Június 4-én Lázár János nemzeti emlékhellyé nyilvánította az Ópusztaszeri Történelmi Emlékparkot, ami konkrétan azt jelenti, hogy „Magyarország történelmében meghatározó jelentőségű helyszín, amely a magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet”. Tavaly valószínűleg már ennek jegyében avatta fel maga a miniszterelnök Matl Péter turulos szobrát (Nemzeti Összetartozás Emlékműve), s mondta el híres turulba születős beszédét. Nem tudni, hogy ez mennyire erősítette például a „magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását”, és valószínűleg azt is csak a jövő dönti el, jót tesz-e Ópusztaszernek, hogy nemzeti emlékhellyé vált.
De ez most nem is érdekes. Kedd délután leutaztunk, és körülnéztünk. Bámultunk (Árpád-emlékmű), ámultunk (XIII. századi romkert), meghatódtunk (halászház), elszédültünk (Feszty-körkép), mosolyogtunk (Melocco drámai szobra), megrökönyödtünk (turul). Mindent összeadva emlékezetes kirándulás volt, amit mindenkinek ajánlani tudunk. Ha rajtunk múlna, csak a park területén található skanzent nyilvánítanánk nemzeti emlékhellyé, de rajtunk legfeljebb az múlik, hogy megosszuk-e önökkel a helyszínen készült felvételeinket. Természetesen megosztjuk.
Ópusztaszer
Fotó: Legát Tibor
