Lokál

Hét éve költözött Berlinbe, kezdetben alkalmi munkákból élt, négy éve a Humboldt Egyetem hallgatója, a Rosa Luxemburg Alapítvány ösztöndíjasa. Szabad idejében a Rhythms Of Resistance Berlin (ROR) szambazenekar aktivistájaként Európa antifasiszta, antiglobalista, környezetvédő és kirekesztésellenes demonstrációin zajong. Kreuzbergben él.

Nevéből ítélve lehetne vasútállomás, raktár, hulladéklerakó is. Kevesen tudják, hogy azt a pazar lakótelepet nevezték így, amit nemcsak jellegzetes vasúti kőkerítéssel, de szociális halóval is körbefontak.

Három okból utaztam el Finnországba: hogy megvédjem egy csöppet megkésett disszertációmat, hogy egyszer az életben szaunázzak egy autentikus finn szaunában, a harmadik nem tartozik senkire. Mostani formámban feltétlenül eredménynek számít, hogy a háromból egy sikerült.

A kerékpáros Roskó bicikligyűjteménye hovatovább ismertebb, mint a rajzoló-festő-keramikus Roskó állatos képei, szobrai. És most még mi is ezt a tendenciát erősítjük.

Míg az autósokat ajánlatok seregével találják meg a biztosítók, a bringások nincsenek elkényeztetve. Pedig olykor a kerékpár értékesebb, mint egy gépkocsi, ráadásul jelentős kárt is okozhat az autóban.

Javában tombol a bringaszezon, az új Andrássy úti csodakerékpárúton mindennaposak a forgalmi dugók. Mit tegyünk, ha mi csak a 105-ös busz megállójában búsulva figyelhetjük a boldog és egészséges közlekedőket, mivel nincs saját biciklink?

Fékevesztett bulikról és bugyijukat hajigáló lányokról, kulturált világsztárokról és elviselhetetlen sztárallűrökről is mesélt nekünk a legrégebbi hazai limuzinkölcsönző, a Limo 1 ügyvezető tulajdonosa, aki maga is rendre a volán mögé ül. Interjú Szirmai Tamással.

A gödöllői vasútállomás különleges példány, 1867-ben futott be ide az első vonat, ám mivel Ferenc József és Erzsébet királyné is gyakori vendég volt a településen, s ők is az akkori legkorszerűbb közlekedési eszközzel érkeztek, a vasutasoknak kezdettől fogva fejtörést okozott, hová tegyék a királyi családot vonatuk indulása előtt.

Annyi a látnivaló, hogy szinte elvész benne az ember.

Gyerekek és család, szeretet és tisztelet, meleg rendőrök és buszvezetők. Ilyen volt a bécsi szivárványparádé.

A gödöllői Grassalkovich-kastélyt már vagy huszonöt éve próbálják rendbe hozni, de a régóta vágyott célegyenesbe végül úgy jutott a híres-neves műemlék, hogy uniós elnökségünk "színpadának" nevezték ki.

Az Amszterdami Egyetem nyugalmazott társadalomföldrajz-professzora Városépítészet és polgári szabadság című, immár magyarul is olvasható könyvében hat főváros (Párizs, London, Amszterdam, Budapest, Brüsszel, Róma) tizenkilencedik századi fejlődését elemzi.

Nem járt rosszul a múzeum a kényszerköltözködéssel: az ódon - belül persze erősen felújított - óbudai épülettel (benne Krúdy Gyula utolsó, szűkös lakásával) a múlt század eleji belvárosi, nagypolgárias miliőből egy valamivel régebbi világba hátrált a gyűjtemény, amelynek egyes elemei talán kiszorulnak így elegáns összefüggéseikből, mások viszont meghittebb otthonra találhatnak a kisebb, alacsonyabb szobákban-termekben.