„Nálunk nincs jele a járványnak, inkább a félelem, a stressz és a szorongás látszik az embereken. Az alkalmi munka teljesen megszűnt, közmunka még van, de már kevesebb fővel megy, mint korábban. A Boschnál van munka, de ha súlyosbodik a helyzet, ők is szünetelni fognak. Az embereknek így is kicsi a fizetése, nálunk is van, akinek hét gyereke van, vagy olyan, aki egyedül él, se víz, se villany, a sötétben mosakszik minden nap, hogy elkészüljön, mire mennie kell a dialízisre. Jobban félünk itt az éhségtől, mint a járványtól. Mert az hamarabb ide fog érni, az biztos!” – meséli egy kázsmárki asszony.
A település 30 kilométerre fekszik Miskolctól, eddig sokan ingáztak a különféle alkalmi munkák miatt, de a koronavírus-járvány beköszöntével azok megszűntek, vagy legalábbis szünetelnek. „Kilátástalanság van és bizonytalanság. A nagycsaládosoknak a családi pótlék néhány napra elég, a gyerekek legalább minden nap kapnak ebédet, de a létfenntartás nehéz lesz. Vetőmagra nincs pénz. Lisztet, olajat, krumplit vesznek az emberek, hogy ne haljanak éhen. Hogy ha nem is azt, mint eddig, de legalább tudjanak valamit az asztalra tenni. Ilyen helyzet még nem volt itt. Az embereknek szakmájuk van, és így sem tudnak elhelyezkedni” – meséli tovább a tapasztalatait a nő és hozzáteszi, a településen sokan egyik napról a másikra élnek. Cigányok is, magyarok is, nincs különbség. „Segítségre lenne szükség!”
| ||
Április már nehéz lesz
Az ország több pontjáról beszéltünk emberekkel, Borsod vagy Nógrád megyéből éppúgy, mint Baranyából, a tapasztalataik hasonlóak: a szegény rétegeket egyelőre jobban fenyegeti az éhínség és a munkanélküliség, mint a járvány. Ők legalábbis mindenképpen így érzékelik. „Sokan elveszítették a munkájukat, a szezonális munkák száma megcsappant” – mondja Farkas Zsuzsanna, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) Egri Alapítványának elnöke és szakmai vezetője.
Hozzáteszi, a környékbeli szőlősgazdákhoz még járnak ugyan dolgozni néhányan, de mivel az éttermek bezártak, kevesebb a megrendelés, nem fog annyi bor fogyni, mint az előző években. Így ha művelik a szőlőt, akár nagyobb veszteséget is termelhetnek, mint ha nem foglalkoznának vele. Az egri Béke-telepen a közmunka eddig sem volt számottevő, inkább alkalmi munkákból éltek az emberek. És sokan már nyugdíjas korúak, akiknek korábban fekete munkájuk volt, így a nyugdíjuk is alacsony.
„A március még nem volt olyan vészes, mert nagyjából fél hónapot majdnem mindenki dolgozott, de április már nehéz lesz” – véli Bogdánné Tímea Nógrád megyei közösségszervező. Azt mondja, a megyéből sokan dolgoztak Budapesten, ezek a munkák a járvány beköszöntével megszűntek, új munkát találni pedig nagyon nehéz. „Képzettség nélkül, segédmunkát találni most szinte lehetetlen. Akinek van szakmája, azt felveszik és helyben is tud viszonylag jól keresni, viszont a vírus miatt bizonytalan, hogy mikor tudnak kezdeni.”
A baranyai Ágon ennél jobb a helyzet, közmunka továbbra is van. Néhányan ugyan ott is elveszítették a munkájukat, jellemzően ott is azok, akik feketemunkát végeztek. „A helyzet inkább átlagosnak mondható, nincsenek brutális szélsőségek” – meséli Jász Krisztina szociológus, önkéntes közösségfejlesztő. Azt mondja, ez annak is köszönhető, hogy a településen sok kezdeményezés indult az elmúlt években: van szociális szövetkezet, kialakítottak egy közösségi kertet is, a közmunkában olyan növényeket termesztenek, amiből aztán savanyúságot készítenek. A prevenció több fronton zajlik. „Lakhatási problémák felmerülnek, de éhezés egyelőre nincs. Olyan előfordul, hogy a napon szárítják a pelenkát, amit aztán újra felhasználnak, mert nincs pénzük újat venni. De önszerveződnek, spájzolnak, segítenek egymásnak. Az Ág Szegényekért Egyesületben pedig a jobb helyzetben lévők gyűjtenek a szegényebbeknek.”
