Ki gondolná, hogy egy divathír felröppenése elsöprő erejű felháborodást vagy épp éljenzést (nemritkán egyszerre a kettőt) képes kiváltani kommentelők és bloggerek széles rétegeiből, miközben az érintett tárgykör profi művelői sem szaladnak a szomszédba egy-két nem épp kollegiális hangvételű megjegyzésért? A rosszindulat és az irigység beszél a pfujolókból, vagy méltatlankodásuk nem más, mint az elharapódzó giccsre adott őszinte, zsigeri reakció? Egyáltalán, miért fáj sokaknak, hogy egyesek szerint a matyó hímzéses farmer vagy a cifraszűr menő dolog?
Kalotaszegiben Londonba
"Úgy rondák, ahogy vannak. Ízléstelenül magyarkodók" - írja egy kommentelő a nagy port kavart olimpiai formaruhák kapcsán, míg egy másik hozzászóló szerint "A Vörös Október Ruhagyár szófiai VIT-re készített formaruháira hasonlít, kivéve a kokárda rátűzését. Ez meg a permanens március 15-ből maradt vissza. Rémes!". A kalotaszegi mintával díszített kollekció bemutatását követő napokban több száz, többségében hasonló véleményt tükröző bejegyzés született, elkészültek a ruhák paródiái, a tervezőpárost pedig a ménkű rossz ízléstől kezdve az amatörizmuson át a csalásig sok mindennel megvádolták. "Kritikát lehet mondani normálisan is, de amiket mi kaptunk, azok szinte kivétel nélkül értelmetlen és rosszindulatú vagdalkozások voltak" - mondja Csergő Noémi, az egyik tervező, hozzátéve, hogy a szakma részéről a legtöbb támadás azzal kapcsolatban érkezett, hogy nem volt igazán meghirdetve a pályázat. "Egyrészt ez nem a mi hibánk, másrészt nem is igaz. Rengeteg helyen, több szakmai szervezetnél és pályázatfigyelő oldalakon is lehetett olvasni a kiírást." A tervezők szerint a hatalmas szakmai felháborodás fő oka az, hogy igen kicsi a hazai piac: "Nagyon sok tehetséges ember van itthon, és azok között, akik kígyót-békát kiabáltak ránk, több is akad, aki nagyszerű dolgokat csinál, csak egyszerűen sok az eszkimó, és kevés a fóka" - mondja Csergő Noémi.
Míg a kritizálók nem elhanyagolható része valamiféle egészségtelen, kompenzációkényszeres nemzettudat manifesztálódásaként tekintett a hatalmas mintákkal díszített bevonulóruhákra, addig a tervezők szerint pont a fanyalgóknak van problémájuk a nemzettudatukkal: "Ez egy általános össznépi kisebbségi érzésből fakadó dolog - vélekedik Csergő. - Sajnos pont olyan időszakban vagyunk, hogy a magyaros viseletek adott esetben összemosódnak a politikai meggyőződéssel, de az egy másik történet. Itt az volt a feladat, hogy a magyar csapatot kellett felöltöztetni, amihez természetszerűleg felhasználtuk a magyar formakincs egy részét."
"Az, hogy 'túl magyarkodó', számunkra egy teljesen értelmezhetetlen kritika" - mondja Mohari Kinga, a tervezőpáros másik tagja. - "Itthon vagyunk, magyarok vagyunk - akkor mi az, hogy 'magyarkodunk'?! Amerikában minden házon kint van a nemzeti lobogó, mégsem mondják azt, hogy 'amerikaiaskodnak'." A sok támadás mellett az ifjú tervezők számos pozitív visszajelzést kaptak, már több külföldi ajánlattal is megkeresték őket, aminek már csak azért is örülnek, mert a történtek után egy jó darabig nem terveznek hazai pályázatokon indulni.
