rés a présen: Miért kihagyhatatlan Pécs a Bauhaus centenáriumát ünneplő programsorozat, a Budapest100 programjából?
Getto Katalin: Mert a magyar Bauhäuslerek közül számos meghatározó személyiség Pécsett vagy Baranyában született vagy itt nevelkedett: Breuer Marcell, Molnár Farkas, Forbát Alfréd, Weininger Andor itt jártak középiskolába, közülük sokan személyesen is ismerték egymást. A történelem különös fintora folytán Pécs 1918 és 1921 között a magyarországi avantgárd centrumaként működött; a Pécsi Művészkör közvetlen szellemi kapcsolatban állt például az emigrációban élő Kassák körével.
Azok a fiatal művészek, akik később a Bauhausban tanultak tovább, ebben a progresszív légkörben nevelkedtek. Kevesen tértek vissza a városba, de a kora modern örökség így is Pécs építészetének jelentős rétegét alkotja. A Bauhaus magyar vonatkozásainak tekintetében Pécs megkerülhetetlen.
| ||
rap: Milyen programok lesznek?
GK: A Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában Bauhaus bútorépítő workshop indul a Hello Wood közreműködésével, ugyanitt ősszel pedig kortárs szőnyegterv-kiállítás nyílik a bauhausos Berger Otti emlékére. Hírek szerint a PTE műszaki kara Bauhaus-konferenciát szervez.
Pécsi kezdeményezés eredménye az Hommage à Bauhaus 100 – avagy Bauhaus Ünnep című vándorkiállítás, amelynek a Párizsi Magyar Kulturális Intézet az első állomása; június 6. és július 15. között a FUGA-ban lesz látható, augusztus végén érkezik a Pécsi Galériába. Az Irány Pécs nevű nonprofit szervezet pedig már tavaly elindította a pécsi Bauhaus-emlékeket bemutató tematikus sétát, amelyet én vezettem, és ehhez kapcsolódik majd a Bauhaus 100 túra is.
| ||
rap: A Pécs, a magyar Bauhaus bölcsője című séta merre halad?
GK: Április 27-én, szombaton 14.00, illetve 14.30-as kezdéssel indul a két csoport, az elsőt én vezetem, a másodikat Veres Gábor, a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar docense. A nagy érdeklődésre való tekintettel döntöttünk a két csoport mellett, hiszen 20 főnél nagyobb létszám már problémát jelenthet.
Túránk során nemcsak a Bauhaus emlékeit, hanem az útvonalunkra eső egyéb, a két világháború közötti modernizmus más trendjeihez tartozó épületeket is érintünk majd, például a Pálosok templomát, amely a Római Iskola jegyében épült. A Hotel Kikelet az utolsó állomásunk, amely 1935-ben épült, és a maga korában a szállodaépítés új trendjét képviselte.
rap: Hogyan keveredtél ebbe?
GK: Építészcsaládból származom, bölcsészként, esztétaként kezdettől fogva az építészet volt a kiválasztott területem, 1994-től rendszeresen jelentek meg írásaim a Magyar Építőművészetben, az Octogonban, az Alaprajzban, az Építészfórumon, illetve a sajnos már nem létező pécsi havi kritikai szemlében, az Echóban. Számos építészeti és dizájn tárgyú könyvet fordítottam országos kiadóknak, a PTE bölcsészkarán építészetkritikai kurzust vezettem, illetve művészettörténetet tanítok idegenforgalmi, illetve lakberendező-kurzusokon.
Nemrég kezdtem dolgozni a Janus Pannonius Múzeum képző- és iparművészeti osztályán, pontosabban visszatértem ide, hiszen még a 80-as évek közepén a múzeumban kezdtem a pályámat; akkor a pécsi műemléki kataszter összeállítását végeztem.
rap: Merre tart Pécs?
GK: Pécsben az a jó, hogy belakható méretű, minden könnyen hozzáférhető. A lehetőségek szűkösségéért kárpótol például az a tény, hogy a közlekedés marginális szempont, akár gyalog is elérhető minden. Fura módon akkor tanultam meg igazán értékelni Pécset, amikor két évig New Yorkban éltem.
Óriási léptékváltást éltem meg a két város között, de egy idő után megtanultam a hozzáférhető kulturális javak mennyiségét és minőségét az elérésükre fordított idő- és pénzmennyiséghez viszonyítani, és meg kell mondanom, Pécs nem jött ki rosszul ebből az összehasonlításból. Ez a város még mindig az értelmiségéből él. Hogy mi lenne jó nekem, és mi lenne jó Pécsnek? Ha meg tudná tartani azt a sok tehetséges és izgalmas embert, aki itt termett.
