Kiállítás

Horthy-bunker

  • - legát -
  • 2012. június 17.

Lokál

A gödöllői Grassalkovich-kastélyt már vagy huszonöt éve próbálják rendbe hozni, de a régóta vágyott célegyenesbe végül úgy jutott a híres-neves műemlék, hogy uniós elnökségünk "színpadának" nevezték ki.

Egy különszám is kevés volna felsorolni, hogy a közelmúltban mi mindent újítottak fel ennek kapcsán, ám a legizgalmasabbnak mégis az ún. Horthy-bunker tűnik, amit annak idején azért ástak a mélybe, hogy a kormányzót és családtagjait megóvják a bombatámadásoktól.

De nagyot koppan, aki sziklakápolnás labirintusra vagy a Bukás című film kulisszáira számít tíz méter mélyben. Ráadásul a mindössze két szobából (plusz latrina, kamra) álló, csupán 70 négyzetméteres óvóhely jó vastag (170 centis) vasbeton falain kívül az égvilágon semmi nem maradt meg eredeti állapotában, mivel a háború után az oroszok üzemanyagraktárnak használták. Ám mivel a csupasz pincét mégsem mutogathatják, az egyik szobában bunkertörténeti kiállítást rendeztek be (Hitlernek, Sztálinnak és Churchillnek jóval komolyabb privát légópincje volt), illetve megismerkedhetünk a bunker tervezőjével, dr. Csonka Pállal, míg a másik szobában azt a berendezést próbálták rekonstruálni (elég felemásan: a korabeli használati tárgyak mellett nem éppen korhű bútorok), amit lehordtak ide. Érdekes az a leltár, amiről maradt feljegyzés, de már nem került a mélybe.

A szerény kiállításnak igazából az idegenvezető előadása (a bunkert csak vezetett "túrán" lehet látogatni) ad némi tartalmat, amit látunk, alig több a semminél. Ha van itt valami, ami igazán tanulságos, az csupán egyetlen adat, átadásának dátuma. A Horthy-bunker ugyanis csak 1944 decemberére lett kész, pedig hol volt akkor már Horthy? Akár jelképes is lehetne, hogy a második világháború egyik legdrágább hazai óvóhelyét soha nem használhatta senki - tulajdonosa ugyanis házon kívül tartózkodott.

Gödöllői királyi kastély, nyitva hétfőtől vasárnapig, 10-18-ig


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.