Kiállítás

Horthy-bunker

  • - legát -
  • 2012. június 17.

Lokál

A gödöllői Grassalkovich-kastélyt már vagy huszonöt éve próbálják rendbe hozni, de a régóta vágyott célegyenesbe végül úgy jutott a híres-neves műemlék, hogy uniós elnökségünk "színpadának" nevezték ki.

Egy különszám is kevés volna felsorolni, hogy a közelmúltban mi mindent újítottak fel ennek kapcsán, ám a legizgalmasabbnak mégis az ún. Horthy-bunker tűnik, amit annak idején azért ástak a mélybe, hogy a kormányzót és családtagjait megóvják a bombatámadásoktól.

De nagyot koppan, aki sziklakápolnás labirintusra vagy a Bukás című film kulisszáira számít tíz méter mélyben. Ráadásul a mindössze két szobából (plusz latrina, kamra) álló, csupán 70 négyzetméteres óvóhely jó vastag (170 centis) vasbeton falain kívül az égvilágon semmi nem maradt meg eredeti állapotában, mivel a háború után az oroszok üzemanyagraktárnak használták. Ám mivel a csupasz pincét mégsem mutogathatják, az egyik szobában bunkertörténeti kiállítást rendeztek be (Hitlernek, Sztálinnak és Churchillnek jóval komolyabb privát légópincje volt), illetve megismerkedhetünk a bunker tervezőjével, dr. Csonka Pállal, míg a másik szobában azt a berendezést próbálták rekonstruálni (elég felemásan: a korabeli használati tárgyak mellett nem éppen korhű bútorok), amit lehordtak ide. Érdekes az a leltár, amiről maradt feljegyzés, de már nem került a mélybe.

A szerény kiállításnak igazából az idegenvezető előadása (a bunkert csak vezetett "túrán" lehet látogatni) ad némi tartalmat, amit látunk, alig több a semminél. Ha van itt valami, ami igazán tanulságos, az csupán egyetlen adat, átadásának dátuma. A Horthy-bunker ugyanis csak 1944 decemberére lett kész, pedig hol volt akkor már Horthy? Akár jelképes is lehetne, hogy a második világháború egyik legdrágább hazai óvóhelyét soha nem használhatta senki - tulajdonosa ugyanis házon kívül tartózkodott.

Gödöllői királyi kastély, nyitva hétfőtől vasárnapig, 10-18-ig


Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.