V. 51 éves. Pesten él a zöldövezetben, egy lerobbant ház szociális bérlakásában. Rablás miatt 20 hónapot töltött börtönben. Letartóztatása előtt két kiskorú gyermeke mellett férjével közösen nevelte két unokáját is. "Az uram nem dolgozott. Olyan sovány volt, hogy sehova nem vették föl. De ezenkívül nem volt baja, egészséges volt. Nagyon szerette a gyerekeket. Amíg én bent voltam, a gye-rekek nevelőintézetbe kerültek. A férjem belehalt, hogy elvették őket. Így mondta az orvos, bánatbetegségben. A temetésére se engedtek el. Azóta magas a vérnyomásom, rossz a szívem, minden tönkrement."
Annak ellenére, hogy V. állandó munkával, lakással rendelkezik, a gyerekek 2002 óta nevelőintézetben vannak. "Ha a gyerekeket végre hazahozhatnám, úgy érezném, hogy van családom. Így nincs értelme."
A női börtönviszonyokkal,
a büntetés társadalmi hatásaival kevesen foglalkoznak. A 1990-es években a fogvatartottakról megjelent tanulmányok többsége a férfibörtönöket vizsgálta. Fehér Lenke és Parti Katalin Nők a börtönben című, női elítéltekről szóló tanulmánya 2001-ben jelent meg, tavaly a CEU kutatói, Tóth Herta, Zentai Violetta és Krizsán Andrea a női fogvatartottak szabadulás utáni reintegrációját vizsgálták.
"A nők börtönbe kerülésével az anyák családösszetartó, rendszerező szerepe megszűnik. Persze nem tipikus az erős családi kapcsolat. Egy csomó nő esetében nem is beszélhetünk családról, sokan pedig azért kerültek börtönbe, ami a családon belüli erőszakra vezethető vissza - mondta Tóth Herta. - Ennek ellenére szinte mindenkinek fontos a család, a gyerekek."
A mélykúti börtön hat kilomé-terre van a legközelebbi lakott településtől, buszjárat nincs. Egyértelműen "női" börtön: a falakat az elítéltek rajzai díszítik, az őrök irodaajtaján papírszívek. Az egyik fogvatartott a lelkemre köti, hogy mindenképpen nézzem meg a kiállítást, amit a Bartók-évfordulóra készítettek.
T. 26 éves, 170 gramm marihuána birtoklásáért ítélték el. Kilencéves kislányát volt férjénél helyezték el. "Az eljárás alatt kezdődött a válóperünk, természetesen ő kapta meg a gyereket, de a nagymama neveli."
A fogva tartott nők családi viszonyaiban elsősorban a gyerekekhez fűződő kapcsolat sérül. Mindent megtesznek, hogy ne kerüljön a gyerek nevelőintézetbe, ugyanakkor a családdal való kapcsolattartásban különböző stratégiákat alkalmaznak. Vannak, akik minden lehetséges módon tartják a kapcsolatot, mások szándékosan szakítanak. M. súlyos testi sértésért került börtönbe. "Amikor megtudtam, mikor kell bevonulnom, a lányomnak sem mondtam meg. Nem akartam idegesíteni, féltem, hogy jönnek a szemrehányások. Másfél év alatt beszélőt sem kértem, egyetlenegyszer sem. Se telefon-, se levélkapcsolatom nem volt. Először nagyon rossz volt, hogy a többiek lementek, én meg ott maradtam egyedül, de megszoktam. Különben is fontosabb volt, hogy engem ne lássanak abban a ruhában. A lányomat nagyon megviselte, de a legrosszabb mégis az volt, hogy amikor kijöttem, a három és fél éves kisunokám azt mondta telefonba, sajnos nem állok veled szóba, mert sokáig itt hagytál. Ezt hetekig nem tudtam megemészteni. Féltem a találkozástól, hogy vajon megismer-e, de megismert."
