Szinte minden másnap meghal valaki Magyarországon munkahelyi balesetben, főleg azért, mert a munkáltatók a munkavédelmi előírásokat a gazdaság kerékkötőjének tekintik.
"Na, már megint egy artista" - sóhajt fel Fekete József munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, miközben néhány távoli fényképet próbál készíteni a tető pereméről biztosítás nélkül a mélybe hajoló bajszos alakról. Emberünk visszahőköl, mi pedig megpróbálunk rést találni a VI. kerületi félkész társasházat ölelő deszkaerődítményen. "Van, amikor elbarikádozzák magukat, és be sem jutunk, máskor meg üvöltve hajtanak el. Nemrég meg egy nagy áruházlánc építkezésén egyszerűen szaladni kezdtek" - mosolyog a felügyelő, most azonban az építésvezetői irodán keresztül akadálytalanul jutunk be a hatemeletes forgatagba. Az ügyeletes építésvezető húsz percig sétáltat fel-alá bennünket, a tető persze már üres. "Hova bújtatok?" - hordozza a tekintetét a sokat látott felügyelő, aki varázsolt már elő munkást pad alól, nagyméretű szerszámosládából és színültig telt emésztőgödörből is. A felügyelőség ősszel már járt itt, mivel akkor a világítás és korlát nélküli lépcsőházban az egyik dolgozó lebucskázott és összetörte magát.
Most sem égnek a lámpák, a sötétben, a létra tetején valaki mégis hatalmas fúróval ügyködik. "Ebben a minutában ment el az áram" - teszi szívére a kezét, építésvezetőnk élénken bólogat, majd kis híján elhasal egy kupac törmeléken. Három méterrel magasabban egy szabolcsi brigád az ingatag pallón egyensúlyozva hordja a sittet,
aki rossz irányba szédül,
a fal melletti félméteres résen át egészen a földszintig juthat. "Talán kéne egy vödör és egy kötél, akkor nem kéne itt ügyeskedni" - javasolja óvatosan Fekete, és a brigádvezetőt is az irodába invitálja, ahol megírja a jegyzőkönyvet és a bírságcsekket. Az alvállalkozó egy alapos fejmosással és néhány ezer forintos helyszíni bírsággal megússza, de a fővállalkozó visszaesőként vaskosabb büntetési tételre, akár másfél-kétmillió forintos munkavédelmi bírságra is számíthat. "Ezek elég jól tűrték. Általában igyekeznek udvariasak lenni, ami nem mindig sikerül. A múltkor egy helyen egy kicsit lökdöstek, aztán meg is fenyegettek, de megvesztegetni csak havonta egyszer próbálnak" - halljuk már az utcán.
A munkabiztonsági ellenőrzéseket a fodrászatoktól a hatalmas gépcsarnokokig az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) szakemberei végzik, a munkahelyek egészségügyi biztonságát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) vigyázza. Az OMMF egy naptári évben a cégek mindössze 2,5-3 százalékát tudja rajtaütésszerűen vagy előzetes bejelentés alapján átvilágítani; ez alig egyötöde annak, amire a német apparátus képes. Budapest temérdek építkezésére, számtalan üzemébe, műhelyébe, kis- és nagyvállalkozásaira összesen huszonöt felügyelő látogat el, rendszerint magányosan. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése már évekkel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy országosan legkevesebb 150 fővel kéne emelni a létszámot, erre azonban semmi esély, a cégnél jelenleg is létszámstop van érvényben.
A kiszabható munkavédelmi bírság a cég méretétől függően elrettentő erejű is lehet, a büntetés 50 ezer forinttól 10 millióig terjed. Egy pár száz ezres suhintás egy kőművesbrigád végét jelentheti, egy akko-ra beruházást, mint a Westend azonban több millió sem vág földhöz. "Itt négy ember halt meg, mire felépült, pedig volt, hogy a temérdek szabálytalanság miatt napközben leállítottuk az egészet" - mutat az épületegyüttesre kísérőnk. "A legtöbb munkáltató a védőeszközökön még így is messze többet takarít meg, mint az összes bírság, és a nagyobb összegeket megfellebbezik, így az ügy évekig is elhúzódhat."
