A sokat látott budai úton elénk toppan Csontváry, a patikus, természetes élőhelyükön figyelhetjük meg a fiatal művészeket, és a múltidéző séta közönsége egy váratlan díszvendéggel is gazdagodik.
Józsefvárosban, a Práter utca-Szigony utca találkozásánál álló panelblokkban 547 lakás van, nehéz úgy végigjárni az emeleteket, hogy ne találjunk szemetet. Kábítószer-használatból eredő hulladék is akad bőséggel: eldobált fecskendők, kanalak, melegítésre használatos segédeszközök. A lakók félnek, a közös képviselő tehetetlen, a rendőrség leterhelt.
Bámultunk (Árpád-emlékmű), ámultunk (XIII. századi romkert), meghatódtunk (halászház), elszédültünk (Feszty-körkép), mosolyogtunk (Melocco drámai szobra), megrökönyödtünk (turul). És most megmutatjuk Ópusztaszeren készített képeinket.
A gyereknek jót tesz a mozgás, a felnőttnek pedig kell a társaság. A játszóterekre még mindig inkább az anyák viszik a gyerekeket, a lézengő, padokon ücsörgő apák hozzájuk csatlakozhatnak be.
Négy emelet mélységben rendezett ünnepi aktus helyszíne volt a Kossuth tér. A húsz méter mély munkagödör kivitelezői, valamint Waschler Tamás, a rekonstrukcióra létrehozott Steindl Imre program vezetője a jövőnek szóló üzenetet helyezett bele a leendő mélygarázs alapjába – az úgynevezett időkapszula elhelyezése egyúttal a rekonstrukció alapkőletételének is számít.
Az idén 101 éves Ottlik múltját, ifjúkora helyszíneit térképezte fel egy csapat kíváncsi fan, akik a szépirodalom mellett a városszociológia iránt is mutattak némi érdeklődést. A szentimrevárosi barangolás a szerző kamasz éveinek helyszíneit érintette: a feneketlen-tavi kezdőponttól a Gellért fürdőig vezettek az idézetek és a korabeli fotók.
Az eseményhez akkor maradnék hű, ha csupa 0-val tölteném ki ezt a helyet; esetleg egy-két közbeszúrt per- vagy szorzásjellel színesíthetném a képet. Szerencsére ilyen szemtelenséghez nem kell folyamodnom: az olvasó el is képzelheti a pillanatot, amikor egy közvetlen értelemszinttel nem rendelkező recenzióval találkozik - a megvalósítás sokat már nem tenne hozzá.
Mindketten a Kárhozat Titanik-bárjából indultak, de teljesen máshogy énekelnek ugyanarról: Keresztury a vidéki világvégéből farag legendát, Víg az univerzálisból, az előbbi színes és harsány, a másik fekete-fehér és magába forduló. De mire mennek ketten? Kiegészítik-e egymást, vagy elsétálnak egymás mellett? A diósgyőri és a torinói ló.