K. családja teljesen szétesett. Nyolc hónapja van Mélykúton. Mosolyog, viccelődik, dicséri a körülményeket, a fegyőröket. De amikor a családja kerül szóba, sírva fakad. Elmeséli, hogy lánya egy másik városba költözött, mert nem bírta otthon elviselni az ő hiányát. Fia házassága tönkrement, úgy érzi, ez annak köszönhető, hogy nem támaszkodhat rá. Férje elhagyta. "Nőzik, mert nem találja a helyét. Nem tud támogatni, szociális segélyen van." Azt mondja, van értelme, hogy börtönben van, hiszen ezzel önállóságra szoktatja (sic!) a családját. De azt még elmeséli, hogyan intézett el "bentről" egy földhivatali ügyet, ami egyébként nem számít ritkaságnak. Mint ahogy az is megszokott, hogy a fogvatartott fizetése egy részét hazaküldi.
A családdal való rendszeres kapcsolattartást több körülmény is befolyásolja. Leginkább az "enyhített végrehajtási szabály", amely rendszeres otthoni látogatásra ad lehetőséget. "Amennyiben dolgozol, nincs veled gond és dicséreteid vannak, hazamehetsz" - mondta M., amikor az eltávozásról kérdeztük.
Az enyhített végrehajtási szabály persze nem jár mindenkinek, akit fegyházbüntetésre ítélnek, annak semmi szín alatt. Azok részesülhetnek a kedvezményből, akik - a fogházban - letöltötték büntetésük felét, és jó magaviseletűek. Csakhogy aki családon belüli erőszakra visszavezethető bűncselekmény miatt kap letöltendő szabadságvesztést, a leggyakrabban fegyházba kerül. "Pedig ezek a fogva tartott nők egyetlen esetben sem visszaesők, társadalmi veszélyességük nulla. Ha már mindenképpen letöltendő szabadságvesztésre ítélik őket, akkor fogházba kellene őket küldeni, ami kevésbé izolált" - fogalmazott Tóth Herta.
A kapcsolattartás gátja lehet az is, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek többsége nehezen megközelíthető. A nagy távolságok pedig veszélybe sodorhatják a családdal való érintkezést. A mélykúti intézetbe például autó nélkül lehetetlen eljutni. Sok esetben a női fogvatartottak úgy gondolják, hogy a látogatások nagy terhet jelentenek a családjuknak, amit nem várhatnak el tőlük. "Két felnőtt, egyetemista gyerekem van. A családomnak havi 30-40 ezer forintot kell rám költenie. Anyagilag és érzelmileg is kiesek a családból.
Egyfajta csecsemőlétben
vagyok, az eddigi ellátó, rendező, szervező szerepem helyett. Nem elég, hogy az egyik kereső kiesik a családból, de még pluszterhet, költséget is jelentek. A gyerekeknek be kell szállniuk a létfenntartásba. Az ítélet azt vonja meg tőlem, hogy sem anyagilag, sem érzelmileg nem tudok semmit sem megoldani. A legjobb megoldás a házi őrizet lenne" - mondta az 52 éves E., aki gazdasági bűncselekmény miatt tölti büntetését.
A kutatók szerint előrelépést jelentene, ha a bíróságok gyakrabban alkalmaznának alternatív szankciókat, gyakrabban kellene pénzbüntetésben, felfüggesztett börtönbüntetésben, közmunkában, házi őrizetben gondolkozni, annál is inkább, mert az Európai Unió tagállamainak többségében is az ún. kétnyomú büntetőpolitika érvényesül, mely szerint eltérő eszközökkel kell élni a társadalomra különösen veszélyes, illetve a kisebb súlyú bűncselekményeknél.
Noha Magyarországon a legtöbb alternatív szankció alkalmazható, az ítéleteknek csupán tizenöt százaléka ilyen, pedig a pártfogó szolgálat 2003-as reformja lehetőséget teremtett a szankciók szélesebb körű alkalmazása előtt. "A közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy a társadalom kész elfogadni az ilyenfajta büntetést. Ráadásul minden szankció mögött ott a szabadságvesztés lehetősége, amenynyiben az elkövető nem hajlandó együttműködni a végrehajtás során." Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa szerint az alternatív szankciók kombinálásával, párhuzamos alkalmazásával az elkövető személyiségének leginkább megfelelő és a reintegrációt legjobban elősegítő lehetőségeket is meg tudnák teremteni, ahogy ő fogalmazott: "Csak a kreativitás szab határt annak, hogy a szankció milyen típusú legyen."
A mélykúti börtön udvarán az egyik elítélt füvet nyír körömollóval. Nem kényszerből. Azt mondja, leginkább ez nyugtatja meg.