A magyar munkahelyi balesetekről vezetett statisztikák első pillantásra nem rosszabbak az uniós adatoknál, csakhogy az ott közzétett számok magukban foglalják az egy-három napos munkaképtelenséget okozó eseteket és az oda-vissza utazás közben elszenvedett sérüléseket. Az adatok az elmúlt másfél-két évtizedben látszólag kedvező tendenciát mutatnak, az 1980-as évek közepétől a bejelentett munkabalesetek száma egyenletesen csökkent, míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 2002-ben csak 25 ezer, de tavalyelőtt is 163-an veszítették életüket. A javulást főleg a veszélyes nehézipari ágazatok csődje, a termelés visszaesése és a munkanélküliség megjelenése okozta, de egyesek szerint a rendszerváltás előtti világban szép számmal jelentettek be hamis munkabaleseteket azok, akik a munkaidőben is a háztájival akartak foglalkozni.
A listát ősidőktől fogva az építőipar vezeti, itt a leggyatrább a munkaszervezés és a legalacsonyabb a képzettség. Az építkezéseket a szállítás-fuvarozás, a mezőgazdasági munkák (amiben a favágás is benne van) követi, de az élelmiszeripar, sőt az egészségügy (a betegmozgatás, szállítás) is veszélyes munkahelynek számít. Érdekes módon a vegyiparban kevésbé kockázatos elhelyezkedni. "Ha ugyanis ott nem figyelnének oda, hullanának az emberek" - magyarázta egy vegyészmérnök. "A multiknál nagyrészt rend van, mintaszerű a munkakörnyezet, a magyar cégeknél nagyon vegyes a kép. Van 20-30 fős steril műhely, de szép számmal találunk tragikus, életveszélyes állapotokat. Minden a vezető igényeitől és anyagi lehetőségeitől függ. A nyugati munkavédelmi kultúra
nagyon lassan szivárog
lefelé" - jellemezte a helyzetet Gyetvai Istvánné, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkabiztonsági felügyelő.
A számok azonban csak erős fenntartásokkal tekinthetők a hazai munkavédelmi helyzet értékmérőjének. Magyarországon a munkavédelmi jogi szabályozás csak a szervezett munkavégzés, vagyis az alá-fölé rendeltségre épülő alkalmazotti munkaviszony keretében foglalkoztatottakra vonatkozik. Ha egy erdőgazdaságban a motorfűrész-kezelő vállalkozóként dönti a fát, munkavédelmi szempontból már nem felelős érte a cég, és "cserébe" nem is szólhat rá senki, hogy húzzon kesztyűt, szemüveget. A körön kívül eső populáció - a mintegy 450 ezer egyéni vállalkozó, valamint a családtagok - természetesen kiesik a statisztikai adatszolgáltatásból és az ÁNTSZ által végzett foglalkozás-egészségügyi ellenőrzés alól, így aztán lehetetlen reális képet alkotni.
"Az adatok ráadásul teljesen megbízhatatlanok" - állítja Borhidi Gábor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Munkavédelmi Bizottságának elnöke. Az OMMF becslése szerint a balesetek egynegyedét
egyszerűen nem jelentik be,
inkább eltitkolják, de a szakszervezet ezt az arányt 35-40 százalékra taksálja, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egyes szakemberei is ezt tartják reálisnak. A munkaadók általában attól tartanak, hogy a felügyelők bírsággal sújtják majd őket, másrészt nem szeretik, ha felelősségük megállapítása után a társadalombiztosítás az összes költséget - gyógyítás, táppénz - leveri rajtuk. Már több nagy munkaadói tömörülés kifogásolta, hogy a cégek hónapról hónapra fizetik a munkavállaló után járó tb-járulékot, az OEP utólag mégis minden forintot bevasal rajtuk. "Miért kell kétszer fizetnünk?" - tette fel a kérdést Sándor Károly építkezési vállalkozó.
