Most visszajár a többiekhez, de a cigizőnél nem megy beljebb. "Jól éreztem itt magam. Félreértés volt, hogy kitiltottak. Valaki hátulról idejött szólni, hogy lopok. Aludtam, úgy keltettek fel éjszaka." A szemközti lakók szóltak neki, hogy feltörtek egy lakást. Beköltözött, állítása szerint az önkormányzat a krízisidőben nem fogja kilakoltatni. Áprilisban szül, és reméli, eladóként megint talál munkát.
"Van olyan, hogy valaki pityókás, és belenyúl a másik táskájába, mert azt sem tudja, hol az ő táskája, vagy hozott-e egyáltalán táskát - meséli Barnabás az irodában. - Ez nem probléma, lecsillapítjuk, megkérjük, hogy menjen ki, aztán jöjjön vissza. Legrosszabb esetben kizárjuk egy időre. A verekedés tiszta dolog, ha két egyenrangú ember között történik. Mindig van nézeteltérés, de ahhoz képest, hogy százötven ember lakik egy helyen, ez egy áldott bárányok gyülekezete." A fűtött utca hátránya is egyben, hogy a párok, ha nem is alhatnak egy ágyban, de egy légtérben tartózkodnak. "Sokszor konfliktus adódik abból, hogy ki kinek főzött, a nők esetleg közlekednek férfiak között, vagy a férfipárok hajba kapnak, és akkor szó szót követ. Ha a szocmunkás hústorony, az felhívás a kakaskodásra. A lányok sokszor könnyebben le tudják szerelni őket, kevésbé provokatívak."
A komolyabb balhékat
általában nem házon belülről kezdeményezik. Iványiék eredeti elképzelése részben megbukott. "Az erőszakosabb emberek ezt a nagyon nagy nyitottságot felhívásként élték meg. A szemben lévő házban tanyázó banda állandóan berontott a nyugdíj idején. Emiatt kicsit visszahátráltunk. Időnként bezárjuk a kaput, mint a régi városok kapuját, de azért be lehet jönni." A szigorítás óta 16.40 és reggel 7 között csak negyedóránként engednek be új embereket. "Jól megszervezett bűnmaffia épül a hajléktalanokra, mind a bérkoldultatásukra, mind a dolgoztatásukra és a lerablásukra. Van olyan szálló, ahová több száz hajléktalan van bejelentve, fiktív cégekkel. Valaki ad neki ötezret a személyi igazolványért, céget alapít, kocsit, telefont vesz a nevére. Próbáljuk kiküszöbölni az ilyesmit."
Erika mesél egy esetet. "Sanyi bácsival történt, 2005 elején, amikor még be tudtak jönni a bűnözők a másik oldalról, valamelyik beküldte a tégláit, hogy kiszimatolja, kinek van pénze. Próbáltam feltérképezni Sanyi bácsi családját, de nem sikerült. Volt nyugdíja, de mindig elvették. Pátyolgattuk, már egy fél éve nem ivott, amikor csúnya vége lett. Nőkkel csábítgatták. Elment a Keletihez, tettek valamit az italába. Visszajött, itt ordított szegény, fogta a botját, szétmegy a fejem! Meghalt a kórházban. Ez gyilkosság volt. Az ügyeletesek komolyan helytálltak, hogy ezek az erők eltűnjenek a fűtött utcából. Erre az oldalra nem jönnek át, de ha valamelyik szerencsétlen átmegy, azzal nem tudunk mit kezdeni. Ott a bolt, a kocsma, a pia." Õrző-védő szolgálat van az Oltalom Egyesületnél, de külön a fűtött utcán nincs. "Nem kértünk, mert megoldjuk békés eszközökkel. Irritálja őket az erőszak, annyi megaláztatást éltek meg. Hatásosabb, ha elérjük, hogy mindenki betartsa a szabályokat."
A fűtött utcán mindenki addig marad, amíg akar. "Azokat lehet jól kigondozni, akik akarják is, az nem elég, ha a szocmunkás akarja. A legtöbben megerősödnek kicsit, és továbbállnak. Az a bökkenő, hogy nincs továbblépési lehetőség - vakarja a fejét Barnabás. - Ha a szociális háló nem lenne ennyire lyukas - hisz nagyjából nincs is benne fonál -, ha lenne például elég munkásszálló, olcsó szociális bérlakás pároknak, idősek otthona, pszichiátriai beteggondozó, akkor az emberek jelentős része nem itt lenne." Erika lapozgatja a nyilvántartást. "Ebben az évben eddig kétezren fordultak meg itt. Öten haltak meg. Rendkívüli eseményként fordul elő, ha valaki családba tud távozni, egy volt az idén."
