Kárpátok bércei

  • 1997. július 17.

Lokál

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

A szerk.

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

Az ötlet az olaszországi Rimini városából származik, vagy honnan: ott egy helyen meg lehet nézni az összes olasz nevezetesség makettjét, azt a nagy kerek izét, ahol oroszlánok vetélkedtek a keresztényekkel, a ferde tornyot, amiről a pizza a nevét kapta, a velencei gondolás csatornákat, egyszóval mindent, talán még a bibionei strandot és a tarvisiói bőráruboltot is. Az úgynevezett ötletgazda - aki egy pécsi egyetemi tanárember egyébként - egy ilyet álmodott meg magyarba, a Balaton közelébe: mű Magyarország, mű Parlament és Kárpátok, debreceni nagytemplom és persze: a pozsonyi vár makettje, kolozsvári szalonna. És hogy az irredentizmus vádja ne érhesse őket: egy kis Bécs, egy szelet Lengyelország. Turistacsalogató látványosságnak szánják, amúgy.

Mindez olyan szörnyen hangzik, hogy nem is érdemel jobbat, aki erre befizet.

És evvel nem is kellene foglalkoznunk, ha a fentiek nem A Hét című tévéműsorban hangzottak volna el. A riport megszólaltatta az ötletgazdát, a polgármestert, aki összekuporgatta a hetven hektárt, és az Alapítvány (mert az is van már) rendelkezésére bocsátotta kilencvenkilenc évre, egy forint ellenében, megszólaltak a falubeliek, akik alig várják (vagy nem hallottak róla), sőt még Világosi Gábor (BM) is megszólalt. Mindenki nagyon örül.

De: örömünk nem lehet felhőtlen, mer´ van ám baj is. Ott az a nagy terület, és el kellene kezdeni a földmunkákat, pénz még sehol. Azaz adott már a megyei közgyűlés is, meg ez-és-az, de keveset; az egyik mikro-kárpáti szerint állami támogatás nélkül a vállalkozás elképzelhetetlen. Potom egymilliárdból megépülhetne ez a vonzó terv. És persze A Hét riportere nem kérdezte, vajh mi a lomposé´ adjon erre pénzt az állam.

Pedig mintha ez lenne a valódi sztori: már megint egy maroknyi ámokfutó dörömböl a kapun és pénzt kér, már megint állami segítséget várnak egy olyan vállalkozás beindítására, ami enyhén szólva magánügy; jobb helyen az ötletet papírra vetik - az egyik fecnit költség-haszon elemzésnek hívják -, és ha életképesnek tűnik, akkor kölcsönök, társtulajdonosok, szabad pénzforrások felkutatásába kezdenek. És vállalkoznak, aminek alapja a kockázat, bizony. A vállalkozásba bele is lehet bukni, a kölcsönöket, fájdalom, meg kell adni.

Ezek az - egyébként nyilván jóakaró és derék - emberek is (is, mert a jelenség nem rendkívüli) most a mi pénzünkre, az önök pénzére pályáznak, adóforintjainkból valósítanák meg álmaikat. És lehet, nem értik, mi a baj, jót akarnak ők; elképzelhető, hogy az államnak adnák az egész Kárpát-medence kócerájt - és nagyon haragudni fognak arra, aki azt mondja: erre egy fillér állami pénzt nem szabad költeni.

Mert a mini-Kárpát-medence a turistáknak és a piacnak kell - ha egyáltalán -; nekünk és az államnak nincs közünk hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.