A munkavállalók általában féltik az állásukat, és hallgatnak. "Amikor elvágtam a kezem, a főnök azt mondta, hogy maradjak otthon egy hétig, fizeti, csak azt kérte, hogy az orvosnál majd úgy emlékezzek, hogy otthon, a konyhában történt. Nem mertem ugrálni, de egyszerűbb is volt így mindkettőnknek" - meséli egy gipszkartonozó. Általában az ötven főnél kevesebbet foglalkoztató, tőkehiányos cégek hajlamosak a sunyulásra, hiszen őket egy-egy súlyosabb bírság megrendíthet, a nagyobb vállalatok ritkábban hallgatnak. "Inkább a könynyebb sérülések maradnak rejtve, ahol csonkul vagy meghal valaki, ott nehéz elkerülni a nyilvánosságot" - mondja az MSZOSZ szakértője, aki szerint azonban a feketemunka világában ez is megtörténhet. Az illegális foglalkoztatás miatti büntetéstől félve itt mindenki tartja a száját, így a bekövetkező balesetekről még becsült adatok sincsenek.
A Magyarországon a második világháború előtt már jól vizsgázott önálló munkahelyi baleset-biztosítási rendszer bevezetésével legalább a fehérgazdaság munkaadóinak őszinteségét lehetne növelni - vélik a szakszervezeteknél. Az elképzelt struktúrában a munkahelyek a biztosítótársaságoknak kockázatarányos díjat fizetnének - amit a tb-be utalt összegből levonnának -, és ezekből a befizetésekből finanszíroznák a balesetek költségeit, így nem járna külön anyagi hátránnyal, ha a munkáltató felelős a balesetért, és ezt magára is vállalja. A rendszer kontúrjai már a három évvel ezelőtt elfogadott Munkavédelem Országos Programjában kirajzolódtak, de a részletek még kidolgozatlanok:
pontosítani kell a biztosítottak körét,
a szakszervezetek ugyanis nem akarják kihagyni az egyéni vállalkozókat, valamint a kockázatértékelés módszereit is egységesíteni kell. Így legkorábban 2006-ban történhet valami.
A munkaadók nem véletlenül félnek attól, hogy a vizsgálatok és az OEP őket teszi felelőssé. "Az esetek döntő többségében a vizsgálatok a munkáltató felelősségét bizonyítják, a dolgozók felelőssége általában csak járulékos" - mondta Perjés Zsolt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség igazgatója. A legtöbb baleset elsősorban a munkaeszközök, védelmi berendezéseinek hiányosságai, az egyéni védőeszközök hiánya vagy mellőzése miatt történik. "A munkaadók semmibe veszik a munkavédelmet, szakember után csak akkor kiáltanak, ha a szaros pelenkát kéne kimosni" - mondta egy bírósági tárgyalásról feldúltan távozva Bartók Csató Gábor munkavédelmi igazságügyi szakértő, akit felháborít, hogy rengeteg munkaadó nem hajlandó megfizetni a szakembereket, spórol a védőberendezéseken, vagy nem ellenőrzi rendesen, hogy munkásai használják-e azokat, és tesznek a munkavédelmi oktatásra. "A munkaszerződéssel aláírtuk, hogy kioktattak munkavédelmileg. Na, ez annyi volt, hogy szóltak, vigyázzak a flexszel, mert kurva veszélyes" - mondta Tamás, egy külvárosi gyártelep bontási munkálataira szerződött fiatalember, aki elismeri, hogy sokszor ők is hanyagok, figyelmetlenek, nem használják a megkapott eszközt, vagy nem szólnak érte, ha nincs. "Ki is rúgnának, ha kapálóznék."
