„Legizgalmasabb a pornófilmforgatás volt”

  • Iványi Zsófia
  • 2012. július 18.

Lokál

Fékevesztett bulikról és bugyijukat hajigáló lányokról, kulturált világsztárokról és elviselhetetlen sztárallűrökről is mesélt nekünk a legrégebbi hazai limuzinkölcsönző, a Limo 1 ügyvezető tulajdonosa, aki maga is rendre a volán mögé ül. Interjú Szirmai Tamással.

narancs.hu: A buszjogosítványon és a városismereten kívül mi kell ahhoz, hogy valaki limuzinsofőr lehessen?

Szirmai Tamás: Ez egy bizalmi munka, és csak ajánlás révén veszünk fel embert. A megbízhatóság és a vezetési ismeretek mellett a modor is nagyon fontos: ha valaki reprezentatív okból veszi ki az autót, akkor a sofőrnek tudnia kell, hogy kinek melyik ajtót kell kinyitni, hogy melyik a VIP-ülés, hogy hogyan kell az autót megkerülnie és a többi. És az sem árt, ha beszél egy vagy több idegen nyelvet, hisz komoly üzletemberekkel és külföldi hírességekkel is rendszeresen dolgozunk. Minderre egy átlagos buszsofőr nem biztos, hogy alkalmas.

narancs.hu: A sofőrök megjelenésére vonatkozóan is vannak elvárások?

SZT: Én nem hiszek az egyenruhában, ezért csak annyit kérek az alkalmazottaktól, hogy vegyenek fel egy öltönyt és egy nyakkendőt. Régebben kértek tőlünk vörös szőnyeges bevonulást, de ettől éppúgy ódzkodtam, mint az egyenruhától: szerintem elég hülyén néz ki, hogy megáll a kocsi, hátraszalad a sofőr, kikap a csomagtartóból egy vörös szőnyeget és elkezdi kigöngyölni a földön, majd miután végigvonult rajta a megrendelő, visszagöngyöli.

narancs.hu: Ki kér ilyesmit?

SZT: Például olyan esküvőkön volt jellemző a vörös szőnyegezés, ahol a családok nemrég gazdagodtak meg, és nem gondolkodtak sokat azon, mire és hogyan verjék el a pénzt. De volt olyan Operabál is, hogy odarendeltek egy autót az Oktogonhoz, ott beszállt a megrendelő és elvitette magát az Operáig: megért neki negyvenezer forintot az a kétszáz méteres út.


Fotó: Narancs

narancs.hu: A megbízhatóság azért is fontos, hogy a sofőr ne fecsegje ki a sajtónak, ha esetleg valami furcsaság történt a kocsiban?

SZT: Mikor nagy hazai vagy külföldi sztárok utaznak velünk, akkor mindig én vezetek vagy olyasvalaki, akiért tűzbe tenném a kezem. De nem jellemző, hogy olyasmit csinálnának az autóban, ami az újságokba kívánkozna. Amúgy ég és föld, ahogy a világsztárok és a hazai celebek tudnak viselkedni: míg például Cindy Crawford és Paul McCartney teljesen normális, kedves és barátságos volt, mikor velem utaztak, addig a magyar hírességek – tisztelet a kivételnek – egyszerűen katasztrofálisak. Egyeseknek akkora az arcuk, hogy alig férnek be az ajtón.

narancs.hu: Mostanában, főleg péntek és szombat éjszakánként elég sok, limuzinból óbégató tinédzsert látni a városban.

SZT: Az a legújabb trend, hogy fiatalok a bulizás részeként, többnyire csak egy órára kibérelnek egy autót. A hétvégi munkáinkat szinte kizárólag ezek a megrendelések teszik ki, ami elég visszás dolog: anyagi szempontból jó, de ezek a gyerekek sokszor minősíthetetlenül viselkednek. A legénybúcsúk a legkeményebbek, de a leánybúcsúk a legszomorúbbak: fiatal lányok magukból kifordulva dobálják le magukról a ruhát, és ordenáré stílusban ordibálnak. Mostanság a legnagyobb „poén” az, hogy egymásról húzogatják le a bugyit meg félmeztelenül lógnak ki az ablakon. És persze az is elég gusztustalan tud lenni, amit maguk után hagynak az autóban.

narancs.hu: A hírességeken és a bulizó fiatalokon kívül más is igénybe vesz limuzint?

SZT: Üzletemberek, főleg külföldiek – igazából ők azok, akik arra használják az autót, amire való. Tárgyalásokra mennek vele, a reptérről elhozatják az üzleti partnerüket és hasonlók. Bár a reptéri transzfer nem működik, amióta – nagyjából egy hónappal ezelőtt – egyik napról a másikra kitiltottak minket a reptérről. Akarunk most írni egy levelet a fogyasztóvédelemnek, mert ezekkel az intézkedésekkel teljesen ellehetetlenítik a szakmánkat.

narancs.hu: Extrákat szoktak kérni az utasok?

SZT: Igen. Tudunk biztosítani például női vagy férfi táncost.

narancs.hu: Amikor hátul, egy viszonylag szűk térben sztriptizelnek a módosult tudatállapotú vendégek előtt, olyankor nem esik meg, hogy elszabadulnak az indulatok?

SZT: Ezek a táncosok profik, és tudják kezelni a kényesebb helyzeteket is. A tettlegességet pedig csírájában el lehet fojtani: ha nagyon durva a csapat, egyszerűen megállok, és kirakom őket. A sofőröknek is mindig mondom, hogy attól, hogy ilyen munkát végeznek pénzes emberek megbízásából, attól még nem kell mindent eltűrniük. Ne hagyják magukat megalázni! Nemrég egy kissrácot utaztattam, aki többek közt a limuzinbérletet kapta a 18. születésnapjára, és ettől annyira menőnek képzelte magát, hogy folyamatosan üvöltött ki az ablakon a járókelőknek, hogy „Mi van, csicska?!” Mikor meguntam, félreálltam és elmagyaráztam neki, hogy nem ildomos ilyesmit kiabálni, főleg, ha az anyukája fizeti a mulatságát.

narancs.hu: Ha prostituáltat kér a kuncsaft, azt is szereznek neki?

SZT: A kocsiban nem szeretjük az ilyesmit, de ha kéri, elvisszük olyan szórakozóhelyre, ahol nem nehéz találni, és ott oldja meg maga. Ez a kérés többnyire a legénybúcsúkon jön elő, amik amúgy is irtózatosak: felfoghatatlanul sokat isznak, kábítószereznek és sokszor úgy viselkednek, mint az állatok. Van, hogy nagyobb kárt tesznek az autóban, mint amennyit fizettek a bérlésért.

narancs.hu: Mi volt a legextrémebb helyzet, amit sofőrként átélt?

SZT: Hát, eléggé meglepődtem, amikor egy csúcsmenedzser ellopta a kocsiból a hamutartót. De a legizgalmasabb a pornófilmforgatás volt: köröztünk a városban, és közben hátul dolgoztak. Persze ez is csak eleinte volt furcsa: 2-3 óra után már szinte nem is hallottam a nyögdécselést.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.