| ||
Segítenék, de nem tudok én sem
„Nálunk alkalmi munka nem nagyon van, a közmunkában részt vevők száma jelentősen lecsökkent, a környékbeli mezőgazdasági munkák majd csak késő nyáron kezdődnek, addig nem tudjuk, mi lesz velünk” – mondja Bozsányi László. A férfi Szatmárcsekén él, ott vesz részt a Kiútprogramban, ami a legszegényebbeknek létrehozott foglalkoztatási program. „Nonprofit vállalkozásként segítünk Magyarország észak-keleti településein a mélyszegénységben élőknek, hogy regisztrált őstermelővé vagy családi vállalkozóvá váljanak, és így munkájukból legyenek képesek megélni. A segítségnyújtás két fő eszköze a munkába integrált képzés-tanácsadás, valamint a fedezet nélküli kis összegű hitel. Ahhoz igyekszünk a feltételeket biztosítani, hogy ügyfeleink (főként romák) saját erőforrásaikat mozgósítva váljanak képessé maguk és családjuk anyagi és társadalmi helyzetén javítani” – áll a program honlapján. Az ügyfeleket piaci uborkatermelő rendszerekbe integrálják, ezt csinálja László is Szatmárcsekén.
„10 kilométernyi uborkát csinálok idén, ezzel körülbelül 20 főnek tudok majd munkát adni, de csak június elejétől. Most kell a palántákat elültetni, ahhoz elég 10 ember is. Mindenki azt kérdezi tőlem, tudnék-e még másoknak is munkát adni, ma is legalább nyolcan kerestek meg – meséli László. – Gondoltam, ha 20 kilométernyi uborkát csinálnék, tudnék akár 40 embernek is munkát adni, de az nekem is nagy rizikó, drága beruházás, ha elveri a jég, akkor is ki kell fizetnem. Segítenék, de nem tudok én sem. A feleségemnek nem hosszabbították meg a közmunkát, júniusig az uborkából sincs bevételünk.” László megjegyzi, a település központjában lakik, sok emberrel beszél, és az a tapasztalata, hogy bár a járványtól is félnek, attól sokkal jobban, hogy nem lesz pénzük és nem tudnak mit enni.
Volkán Roland, a Kiútprogram egyik terepmunkása is megerősíti ezt, azt mondja, sokan jelentkeznek, hogy a Kiútprogramban dolgoznának, de az ő forrásaik is végesek, nem tudnak annyi embert foglalkoztatni, mint amennyien jelentkeznek. Azt mondja, a környéken már bezárt egy gyár, félő, hogy a többi is csökkenteni fogja a termelést, így nem kell majd annyi ember. „A mezőgazdasági munka bére is jól alakult az utóbbi időben, a járvány azonban erre is negatív hatással lehet. Mivel sokan kereset nélkül maradtak, a munkát elvállalják kevés pénzért is, és ez kizsákmányoláshoz vezethet.”
| ||
Az élet az utcán zajlik
Szatmárcsekén a boltokban egyelőre lehet kapni mindent, László tapasztalatai szerint viszont legalább 20 százalékos drágulás van. Roland hozzáteszi, a kisboltokban, mivel monopolhelyzetben vannak, akár duplájára is növekedhetnek az árak, ráadásul vannak hiánycikkek is, rendszerint azok a termékek, amit gyorsan elkapkodnak: liszt, élesztő vagy fertőtlenítőszer. „A családoknak időszakosan van pénzük, a kisbolt sokszor hitelez, de nyilvánvalóan azoknak ad el először, akik tudnak készpénzzel fizetni. És ha valakinek nincs? Ők hogyan vásárolnak be?”
A Béke-telepen lévő kisboltban folyamatosan kapható minden, hiány Ágon sincsen semmiből. A közeli Dombóváron viszont már megfigyelhető a drágulás. Ágon a gyerekeknek jár a napi egyszeri meleg étel, bár ahogy Jász Krisztina megjegyzi, levest nem kapnak, csak főételt. Műanyag edényben adják ki az ételt, ám az a múltkor elfogyott, így a gyerekeknek be kellett volna menniük az egyik iskolába, hogy ott egyék meg az ebédet. A Béke-telepen a gyerekétkeztetés az első 1-2 hétben elmaradt, de miután a SZETA Egri Alapítványa felvette a kapcsolatot az önkormányzattal, gyorsan felmérték a helyzetet és elindult az is. Az Ételt az Életért Alapítvány pedig népkonyhát működtet, Farkas Zsuzsanna elmondta: megkérdezték, mennyien szeretnének napi egyszeri meleg ételt kapni és számukra, szintén műanyag edényben porciózzák ki az adagokat. „Nagyjából százan jelentkeztek. Ez a nagy szám bennünket is meglepett.”