"A hanyagságnál csak a tájékozatlanság nagyobb, a munkaadók jó részének fogalma sincs a kötelezettségeiről - szögezte le Borhidi Gábor. - Lehidaltam, amikor hallottam arról a fővárosi parkettaüzem-tulajdonosról, aki megkereste a helyi felügyelőséget, hogy segítsenek biztonságos munkakörnyezetet teremteni dolgozóinak" - jellemezte az átlagos munkaadói attitűdöt az OMMF egyik munkatársa. Pedig a felügyelőség az ÁNTSZ-szel karöltve már két éve kiépítette Ingyenes Munkavédelmi Információs Szolgálatát, ahol zöldszámon várják a kérdéseket.
A gyakran botrányos munkavédelmi helyzet dacára Magyarországon még nem került sor olyan komoly megmozdulásra, amely a veszélyes vagy egészségtelen körülmények felszámolását követelte volna. "Az egészség és a biztonság a munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében egyaránt háttérbe szorult, sajátos, rossz érdekközösség alakult ki, ahol a munkavédelmet a gazdaság kerékkötőjének tekintik. A dolgozókat sem a biztonságos munkakörülmények, hanem elsősorban a bér érdekli, és sajnos a szakszervezetek sem tekintik ezt még klasszikus érdekvédelmi feladatnak" - hatol le a probléma gyökeréig Borhidi.
Pedig a jogszabályi környezet elvileg alkalmas arra, hogy normális viszonyok honosodjanak meg. "A törvénykezés már évek óta szinkronban van az EU normáival, több területen meg is haladja azt" - nyilatkozta Galló Sándor, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkatársa. A nemsokára a parlament elé kerülő új munkaügyi törvénytervezet vonatkozó része pedig egy fontosnak tűnő elemmel próbálja szilárdítani a biztonságot. Ha minden jól megy, májustól az ötven alkalmazottnál több embert foglalkoztató cégeknél kötelező lehet munkavédelmiképviselő- választást tartani. A munkavédelmi képviselő személye - aki munkajogi védettséget élvez, és nem lehet "csak úgy" kirúgni - garancia lehet arra, hogy a munkahelyeken végre intézményesített párbeszéd induljon a munkavédelemről. A jogszabály ezen felül paritásos elven működő munkavédelmi tanács felállítását is előírja az arra kötelezett munkahelyeken. "A munkavédelmi képviselőt majd megeszik reggelire. Meg azt is megnézném, ahogy nálunk az építkezésen a segédmunkásokat leülteti a főnök, hogy nosza tervezzünk középtávú munkavédelmi stratégiát!" - fejtette ki kétségeit egy építész.
"Mit akarnak még? Már így is elképesztő szigorú a szabályozás. Ha az összes nyavalyás rendelkezést betartanám, háromszor annyi időmbe és pénzembe lenne a munka, lehúzhatnám a rolót" - panaszkodik Károly, a már többször megbírságolt csepeli vállalkozó, aki sanyarú helyzetének érzékeltetésére elárulja, hogy egy 100 méteres cső lefektetése aládúcolás nélkül pár óra alatt megvan, ha viszont rendesen kitámasztják a járatot, két napig kell tökölődni. "És a felügyelő így is csak akkor nem talál kivetnivalót, ha nem akar. Büntetésre mennek, ezek a prémiumot is így kapják."
