Kiszáradt a bivalyok tava is Mórahalmon

  • narancs.hu
  • 2022. július 21.

Lokál

Tájvédelmi körzethez tartozik, nem szabad mesterséges úton vizet juttatni bele. Csak az esőben lehet bízni.

Kiszáradt a Nagyszéksós-tó Mórahalom mellett, amely az ott tartott bivalyok miatt népszerű turistalátványosság a Dél-Alföldön.

A Sokszínű Vidék cikke Fodor Szabolcs viharvadász fényképeit közli a tómederről. A fotósnak van képe a korábbi állapotról is. 

A Nagyszéksós-tóból a nyolcvanas években kezdett eltűnni a víz, és a növényzet elborította a medret. Ez a folyamat összefüggött a Homokhátság kiszáradásával.

2008-ban azért telepítettek ide bivalyokat, hogy taposásuk, legelásük nyomán a terület nyerje vissza korábbi állapotát. A beavatkozás sikerrel is járt, mert a mederben megint megjelent a víz, az élőhely változásával védett madárfajok tértek vissza, a tavirózsa is szaporodott – ráadásul a bivalyrezervátum kedvéért egyre többen látogattak ide.

Eredetileg negyvenöt fekete jószágot vittek oda, ma már 143 bivaly él az elkerített területen. 

Az egyébként sem mély tó vízszintje az időjárás függvényében változik. Az, hogy nyolc éve nem volt ilyen kevés csapadék a területen, meglátszik rajta. A rezervátum ettől függetlenül látogatható, a bivalyok jól vannak, kapnak takarmányt, de ki is engedik őket a tó területére.  Mivel ez tájvédelmi körzet, mesterségesen nem szabad beavatkozni, hogy pótolják a vizet. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.