Múzeumok Majálisa: Szabadtéri múlt

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Méhek nevű formáció, melynek tagjai fekete-narancs csíkos ruhát viselnek és vicces kiegészítőket, tulajdonképpen egészen jó addig a pillanatig, míg látványelemként oldják a Múzeumkert homogén búcsújellegét, de amikor ütni kezdik kis dobjaikat, valamint ritmikusan beszélnek hozzá, nos, akkor meginog a ruhatervezői felépítmény. De nem ez volt a fő attrakció a Múzeumok Majálisán.

A Méhek nevű formáció, melynek tagjai fekete-narancs csíkos ruhát viselnek és vicces kiegészítőket, tulajdonképpen egészen jó addig a pillanatig, míg látványelemként oldják a Múzeumkert homogén búcsújellegét, de amikor ütni kezdik kis dobjaikat, valamint ritmikusan beszélnek hozzá, nos, akkor meginog a ruhatervezői felépítmény. De nem ez volt a fő attrakció a Múzeumok Majálisán.Talán kiderült eddigi munkásságomból, hogy ritkán szoktam hosszabb utat megtenni néptáncfesztiválok vagy egy-egy jól sikerült köcsögfa miatt, de a Múzeumok Majálisának nevezett rendezvénysorozat évről évre várakozással tölt el, és ezt a várakozást rendre beteljesíti. Hajlamos vagyok jól érezni magam ezekben a napokban, és ez nem indokolható pusztán a bizarr konzumációval, amit ilyen helyeken folytatni lehet.

Mert a Múzeumok Majálisának egyik vetülete kétségtelenül a vásár.

A gyakorlatlan látogató csak téblábol, egyre bizonytalanabbul vonszolja gyermekét, míg kénytelen csüggedten belátni, hogy nem sikerülhet beszerezni Yoda arányosan kicsinyített mását környezetbarát francia gumiból, viszont felszerelheti a kölyköt fakarddal és a hozzá tartozó papírsisakkal, amitől a későbbiekben majd úgy néz ki, mint egy hiperaktív szemeteskonténer, de a gyerekek sok furcsaságot szeretnek csinálni, elég csak a sírásra vagy a megszületésre gondolnunk. (A gyerekek egyébként sokan vannak, úgyhogy aki irtózik tőlük, ne járjon ide. Én már kezdek megbarátkozni létezésük tényével, ha nem jönnek túl közel.)

Szerencsére egy csomó helyen le lehet ültetni őket, és máris agyagot nyomnak a kezükbe, vagy valami hasonlóan koszoló, illetve ragadós dolgot, amivel órákra elmegy a kedvük a járástól. Ez egyébként fejleszti a kreativitásukat, és a látottak alapján nagyszerűen lehet közben sörözni.

A másodosztályú gagyi tehát száműzve, az első osztályú pedig tulajdonképpen már

maga a népművészet,

azt pedig tapintatlanság lenne betiltani. Lószőr ékszerek, köcsögök és festett üvegtárgyak. A szervezőknek elsősorban az anyagok tekintetében lehettek megkötéseik, tehát műanyag nem, fa igen. Ez erőteljes és jó irányú szelekció, mindentől azonban nem védheti meg a vásárlót, mert a leleményes kisiparosok szükség esetén bármiből tudnak bármit csinálni, főleg, ha a kereslet ebben támogatja őket. Azt mégsem várhatjuk el senkitől, hogy komplett lószerszámok készítéséből tartsa el családját a város közepén.

Akad tehát giccs light bőven, miközben felfedezhetők kivételes darabok is a termésben.

Így - miközben hazánk múltjával ismerkedtem játékos formában - sikerült vásárolnom egy nagyszerű szenes vasalót, kakassal az elején, egy textilnyulat, valamint egy 380 millió éves őspolip megkövesedett maradványát, amit az Atlasz-hegységből szedtek elő élelmes marokkóiak, hogy ezzel is színesítsék a kínálatot. A Gonamita tulajdonosa korrekt leírást mellékel a megkövesedett állathoz, mint mondja, nehogy lecsigázzák nekem a kövületet, ami egyébként kísértetiesen emlékeztet egy csigaházra, és fényesen bizonyítja, hogy a természet hajlamos a bevált formákat újra és újra alkalmazni, ha sikerük volt a növények és állatok körében. A textilnyúl sima textilnyúl, de a vasaló gyönyörű darab. Készítője a kakast nem pusztán figyelemfelkeltésből vagy atavisztikus kovácsolási rohamból alkotta, hanem konkrét funkcióval látta el. A kakas megemelésével nyithatjuk a tűzteret, ekképp kapcsolódik egybe vaskakas és vörös kakas sorsa ebben a szimbóleumnak is beillő kézműves overdrive-ban, nem beszélve a piros fanyélről, ami az óvatlanokat már könnyen a freudista misztika hipertermékenységi mellékvágányára terelheti.

A kert sarkában a vendégek eleink ételével ismerkednek, ami jelen esetben zöldséges gabona, és mérsékelten felkavaró. A rendezvény méltóságához tartozik, hogy a lehetőség ellenére sem alakul kocsmává az ideiglenes kerthelyiség Petőfi egykori legsikeresebb haknijának színhelyén, hanem a mértéktartás és fegyelem mintapéldáját adva megmarad annak, aminek rendeltetett, pihenőnek az információ- és stílusrengetegben.

A gyermekek

kivételes alkalmazkodóképességét jellemzi, hogy másodpercek alatt képesek átállni a haszontalan butulásról az értelmes szórakozásra. Ez egyben bizonyítékkal szolgál arra is, hogy egyik kisnövésű példány sem kódolt genetikusan a hülyeségre, csak hosszadalmas és fárasztó munkával lehet szisztematikusan lerontani a képességeit.

A globalizációmentes övezetbe azért hamburger, Coca-Cola és Kaiser képében beszivárog a multinacionális karvalytőke, ezek azonban már szervültek népi hagyományainkba, mintegy belenőttek a galaktikus üzenetbe, amitől magyar a magyar. Gondoljunk csak a levegőre, azt is szívják az amerikaiak, mégis mennyi szép népdalunk szól róla pozitív értelemben. (Azt sem értem, hogy a Volkswagen-dílerek miért nem használták eddig Kocsmárosnét, aki aranyvirág, hogy ide a legjobbik Borát, de tekintsük ezt a mellékszálat elvarrottnak.)

A gyermekekkel érkezők tehát többszörösen, de a magányosak is rendesen elégedettek lehettek a rendezvénysorozattal, ahol néha énekeltek, de hát semmi sem lehet hibátlan, amit emberkéz alkot.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...