Városi, országúti, trekking, mountain bike, fixi, használt, felújított, új vagy személyre szabottan épített, egy- vagy soksebességes. Arra, hogy milyen bringát érdemes venni, nincs egyszerű recept, ezért mielőtt vásárlásra szánjuk el magunkat, nem árt egy alapos önvizsgálat. Nemcsak azt kell átgondolni, hogy mire akarjuk használni a leendő kerékpárt - belvárosban munkába járásra, hazajárni vele az agglomerációba, hegyi túrázásra vagy csak csajokat felszedni vele -, de azt is, hogy milyen a "hozzáállásunk", akarjuk-e "bütykölni", vagy jobb volna öt évig hozzá se nyúlni; hajlandóak vagyunk-e megtanulni pár fogást, vagy a lábak egyenletes sebességű mozgatásával is beérjük. (Például városban átlagos esetben semmi szükség egy teleszkópos bringára, de aki folyamatosan útpadkákon ugrat le-föl, és nem tudja, hogyan lehet ezt kíméletesen megoldani, annak jól jöhet a rugalmasabb jármű.) "Én mindenkinek azt javaslom, hogy először is próbálja ki pár haverja bringáját, és csak ezután döntse el, hogy mi illik hozzá igazán" - tanácsolja Cziegler András, a Stricikli nevű műhely és bolt egyik üzemeltetője.
Szerel, összerak
Fotó: Németh Dániel
Paraszt és fixi
Épp ezért ideális választásnak az építtetés tűnik: ilyenkor maximálisan személyre szabott bicikli készül új vagy (részben) használt alkatrészekből, ami persze nem csak a dizájn miatt fontos. Biztosan megfelelőek lesznek a méretek, az átlépőmagasság, de ilyenkor még arra is figyelni lehet, hogy a hajtókar nagysága miatt se kanyarban, se fekvőrendőrön áthaladva ne érjen földet a pedál. Ráadásul árban nincs különbség egy ugyanolyan kategóriás új bringához képest. "A legolcsóbban akkor jössz ki, ha a saját képességeidnek megfelelően eljutsz az alkatrészek összeszerelésében addig, ameddig tudsz - semmi nem túl bonyolult, és mindenre van útmutató a neten -, és aztán elviszed egy szervizbe, hogy a többit megcsinálják" - véli Cziegler.
Máskülönben - használt vagy új kerékpár vásárlásakor - nem árt tudni, hogy a kívánt felhasználási módnak milyen típus felel meg a legjobban; ha sportról, hegyi túrázásról vagy országúti száguldásról van szó, a válasz nem túl nehéz; a városokban viszont tényleg előfordul mindenféle modell. "Nagy átalakulás van a városi bringázók körében. Kezdenek eltűnni a mountain bike-ok, és a helyét két vonal tölti be: egyrészt a nemzetközi divatnak megfelelően az országútihoz hasonló, vékony kerekű trekking bringák és a fixik (örökhajtós, egysebességes bringa, amelynek hátsó fogaskereke szabadonfutó mechanika - racsni - nélkül van rögzítve a kerékagyhoz, így a kerék úgy forog, ahogy a pedált tekerik - K. B.) terjednek, másrészt az igazi, régimódi városi, vagy ahogy mondják, parasztbiciklik - számol be tapasztalatairól Kürti Gábor, a Hajtás Pajtás futárszolgálat és bolt ügyvezetője, aki úgy véli, a városban általános, napi 3-5 kilométer oda-vissza távra tökéletesen megfelelnek az ilyen gépek a maguk 20 km/h-s tempójával. - Amikor először ültem ilyenen, nem is értettem, miért nem jár mindenki városi bringával: a hátam kiegyenesedett, a nyereg kényelmes volt, és a városban a nagy sárhányó, esetleg a csomagtartó, kosár vagy szoknyavédő is ideális."
Kürti szerint a méreteiben, súlyában, kerékvastagságban valahol az országúti és a mountain bike közt elhelyezkedő városinak vagy citynek nevezett biciklik azért is megfelelőek a munkába járáshoz, mert bár lehet, hogy tíz perccel tovább tart az út, ám mivel ilyen tempó mellett az ember nem izzad meg, ez az idő visszajön azzal, hogy nem kell megérkezés után átöltözni, lezuhanyozni. "Így ráadásul jobban terjed a bringázás is: az emberek azt látják, hogy a kerékpáros közlekedéshez nem kell külön felszerelés, speciális ruházat."
