Kiállítás

Horthy-bunker

  • - legát -
  • 2012. június 17.

Lokál

A gödöllői Grassalkovich-kastélyt már vagy huszonöt éve próbálják rendbe hozni, de a régóta vágyott célegyenesbe végül úgy jutott a híres-neves műemlék, hogy uniós elnökségünk "színpadának" nevezték ki.

Egy különszám is kevés volna felsorolni, hogy a közelmúltban mi mindent újítottak fel ennek kapcsán, ám a legizgalmasabbnak mégis az ún. Horthy-bunker tűnik, amit annak idején azért ástak a mélybe, hogy a kormányzót és családtagjait megóvják a bombatámadásoktól.

De nagyot koppan, aki sziklakápolnás labirintusra vagy a Bukás című film kulisszáira számít tíz méter mélyben. Ráadásul a mindössze két szobából (plusz latrina, kamra) álló, csupán 70 négyzetméteres óvóhely jó vastag (170 centis) vasbeton falain kívül az égvilágon semmi nem maradt meg eredeti állapotában, mivel a háború után az oroszok üzemanyagraktárnak használták. Ám mivel a csupasz pincét mégsem mutogathatják, az egyik szobában bunkertörténeti kiállítást rendeztek be (Hitlernek, Sztálinnak és Churchillnek jóval komolyabb privát légópincje volt), illetve megismerkedhetünk a bunker tervezőjével, dr. Csonka Pállal, míg a másik szobában azt a berendezést próbálták rekonstruálni (elég felemásan: a korabeli használati tárgyak mellett nem éppen korhű bútorok), amit lehordtak ide. Érdekes az a leltár, amiről maradt feljegyzés, de már nem került a mélybe.

A szerény kiállításnak igazából az idegenvezető előadása (a bunkert csak vezetett "túrán" lehet látogatni) ad némi tartalmat, amit látunk, alig több a semminél. Ha van itt valami, ami igazán tanulságos, az csupán egyetlen adat, átadásának dátuma. A Horthy-bunker ugyanis csak 1944 decemberére lett kész, pedig hol volt akkor már Horthy? Akár jelképes is lehetne, hogy a második világháború egyik legdrágább hazai óvóhelyét soha nem használhatta senki - tulajdonosa ugyanis házon kívül tartózkodott.

Gödöllői királyi kastély, nyitva hétfőtől vasárnapig, 10-18-ig


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.