Azt mondja, az emberek igyekeznek betartani a szabályokat, otthon maradnak, de a telepi lakások nagyon picik és zsúfoltak, 20 négyzetméteren akár hatan is élnek, az udvarok kicsik, sok esetben nincsenek lekerítve. „Az élet az utcán zajlik, ott mosnak, teregetnek, a gyerekek ott játszanak. És a körülmények miatt nem is nagyon tudnak eltérni a megszokottól, hiszen ha nincs víz egy házban, ki kell járniuk a közkútra.” Koronavírus-gyanús eset eddig nem volt, egy fiatalember Németországban dolgozott és miután hazajött, karanténba vonult, de nem lett beteg.
Megbetegedés Ágon sem volt eddig, ebben bizonyára az is segít, hogy Ág zsákfalu, nincs átmenő forgalom és a településre sokszor csak az megy be, aki eleve ott lakik. Szatmárcsekén László és a felesége két hétig önkéntes karanténban volt, a feleség lázas volt, nála tesztet is csináltak, de negatív lett, és már jobban érzi magát. László és a gyerekek jól vannak, náluk tesztet sem végeztek. Azt meséli, mások is kerültek karanténba, voltak, akik Győrben dolgoztak és onnan jöttek haza a faluba, betegek lettek, ezért hatósági karanténba kellett vonulniuk. Mások önkéntes karanténban voltak, de már mindenki jól van, a vírus egyelőre nem jelent meg a településen.
| ||
Hol a segítség?
Az önkormányzatok sok helyen próbálnak segíteni, ám mivel ők sem kapnak pluszforrást, nincsenek könnyű helyzetben. Bogdánné Tímea azt meséli, a Nógrád megyei kistelepüléseken tisztasági csomagokat osztottak az önkormányzatok, amiben volt hipó, mosogatószer, kézfertőtlenítő, de ezt nem minden település tudja megengedni magának. Az időseknek a falubuszokkal megoldják a bevásárlást, és sok helyen maszkokat is elkezdtek gyártani, hogy legalább a helyieknek jusson védőfelszerelés.
Nógrádba az Adománytaxi is szállít maszkokat, Horn Tamás, a szervezet alapító igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg a Maszkot a Frontra kampányt csinálják és „előreláthatólag több tízezer maszkot tudunk legyártani, amit az ellátórendszerben dolgozóknak (szociális munkások, egészségügyi dolgozók, bolti eladók, postások) viszünk el, körülbelül háromezer darabot már el is vittünk. Kicsit lassú a munka, mert önkéntesekre álltunk át, így viszont sokkal több maszk lesz. Szerencsére a maszkgyártás nem igényel nagy anyagi kapacitást, így sok helyen elkezdtek maguk is varrni, de 10-12 nógrádi településnek azért viszünk maszkot.”
Egerben az Egységben a Városért Egyesület és a SZETA Egri Alapítványa dobott össze annyi pénzt, hogy a Béke-telepen élő családoknak támogatást tudjanak biztosítani. A Kiútprogram magánszemélyektől kapott és kap még mindig adományokat, Szatmárcsekén is ebből tudnak segíteni a bevásárlásban, gyógyszerek kiváltásában, vagy éppen abban, hogy a családok tudjanak telefonálni, például a háziorvosnak. „A Kiútprogramban részt vevő családoknak vittünk egy-egy telefont – meséli Volkán Roland –, amit aztán az egész utca használhat, ezzel is könnyítve a kommunikációt.”
A segítség a digitális oktatás miatt is elkélne, sok szegény településen élő családnak ugyanis nincs laptopja, vagy tabletje, legfeljebb okostelefonja, de sokaknak internetelérés nélkül. Ráadásul, ha több gyerek van a családban, nehéz megosztozni az eszközökön, sok esetben pedig a család sem ért az eszközökhöz, így a digitális oktatás nem tud jól működni. „Ágon nincs tanoda, sok család nem tudja megoldani a digitális oktatást, félő, hogy ez az időszak a tehetséges gyerekek lendületét is megtöri – mondja Jász Krisztina. – A Civil Kollégium Alapítvánnyal most próbálunk segíteni családoknak, akiknek nincsenek megfelelő eszközeik. Ilyen van bőven, sok családnak, ha van is telefonja, internetelérésük nincs. Az önkormányzat épülete elé szoktak kimenni, odáig elér a wifi és onnan el tudják küldeni a házi feladatot.”