Kürti tapasztalatai szerint először a legtöbben valamilyen drágább bringát vesznek, hogy aztán egy-két év alatt rájöjjenek: a menő külső elég hamar elmúlik a poros utakon, pocsolyák közt, és amúgy is igen drága a karbantartás; ha pedig nincs rá lehetőség vagy szükség, hogy napi 20-30 kilométert megtegyenek vele, a bonyolultabb gép képességeit sem lehet kihasználni. Emellett Magyarországon az emberek számára - mivel minden óriásplakáton, áruházi szórólapon és kiárusításon ezt látni - a mountain bike jelenti "a" biciklit, így a legtöbben akkor is ilyennel kezdik a bringás karrierjüket, ha hegyet legfeljebb természetfilmben látnak. Pedig a vastagabb gumi nagyobb gördülési ellenállása sok energiát vesz el az embertől feleslegesen, a kisebb kerék miatt nem ideális a lendület, a testtartás sem a legkényelmesebb és legegészségesebb rajta, és persze a sok sebesség is kihasználatlanul marad a városban. "Van, aki azt mondja, hogy azért vett montit, mert az elbírja. Ez hülyeség: én 130 kiló vagyok, egy virsligumis fixivel járok két éve, és még nyolcas sincs a kerekemben. Mindent tökéletesen karban lehet tartani, és mindent el is lehet rontani" - mondja Cziegler, akinek meggyőződése, hogy városba a legjobb választás egy megfelelő áttétellel rendelkező (az első és hátsó lánckerék mérete közti különbség, amely meghatározza, hogy mennyire nehéz tekerni, és hogy egy pedálfordulattal hány métert tesz meg a bringa - K. B.), egysebességes kerékpár - már csak azért is, mert a váltók meghibásodása viszonylag gyakori probléma, ellenben a legtöbben nem értenek a javításukhoz.
Új és használt
Persze arra sincs egyértelmű válasz, hogy ha nem akarunk építtetni, új vagy használt bringát érdemesebb-e venni - mindkettőből lehet jót és rosszat is találni; elsősorban a pénztárca vastagsága lesz a döntő. A szakértők szerint használt kerékpárt sem érdemes 30 ezer forint alatt keresni, egyszerűen azért, mert ilyenkor nagy valószínűséggel rövid időn belül rá kell költeni a szervizben még pár tízezret. Új bringából 50 ezer forinttól lehet közlekedésre már alkalmas, de azért gyengébb minőségűt venni - a városi használatra ideális új biciklit 70 és 150 ezer forint közötti áron érdemes keresni. "Ha amúgy BKV-vel járnál, de hajlandó vagy egész évben bringázni - ami nem olyan nagy dolog, mert tekerés közben nem lehet fázni, a buszmegállóban viszont igen -, egy év alatt úgyis kiadsz 120 ezer forintot a bérletre" - emlékeztet Cziegler András.
Vásárolni ezernyi helyen lehet, de hipermarketben vagy a plázák ismert nagy sportboltjaiban nem szabad: ezekhez a 15-30 ezer forintos árukkal csábító gépekhez általában a legsilányabb minőségű alkatrészeket használják, amelyekkel nem csak az a baj, hogy könnyen romlanak. Van, hogy javítani sem lehet őket, mert az anyag hajlik, törik, nyúlik; emellett a rossz minőség balesetveszélyes is, elég csak elképzelni a forgalomban letörő pedált, széteső kormánystucnit vagy elhajló féket. (Ha mégis áruház mellett döntünk, legyünk egyike annak a néhány felelős vásárlónak, aki igénybe veszi a felkínált üzembe helyezési szolgáltatást.)
