Mintha élvezetes lenne: Bourges-i Tavasz Fesztivál

  • 2000. április 27.

Lokál

Cypress Hill
Az első három nap sütött a nap, továbbá fellépett úgy kétszáz zenekar, hirtelen megháromszorozódott a lakosság, és egy szőke magyar lány sűrű fekete szakállt viselt az igazolványképén. Ne kelljen mondanom: egy ilyen fesztivál kihagyhatatlan.

A Bourges-i Tavasz nem a magyar zenekarok iránti nyitottságáról híres. 2000. április 22-én ugyan e szabályt erősítendő igen sikeres koncertet adott a Romano Drom, de hasonló kivételre nem emlékezett Fernando Ladeiro-Marques kommunikációs igazgató. Egyébként ő képben van a viszonyainkról - először és utoljára januárban a kelenföldi Fonóban találkoztunk -, és abban is komoly szerepet vállalt, hogy a Tam Tam France Organisation szakmai fórumán-vásárán észrevétethesse magát a Fonóból, a Banán klubból, a Bahia Musicból, a Francia Intézetből, a Pepsi Szigetből és a Magyar Narancsból alakult küldöttségünk. Mely létszámát tekintve ugyan magántermészetű tartozékokkal gyarapodott az utazás során, ám állta a sarat: fiktív faxokat küldetett frankó helyekre és frankó faxokat fiktív helyekről, megduplázva akkreditációinak számát. Megesett így persze, hogy spontán igazolványképén sűrű, fekete szakállt viselt egy filigrán, szőke lány, de a francia ajtónállók pontosan tudták, meddig mehetnek el az efféle intimitások feszegetésében. A város szélén, egy NB II.-s motelben sikerült csapatostul elhelyeződnünk, ily módon is megerősítve identitásunk.

Ez a mi küldöttségünk igazán optimális esetben a magyarországi tánc- és világzene reprezentálására volt hivatott, ám ehhez biztosabb, összefogottabb háttérre lenne szükség. Akik most belefértek, a Francia Intézettel való együttműködésnek köszönhetik, amit. Nekem elsősorban azt kell ideírnom, ami túlmutat a fellépőkön: azt, hogy milyen mélységben azonosult e patinás kisváros az utcákon és éjszakákon át tartó "rumlival". Hogy azt a benyomást keltette, mintha élvezetes lenne élni, de legalábbis könnyű imitálni pár napig. No persze könnyű, amikor ennyi kacsamáj, sör + rasta, és a rendőrök korántsem orrolnak a fű és a hasis illatától. Miután megérkeztem, nemzetközi reggae-nap: Afrikából a Tiken Jah, Franciaországból a K2Riddim, rootsnak a Culture és Horace Andy, dubnak a Mad Professor, hát oda elég volt belépni, pedig egy tízezres sátorról esik szó, máris beállás ezerrel, felfedezésnek pedig a fúvósaival határsértő K2Riddim.

De még nem tartunk a koncerteknél, hanem magnó: Fernando beavat a történelembe, a banános Mixi pedig fordít:

H

Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor a Bourges-i Tavasz indult, Fernando szerint válságban volt a francia könnyűzene. Míg az ismertebbek, Dalida és társai túl kommerszek voltak, a feljövő nemzedék nem nagyon rúghatott labdába. Értük jött létre ez a fesztivál, mely a Prágai Tavasz nyomán választotta nevét. Igazgatója, aki kitalálta, huszonnégy éve változatlan; amennyire lehet, kerüli a nyilvánosságot, távol tartja magát a babéroktól. Fernando a kommunikációs igazgató tizedik éve, továbbá ő hozta létre a Tam Tam szakmai fórumát.

Ebben a kis nyugodt városban - így Fernando - persze jókora sokkot jelentett egy ilyen rendezvény, a város vezetése kellő távolságból szemlélte, az államé még messzebbről, a kereskedők pedig szépen bezártak egy hétre; kábé így ment vagy tíz évig. Nem volt gond, csak az értetlenség. Aztán felismerték, hogy Bourges-t ezzel a fesztivállal azonosítják országszerte; felismerték, hogy nem is olyan rossz bolt, s azóta már a kocsmák kezdeményezik, hogy maguk is összeüthessenek valami programot. Tiszta sor: egy hét alatt kétszázötvenezren fordulnak meg a nyolcvanezres városban.

A koncertek látogatottsága 92 százalékos, ez hatvanezer eladott jegyet jelent. A bevétel a húszmillió frankos költségvetés 35-40 százalékát fedezi, a többit a régió, a város, a minisztérium és a szponzorok állják. Hat nagyobb szponzoruk van, de egyikkel sem kötnek főszponzori szerződést, az ütközne a Tavasz alapvető filozófiájával, és kiszolgáltatottságot eredményezhetne. A kiadók sem "vásárolhatnak" fellépést futtatott zenekaraiknak, Bourges-ban még soha nem lépett fel olyan művész, akit nem a programigazgató kért fel.