Pali bácsi esete Barnabás elbeszélésében valahol a hétköznapi siker mércéje. "Ha nyugdíja van, mindennap bebombázik, bejön, bepisil, átöltöztetjük, kialussza magát, megint ki a bambis helyre, naponta ötször lezavarjuk ezt a kört. De nem haragszunk, mert szeretjük, ismerjük. Ha ötször pisil be, az jobb, mint ha hatszor. Ha valaki albérletbe tud kerülni, akkor ott a léc. Tavaly az állatkertben voltunk, többször is, a múlt hónapban múzeumban. Akkor az a sikerélmény, hogy olyan embert tudunk elcsábítani, aki életében nem volt még múzeumban. Megszületett, keményen dolgozott, és nem ölelte magához a társadalom, hogy minisztert csináljon belőle. Csodálkozva nézi a gorillát, kopog neki, ebből lehet erőt meríteni a holnapi naphoz. Az számít, hogy kinél hova tesszük a siker lécét."
De már az is siker, ha egy-egy utcán élőt egy időre be tudnak hozni a Dankó utcába. "Aki megszokta az utcán lévő szabadságot, kötetlenséget, annál minimális az esélye annak, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. Nincs az a mínusz tizenöt fok, amiért bejönne aludni. Van a Lipótvárosban egy huncut öreg bácsi, igazi vagány, kapott már egy-két agyvérzést, háromhavonta tudjuk meggyőzni, hogy mester, jöjjön be. De múltkor is csak annyira jött be, hogy megfürdettük, szakállát, haját levágtuk, kihalásztuk azt a néhány kis élőt a fejéből, kapott öltönyt, mert arra nagyon vágyott. Meg kell érteni, hogy előbb-utóbb ott fog elaludni, azon a téren, ahol van. Õ láthatatlan. Vannak emberek, akik szeretik a csendet, a magányt. Pont ezért sokkal hamarabb történhet velük valami. Aki a nagyobb tereken lakik, tudja, merre kell menni a metrón, az ügyesebb, rafkósabb. Aki a kis utcákban lakik, egyedül él, olyan, mint egy parasztember egy faluban. Azt a világot ismeri, szereti, nem fog mást csinálni."
Néha egy-egy öreg eltűnik a fűtött utcából, a nyugdíja ellenében egy család magához veszi, "hogy ne legyen itt szegény". Az ilyen
kétes sikertörténetek
közül Erika egyet említ: "István bácsi tündéri kis öregúr volt, 25 éven keresztül más név alatt élt, úgy vágták le a lábát is. Kirakták az utcára, behozták a mentők, előadott nekünk valami legendát. Elvitte őt egy sokgyerekes család, de kisvártatva visszahozták, mert kiderült, hogy nem annyi volt a nyugdíja, mint amit mondott. Mert a két és fél hónapnyit mondta, amit egyszerre megkapott. Aztán mégis jó lett a vége, mert sikerült kibulizni, hogy felvegyék a Mátyás téri idősek otthonába. Időnként elgurul ide, és megmutatja magát, olyan csinos. Pátyolgatják, mintha a nagypapájuk lenne."
"Nem ilyen sztori kell - szól közbe a szemközti padról egy cigányasszony. - Az igazság kell, maga meg röhög. Komolyan mondom. Kétszer be volt adva a lakásigényem Angyalföldön, kétszer elnyomtak ugyanazon a címen, mint a bélyeget. Még egy fizető szállót sem tudok, hogy nyugodtan le tudnám hajtani a fejem." Egy ember megtántorodik előttünk, épp csak el tudunk slisszolni a padról. "Uram, hahó, próbálj meg felkelni, segítünk" - ugrik oda az egyik ügyelő. "Ezzel vagyok körülvéve, 95 százalékuk alkoholista. Kizárt dolog, hogy itt pihenni lehessen. Hétkor ki, fél kilenckor vissza, délben ebéd, fél négykor megint ki, ötkor vissza. Kimenni, bemenni, sorbaállni. Ha valaki a társadalom szélén van, az nem jelenti azt, hogy hülyébb, mint a másik. Én is műszaki egyetemet, főiskolát végeztem. A lányom Egerben tanárnő, a másik főnővér, én meg itt vagyok - akkor hol az arány?"
Az Oltalom Karitatív Egyesület bankszámlaszáma: BBRt. 10103805-11414336-00000009