A bíróságon
Ha a munkahelyen nem is vagyunk biztonságban, a tárgyalótermekben több a védőkorlát. "A munkavédelmi törvény a munkáltatóval szemben rettentően szigorú, és a bírói gyakorlat is eszerint alakul" - halljuk dr. Radnay Mártától, a munkaügyi perekben mindkét oldalt rendszeresen képviselő ügyvédnőtől. A munkavállalók - ha nem feketén dolgoztak - jó eséllyel indulnak egy munkahelyi baleset miatt indított kártérítési perben. Alkalmazotti jogviszony esetén a munkáltató felelőssége úgymond objektív, vagyis nem kell szándékosan vagy gondatlanul kárt okoznia ahhoz, hogy felelőssé váljon. (A tíz főnél kevesebbet foglalkoztató magánszemélyre, egyéni vállalkozóra sajátos módon nem ugyanazok a szabályok érvényesek. Esetükben a munkáltatónak kifejezetten vétkesnek, gondatlannak kell lennie, hogy megbüntessék.) A dolgozónak csak annyit kell bizonyítania, hogy a baleset a munkaviszonnyal összefüggésben jelentkezett, onnantól a munkáltatónak kell igazolnia, hogy valamilyen működési körön kívül eső elháríthatatlan külső ok vagy a sérült elháríthatatlan magatartása eredményezte a balesetet. A munkaadó jogi képviselője még a dolgozó ittassága esetén sem dőlhet nyugodtan hátra, ilyenkor a szakértők megvizsgálják, milyen mértékben játszott közre az illető részegsége. Pár éve egy üzemben az éjszakai műszak végeztével F. úr kiment a vécére, és mivel a csap rossz tömítése miatt kifolyt a víz a padlóra, elcsúszott egy víztócsán, hanyatt esett, és úgy megütötte a fejét, hogy rokkanttá nyilvánították. Hiába derült ki, hogy három ezrelék alkohol volt a vérében, a bíróság 20-80 százalékos felelősség- és kármegosztást rendelt el a leszázalékolt javára. Ennek ellenére nem jellemző, hogy egy lábtörésért valaki hatalmas kártérítést akarna kicsikarni, az ügyvédeket súlyos esetekkel, tönkrement életekkel szokták felkeresni.
Ha valaki egy gyenge korlát miatt leesik a tetőről és 50 százalékos rokkant lesz, többféle juttatást is kivasalhat munkaadójából. Keresőképtelenként táppénzt kap, először is az átlagkereset és a táppénz közti rés pótlását kérheti a munkaadótól. Ha egyéb vagyoni kára is keletkezik (eddig maga tudta javítani az autóját, festeni a házát, gyógytornászt kell fogadnia stb.), azt is megpróbálhatja behajtani, valamint külön, nem vagyoni kártérítésért is folyamodhat. Ha képes bizonyítani, hogy tartósan megnehezült az élete - mert nem tud elhelyezkedni, csúnya lett, elvesztette a férfiasságát, családi élete romokban - ezeket milliós nagyságrendben érvényesítheti. "De azért nem vagyunk Amerikában, ne gondoljunk sok tíz millió forintra" - figyelmeztet az ügyvédnő. A károsult kérheti élete végéig tartó havi járadék megállapítását is.
A munkáltató rendszerint igyekszik áthárítani a felelősséget: az általa elrendelt hét végi, nem legális munkavégzést fusinak próbálja beállítani, bizonygatja, hogy ő minden rendszabályt betartott, minden évben tartott oktatást, és egyáltalán, kizárólag a dolgozó szándékos, gondatlan magatartása vezetett ide. Kollégákat citálhat be tanúnak, akik esetleg bizonyos dolgokra emlékeznek, vagy éppen elfelejtenek, de a függőségi viszony miatt ezek könnyen támadhatóak. "Nem ördöngösség érvényesíteni a munkavállaló jogait, csak ki kell várni azt az 5-6 évet, amíg lemegy a per" - óv a túlzott optimizmustól Radnay Márta. "Külön rizikó, ha az alperes kft.-ként működik, mert fizetésképtelenség esetén a tagokat nem terheli felelősség, így lőttek a kártérítésnek is. Sokszor talán a legjobb peren kívül megegyezni."