Időközben természetesen átalakult a könnyűzenei élet: akik a hetvenes évek végén alternatívnak számítottak, ma közismertek, népszerűek. S ahogy a fesztivál nőtt, helyet kaphattak külföldi zenekarok is, az első nagyobb név a U2 volt, úgy ´85-86 körül. De a Bourges-i Tavasz nem hajtja a világsztárokat. A többi nagy - és zömében tematikus - fesztiváltól részben a stílusok sokszínűségével tér el, másrészt a tizenöt éve zajló tehetségkutatás különbözteti meg: akik itt bizonyítanak, könnyen köthetnek szerződést.

Hát így. Végül arról kérdeztem Fernandót: ezúttal mit tart a Tavasz legnagyobb sikerének. Az első három napot, mondta, amikor sütött a nap. Nekem pedig a biztonsági alkalmazottak tűntek ki, amint a bulik közben hektószámra töltötték az ásványvizet a felhevült csápolóknak. - A közönség és a művészek tisztelete a legfontosabb - így Fernando. A biztonságiak azért vannak, hogy megelőzzék, nem pedig azért, hogy megteremtsék az agresszivitást. Ami pedig a művészeket illeti: Bourges-ban egy ismeretlen zenekar is ugyanazt a technikát, ugyanazt a propagandát kapja, mint bármelyik nemzetközi sztár.

H

Szóval a koncertek. Hat nap alatt hét helyszínen kábé kétszáz, egymás után hárman-négyen, külföldről maximum húsz százalék. Pár ismertebb név a stílusok választékából: Mad Professor, Gomez, Lou Reed, , Kocani Orkestar, L7, Septeto Nacional, Howie B, Boss Hog. A szerkesztés ugyanakkor ellensúlyozta az eklektikát: együtt a marokkói, a roma, a reggae, a rock vagy táncos dolgok és így tovább. Volt pár ügy, ami mellett kitartottam, különben tizenöt-húsz perces kóstolókért rohangáltam a felhőszakadásban, jó kis katyvasz, most aztán vakarhatom a fülem. És nem bírok többre vállalkozni, mint hogy "protezsáljak" pár zenekart.

Kubából a Septeto Nacionalt. Most, amikor nálunk is Buena Vistá-s idők járnak, megjegyezhető: ez a társaság 1927-ben alakult, és 1985 óta játssza a son-klasszikusokat jelenlegi felállásában, melyben Ignacio Esteban Ayme Castro a híd a zenekar első és harmadik generációja között. Elképzelni sem tudom, hányszor szólaltatták már meg ezeket a dalokat, de azt jól hallottam, jól láttam, mit jelent nekik.

Két gnawa-együttes: a Gnawa Diffusion és az Orchestre National de Barbés hódít Franciaországban; én ez utóbbinak adtam meg magam. A gnawa már szóba került pár hónappal ezelőtt: azon marokkói és algériai közösségeket és zenéjüket nevezik így, akik a feketébb Afrikából odahurcolt rabszolgák leszármazottai. A tizenegy tagú Orchestre National de Barbés Párizs arab kerületéről kapta a nevét, és azt tanúsítja, hogy rockosabb hangszereléssel éppoly önfeledt, elragadtatott hangulat teremthető, mint ami a gnawa-szertartásokról olvasható. Miként a rai forradalmasította az arab tánczenét tíz-tizenöt évvel ezelőtt, úgy tesz most a gnawa, s most már tudom: az Orchestre National de Barbés.

Meglepetést keltett a Kocani Orkestar. A legismertebb macedón rezesbandára eddig a zenekarvezető/trombitás Veliov nyomta rá a bélyegét: ő állt és szólózott a frontvonalban, hanem most távol maradt, és ebből kimondottan erőt merítettek társai. A harmonikás kollégát sem láttam, szóval vagy szétestek, vagy bevállaltak aznapra egy másik fellépést, miként a Taraf de Ha•douks esetében szokás. Magáért beszél, ha így alakult. Előttük a Romano Drom hál´ isten nem keltett meglepetést: a rendelkezésére álló negyvenöt percet ízlésesen, a magyarországi cigányzenék eredetiségét érzékeltetve használta ki.haknis felhangot hallatott, Lou Reed - a rám szabott három számban - kőkemény rockandrollt, és nem sikerült a brazil Lenine sikerének nyitjára találnom. Hanem jó lett volna, ha többet bóklászhatok még francia terepen. Az aktuális szupersztárnak Louise Attaque a neve, és "alattuk" még Pesten voltam, de nem ússzuk meg: itt lesznek A Zene Ünnepén. Bourges-ban a Sergent Garcia előtt kellett meghajolnom: elementáris salsa-ska egyveleg, tizennégy pasassal, egészen elképesztő. Figyelemre méltó pillanatokat kovácsolt a dubból és a popból a tunéziai születésű Samia Farah, és istenem, milyen lehetett volna Lili Boniche, ha egy nappal tovább tart e küldetés (melyhez a Initiatives France-Hongrie, a Francia Intézet és a Tam Tam France Organisation nyújtott támogatást).

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.