Használt kerékpár vásárlásakor elsősorban a tiszta forrásra kell figyelni: mindig ellenőrizni kell, hogy a vázon - a kormány alatt vagy a pedálok előtt - ott legyen a vázszám. Ha le van reszelve, akkor valószínűleg lopott. Vásárlás előtt erősen javallott egy - akár a netről is letölthető - adásvételi szerződést nyomtatni, amelyen szerepel a vázszám és az eladó személyi igazolványának száma: ez nem csak az eredetiséget igazolja: ha később netán ellopják, majd mégis megtalálják a bringánkat, enélkül nehéz igazolni, hogy valóban a miénkről van szó. Amúgy a "tiszta forrás" nem csak az erkölcsök miatt fontos: így lehet biztosan elkerülni az olyan kellemetlen helyzeteket, hogy a bringa felbőszült eredeti tulajdonosa az utcán rángasson le új szerzeményünkről. A vázszám - és persze a megfelelő kerék- és vázméret - után nem árt ellenőrizni azt is, hogy ne kotyogjon a kormánycsapágy, és ne lötyögjön a pedál sem; ne legyen ócska minőségű vagy rozsdás alkatrészekből összerakva - ha például nagyon hegyesek, "cápafogszerűek" a fogaskerekek, az egy igen drága és sokszor szövődményekkel járó beavatkozást jelez.
Vásárlásra egyébként rengeteg hely van; népszerű a kerekparpiac.hu vagy az apro.bikemag.hu, és persze sok, kifejezetten erre szakosodott bolt is létezik. Azonban nem ajánlott a Petőfi Csarnok vagy más bolhapiac, itt ugyanis rendszeresen bukkannak fel lopott kerékpárok - Kürti Gábor épp ezért azt tanácsolja, hogy akinek hét közben ellopják a bringáját, az szombaton, vasárnap nézzen körül a bolhapiacokon, mert 20 százalék eséllyel megtalálhatja az elsiratott kedvencet.
Ám úgy tűnik, az itt leírt praktikus szempontok csak a kerékpárral közlekedők egy részét érintik - a többiek inkább a kinézet vagy a trendek alapján választanak. Ahogy Cziegler fogalmaz: "A bicikli is olyan, mint a ruházat: az ember mindig hasonlítani akar valakihez, mindig tartozni akar valahová. Ezzel nincs is baj - amíg mindenki olyan bringát választ, amit valóban tud kezelni."
Lopás ellen orvosságA jó bringa megvásárlása csak az első lépés. Csak Budapesten naponta átlagosan 15 kerékpárt lopnak el, így ha nem akarunk bosszúságot, be kell szerezni egy jó lakatot, sőt a lelakatolás szabályait is meg kell tanulni. A sodrony- és spirálzárak annyira hasznosak, mint házasságközvetítő az apácazárdában: egy nem túl jól felszerelt tolvaj feltűnés nélkül, egyetlen mozdulattal levágja őket. Ugyanez vonatkozik a gerinczárra is, amelyben a látszat ellenére pont ugyanaz a vékonyka sodrony fut, mint kistestvéreiben. A legbiztosabb megoldás az U-lakat, amit kis szerencsével már 3-5 ezer forintért is lehet szerezni; és akik biztosan meg tudják különböztetni a vékonyabb (kb. fél centi vastagságú), bár látszatra masszív láncokat az igazán brutális, többkilós edzett acélláncoktól, az utóbbira is benevezhetnek. (A drágább modelleket speciális textilborítás védi, amely a flex által kifejtett hő hatására megolvad, a tárcsára folyó műanyagtól pedig a flex elveszti vágóképességét.) De ez még nem ér semmit, ha nem tudjuk használni a lakatot, pontosabban a lezárást nem előzi meg környezettanulmány. Vagyis ne kössük a bringát a láncnál vékonyabb és könnyebben vágható anyaghoz (például drótkerítéshez, facsemetéhez); bizonyosodjunk meg róla, hogy a lánc olyan helyen vezet át - mind a biciklin, mind ott, ahol kikötöttük -, amely minden irányból le van zárva; és ne csak a könnyebben leszerelhető első kereket rögzítsük. Alternatív, de működő megoldás lehet a bringák egyéniesítése: az extravagáns színekre mázolt, telematricázott kerékpár egyrészt nehezebben eladható, így kevésbé éri meg ellopni - másrészt sokkal könnyebb megtalálni. |