A súlyos vagy halálos baleseteknek büntetőjogi konzekvenciái is lehetnek. A bíróság a büntető törvénykönyvben fellelhető "foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés" tényállás (ami enyhe esetben vétség és legfeljebb egy év jár érte, de maradandó sérülés, halál vagy tömegszerencsétlenség okozásakor 1-5 év közötti szabadságvesztést jelenthet) címén szokta felelősségre vonni és vád alá helyezni azokat a munkavezetőket, tulajdonosokat, akik nem hajtották végre a munkavédelmi előírásokat, és ezzel valamilyen tragédiát idéztek elő. Ez nem túl gyakori, de a Mammut II. építésénél leszakadt toronydaru okozta két haláleset miatt a vállalkozó jelenleg is jogerős börtönbüntetését tölti.
Friss eset
Akár büntetőjogi felelősségre vonással is szembesülhet az a Borsod megyei vállalkozó, akinek füzéri fatelepén néhány hete vasárnap a famegmunkáló gép egy szakmunkás halálát okozta. Az 57 éves üllői munkavállaló hét közben két földijével dolgozott az üzemben, vasárnap azonban mindenki tudta nélkül bement, hogy valamilyen különmunkát végezzen. Úgy tudni, unokáinak szeretett volna szánkóhoz, illetve különböző játékokhoz vágni néhány fadarabot, az azonban egyelőre tisztázatlan, hogyan jutott a gép kulcsaihoz. A berendezésen elvileg védőberendezés akadályozza meg, hogy a befelé tolt fa kivágódjon, amikor azt a vágólap nagy erővel visszafelé tolva hasítani kezdi. A helyi munkabiztonsági és munkavédelmi felügyelőség vizsgálata szerint viszont a védőberendezés rosszul működött, ezért amikor a férfi egy fát próbált betolni a nyílásba, a gép olyan erővel lökte vissza a fadarabokat, hogy azok nyílvesszőként fúródtak mellkasába, így azonnal meghalt. A masina pár nappal hamarabb érkezett a telepre, pénteken már áram alá is helyezték és kipróbálták. "Az üzembe helyezés előtt nem végezték el a kötelező, munkavédelmi szakember által lefolytatandó felülvizsgálatot" - mondta Perjés Zsolt, a megyei főfelügyelőség igazgatója, aki emiatt a napokban postáz egy 500 ezer forintos munkavédelmi bírságról szóló határozatot. A cég ügyvezetője - aki az államigazgatási eljárás lezárultáig nem akar nyilatkozni - a későbbiekben akár ennél súlyosabb következményekre is számíthat, ha a rendőrségi nyomozás azt állapítja meg, hogy megvalósult a foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés minősített esete, és a miskolci ügyészség is úgy találja, hogy a fenti vétség közvetlenül vezetett a tragédiához.
Munkaeszközök
A munkabiztonságot alapvetően befolyásolja, hogy az emberek milyen eszközöket kapnak a kezükbe. Az OMMF 1996-os reprezentatív, minden szektorra kiterjedő - a szakértők szerint lényegében ma is releváns - felmérésében több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági állapotát vizsgálta meg. A gépek, eszközök fele hazai gyártású, az átlagéletkor 12 év volt, a tőkeszegény vállalkozások a volt szocialista nagyipar gépeit használták tovább, de egyre nagyobb számban vásároltak külföldről behozott használt gépeket is, amelyek többnyire korosabbak. A berendezések 30 százaléka minősült jogszabály vagy más előírás alapján veszélyesnek, a munkáltatók jó részének fogalma sem volt az eszköz és a hozzá tartozó technológiák veszélyességi besorolásáról. Az időszakos biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezett eszközök negyedénél egyáltalán nem végeztek revíziót, az elvégzett vizsgálatok zöme pedig formális volt. (Így történhetett meg egy építkezésen tavalyelőtt, hogy egy 400 kg-os daruhorog, ahol a darut napokkal előbb papíron részletesen megvizsgálták, leszakadt, és összezúzott egy munkást.) A felmérés azt is megállapította, hogy a karbantartásnál a fő cél a termelőképesség megőrzése, a biztonság nem prioritás.
