Immár hazánkban is elérhető az érdeklődő és megfelelően strapabíró közönség számára a Krav Maga (KM), az izraeli hadsereg önvédelmi rendszere. Sportnak nevezni erős túlzás, hiszen hogy mást ne mondjunk: nincsenek szabályai.Nyers brutalitása és hatékonyságra törekvő egyszerűsége a gettóból ered, ahonnan a KM származik. Ez esetben azonban ne a Wu Tang Klán jusson eszünkbe, ne is Harlem, hanem Pozsony. Itt élt a Krav Maga atyja, Imi Lichtenfeld ifi ökölvívó- és birkózóbajnok. Az 1930-as évek vége felé társaival gyakran volt kénytelen megvédeni a gettót az antiszemita támadásoktól, így sokat megtanult az utcai hadviselésről. Az itt szerzett tapasztalatokat később az izraeli hadseregben kamatoztatta - nem kis sikerrel. Nyugdíjazása után kezdett el civileket oktatni az akkor már Krav Magának nevezett önvédelmi rendszerre, és egészen nemrégiben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett a rendszer bővítésében és népszerűsítésében.
A KM filozófiája igen egyszerű: "üsd, vágd, nem apád!", "a cél szentesíti az eszközt!". Alapbeállásként - a többi küzdősporttal szemben - nem a kifejezetten macsó, tekintélyt parancsoló pózokat ajánlják, hanem a megszeppent, esetleg ijedt pozitúrát, ami persze logikus, hiszen akit megtámadnak, az nem szokott pofákat vágni, hanem például maga elé kapja a kezét. De a rendszer különben is előszeretettel épít az első - reflexszerű - reakcióra, ami segíti az ellenfél leszerelését. Már csak azért is, mert ezután a pucolás következik. A civileknek oktatott változat célja ugyanis sosem az ellenfél megölése, hanem a kezdeményezés, az irányítás átvétele. Egy-két lépésből a támadót a földre teríteni, és aztán spuri. Viszont ha mégis durvább összecsapásra kerül sor, akkor egy krav magás nem ismerhet könyörületet.
A gyorsaságra és hatékonyságra törekvő gondolkodás
minden felesleges mozdulatot kiölt
a KM-ből, ezért látványra meglehetősen csúnya pofozkodásnak tűnik. Ez persze érthető, hiszen nincs különösebb szükség arra, hogy tízszer körbeugrálják az ellenfelet, mielőtt egyet ütnének, úgyhogy krav magásokról valószínűleg nem fognak akciófilmet forgatni. Persze az ugribugri gyakorlatok kihagyásának egyéb okai is vannak: Imi Lichtenfeld egy olyan rendszert akart, amit bárki megtanulhat, és rövid idő alatt jó hatásfokon űzhet, függetlenül a testi adottságoktól. A KM persze szellemileg sem igazán megerőltető, nincsenek bonyolult megfogalmazások, idegen nevek,
a fejrúgás az fejrúgás,
nem fér bele az edzésidőbe a nyelvlecke. A dolog egyszerűségét az is mutatja, hogy az elnevezéssel sem bajlódtak sokat, a krav maga héberül azt jelenti: közelharc.
Alapállásból elsőre védekezni, majd támadni - ennyiben foglalható össze nagyon röviden a rendszer filozófiája. Minden olyan fogást megtanítanak, ami az önvédelemnél jól jöhet, a fojtástól való szabadulástól kezdve az ellenfél ütéseinek, rúgásainak kivédésén át a lefegyverzésig. Első lecke a védekezés, azaz: hová kapjuk a kezünket egy jókora lengő-frász esetén? Ezek után következik az ütés- és rúgástechnika finomítása, ami kezdetben párnákon, később az edzőpartneren gyakorolható. A legjobb módszer, ha a támadó ütését nemcsak hárítjuk, hanem kezét megragadva belépünk, és azzal vágjuk állon, amink van (ököl, könyök, fejszenyél stb.). Egy ilyen zavart állapotban lévő ellenfelet aztán könnyedén a földre lehet taszítani, ezután a magatehetetlen ember rugdosása vagy a rugalmas elszakadás között lehet választani.
A katonai változat jóval egyszerűbb a civilnél. A katonai képzés során ugyanis nincs idő évekig gyakorolni és fejlődni. A másik ok még ennél is kézenfekvőbb, a katonákat effektíve gyilkolásra képzik. Emellett a katonai változatba olyan dolgok is beleférnek, mint a fegyveres harc, amit a civileknek azért nem tanítanak, mert ők nem UZI-val a vállukon sétálnak az utcán.
Magyarországon alig oktatják, igaz, szemináriumok (sic!) már korábban is voltak. A két edzőhelyen - a Rózsa utca-Király utca sarkán, illetve a Köztársaság téren, a Fazekas Mihály Gimnázium tornatermében - látott kiscsoportos összejövetelek baráti hangulatúak voltak egészen addig, amíg a résztvevők el nem kezdték egymást ütni, rúgni. Ilyenkor nélkülözhetetlenné vált a fog- és a herevédő, ám a gondos előkészületek ellenére elég gyakran vér is csordogált.
Jelenleg mindössze két izraeli minősítést szerzett edző van Magyarországon, de később a tanítványokból is lehetnek oktatók, hiszen az edzők vizsgáztathatnak, noha egy bizonyos szint felett erre már csak Izraelben van lehetőség. Több hivatalos minősítési rendszer létezik, mint ahogy több szövetség is van már. Az Imi Lichtenfeld által kidolgozott nem övet vagy bármi más jelet ad, csupán egy elnevezést, a kezdőtől az oktatón át a mesterig, ami fokozható, az elérhető legmagasabb szint a Master 3, amit jelenleg egyetlen Lichtenfeld-tanítvány mondhat magáénak. Alacsonyabb képzettségűt mindig csak magasabb rangú vizsgáztathat, és mivel a legmagasabb fokozatokat csak kevesen kapták meg, értelemszerűen eléjük kell járulni vizsgázni. Mindkét hazai tréner, Mákos-Mihályi József és Anatoli Kvores megjárta már Izraelt, utóbbi néhány évig a hadseregben is oktatott közelharcot. A két klub is csupán annyiban tér el egymástól, hogy Mákos-Mihályi nemcsak civileknek tart edzést, hanem különböző szervezeteknek, testőröknek, sőt rendőröknek is, így nem csupán a polgári, de a katonai változatot is meg lehet tanulni.
Annyi bizonyos, hogy a KM sosem nyer fair play díjat. A rendszer kifejezetten önvédelemre jött létre, és valljuk be, nincs hathatósabb módszer egy alapos tökön rúgásnál vagy torkon ütésnél, ami nem ritka a krav magás fogások között. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a "sport" egyre népszerűbb világszerte, számos hivatalos szerv (FBI, SWAT, CIA stb.) ráharapott.
Kiss g Gábor