A bevonulóruhák körüli hisztéria már a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) pályázatának kihirdetése előtt megkezdődött, amikor is a szakmai zsűri egyik tagja, Tóth Ali, a The Room magazin főszerkesztője az utolsó körben kifarolt a grémiumból, mondván, egyik pályázati anyag sem ütötte meg a kívánt színvonalat. Javaslatát, miszerint nyilvánítsák semmissé a kiírást, és inkább kérjenek fel egy elismert tervezőt a bevonulóruhák megálmodására, a MOB elutasította.
Noha a "magyaros" divat megtestesítői sokak szemében egyet jelentenek a kiszuperált MIÉP-aktivistákkal, illetve az Echo tévében brillírozó "szakemberekkel", annak, hogy a magyar népi motívumok nemzetközi szinten is kifejezetten trendivé kezdenek válni, sem hozzájuk, de még Morvai Krisztina feltűnően ízléstelen színű bocskaikból álló ruhatárához sincs semmi köze. Iker Casillas kalocsai mintás kapuskesztyűje vagy a szintén kalocsaival díszített Forma-1-es kezeslábas üzenete egyértelműen a "kúlság" - nem véletlen, hogy egyre több feltörekvő tervező használja a magyar népviselet motívumait.
Divat a magyar
E divathullámot bátorítja a Design Terminál Nonprofit Kft. (melynek neve a Gödör-ügy kapcsán lehet ismerős - I. ZS.) Gombold újra! Divat a magyar pályázata is, amit a tavalyi sikerre való tekintettel az idén is meghirdettek. "Magyarországon van egy olyan öltözködési és kézműveshagyomány, ami önmagában érték, és ami sajnos eltűnőben van - magyarázza Ács Zoltán, a Design Terminál kreatív igazgatója a pályázat céljával kapcsolatban. - A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy olyan mesterségeket, mint például a bőrművesé, a cipészé vagy a kalapkészítőé, megmentsünk a kihalástól. Közben a tervezők állandóan azzal küszködnek, hogy nem találnak rendes bőröst, gombost stb., akinek kellő szakmai tudása van. Ezért (is) jó egy ilyen pályázat: ennek révén a két kör egymásra tud találni, és együtt tud dolgozni."
A vásárral, konferenciával és kiállítással kísért divatshow-nak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a kezdeményezője, tehát állami finanszírozású (pontos összeget még nem tudnak, Ács szerint a tavalyihoz hasonlóan nagyjából 120 millió forint lesz az idei összköltség), nyertesei pedig azok a fiatal tervezők, akik - az első helyezéssel járó pénzjutalmon, médiavisszhangon és árusítási lehetőségen felül - bemutatkozhatnak a nagyközönségnek.
Ács Zoltán elmondása szerint a tavalyi divatbemutató után (amin egyébként az olimpiai formaruhát tervező lányok is döntősök voltak) több karrier beindult, azzal ő is egyetért, nem valószínű, hogy a magyaros trend a kifutókról lecsorog a mindennapi öltözködésbe. Szerinte egyrészt az a gond, hogy a hazai tervezők nem piacképesek, tehát túl drága alapanyagokból túl drága ruhákat készítenek, másrészt az, hogy a hagyományos viseletekhez politikai színezet társul. "Nem jó, ha a politika rárepül valamilyen hagyományra, például a bocskaira: azzal, hogy ebben szélsőséges pártok képviselői és szimpatizánsai szaladgálnak, szalonképtelenné tették ezt az amúgy szép viseletet; ráadásul ez egy felesleges politikai ballasztot rak minden olyan kezdeményezésre, ami felhasználja a népi formakincset."
Más lapra tartozik, hogy ha egy olyan divatshow-nak, amilyen a Design Terminálé, nem szakmabeliek és piaci szereplők a kezdeményezői, hanem egy minisztérium, ráadásul mindez állami pénzből valósul meg, akkor kizárhatjuk-e, hogy a politika "rárepül" a hagyományra.
