A múlt üzen a jövőnek – Lenyomták a Kossuth tér kapszuláját

Négy emelet mélységben rendezett ünnepi aktus helyszíne volt a Kossuth tér. A húsz méter mély munkagödör kivitelezői, valamint Waschler Tamás, a rekonstrukcióra létrehozott Steindl Imre program vezetője a jövőnek szóló üzenetet helyezett bele a leendő mélygarázs alapjába – az úgynevezett időkapszula elhelyezése egyúttal a rekonstrukció alapkőletételének is számít.

Az esemény konferansziéja Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke nem mulasztotta el megemlíteni, hogy pár héttel ezelőtt, az árvíz miatt 60 ezer köbméter vízzel kellett elárasztani a munkagödröt, emiatt csúszott a korábbra tervezett alapkő-elhelyezés. „Bár elgondolkodtunk azon – jegyezte meg a sajtófőnök –, hogy milyen lett volna, ha könnyűbúvárok helyezik el az időkapszulát.” Noha Szilágyi még azt is hozzátette, hogy ezt a sajtó „nehezen tudta volna közvetíteni”, mi azért megpróbáltunk elképzelni egy ilyen vízi vircsaftot, a békaembernek öltözött Waschler Tamással és az ürgebőrbe csomagolt kapszulával… Tényleg, létezik ünneplő búvárruha?

Mivel a teljesen árnyékmentes gödörben legalább 50 fok meleg volt, nem épp a patetikus ünnepi beszédek jelentették a gyógyírt napszúrás ellen. Először Bohn Krisztina, a Bohn Mélyépítő Kft. ügyvezetője beszélt, aki köszönetet mondott az Országgyűlés Hivatalának, hogy az ő cégüknek szavazták meg a bizalmat. „Mi egy ízig-vérig magyar, családi tulajdonú kis cég vagyunk, amit édesapám alapított több mint 23 éve. Célja az volt és a mi célunk is az, hogy egy megbízható európai céggé váljunk, a magyar mélyépítési piac meghatározó és elismert szereplője” – mondta az ügyvezető, hozzátéve, hogy folyamatosan próbálnak fejlődni és fejleszteni, és ennek következtében ma méltó versenytársai vagyunk tőkeerős multinacionális cégeknek. Amihez erőt, egészséget kívánunk neki és csapatának is. De Bohm Krisztina végezetül elmondta, hogy most saját magukat ünneplik, de közben végtelenül szomorúak is. „Mert jön egy szerkezetépítő, aki eltemeti a munkánkat. Most is ez történik.” Innen is fogadja őszinte részvétünket.

Szalados László, a KÉSZ Építő Zrt. vezérigazgatója is bőséggel mérte a pátoszt: „A harminc éve működő KÉSZ-csoport erre a munkájára a legbüszkébb. Nemcsak egy országzászlót és egy teret építünk, hanem az ország főterét.” A vezérigazgató elmondta, hogy leginkább az jár a fejében, hogy a most zajló mérnöki és építői munkára hogyan tekint majd a jövő szakember-generációja. „Ezt az alapkövet azoknak szánjuk, akik kutakodnak a mi munkánk iránt, hogy bőséggel találjanak erről információkat” – mondta Szalados. Ekkor megnéztük, hogy hányat is írunk épp, nem fogják elhinni, a naptár 2013-at mutatott, pedig mi 1972-re tippeltünk.

Szerencsére jött Waschler Tamás, s leszögezte, hogy tartani fogják a határidőt, s szűk egy év múlva jön majd az igazi ünnep. „Most csak egy pillanatig ünnepelünk, a munka nem áll meg. Nézzenek csak a hátam mögé, azt hiszem, az a lényeg, ami ott történik.” És valóban: a távoli állványokon láthatósági mellények mozogtak. Ám a KÉSZ vezérével ellentétben Waschler reményét fejezte ki, hogy az alapkő/időkapszulát soha nem fogják megtalálni. Reményét – már csak a szegény utókor érdekében is – osztjuk.

A hivatalos tájékoztató szerint a kapszulában a rekonstrukció dokumentációjának másolatát, valamint pénteki napilapokat és pénzérméket helyeztek el, a programvezető szavai alapján azonban el kellett gondolkodnunk azon, hogy mi lehet még abban a kapszulában, amit az ünnepség végén a három szónok ejtett mélybe, majd végezte el a szükséges aszfaltozást.

Ami azt illeti, nekünk is lenne pár ötletünk, hogy mit kellett volna belepréselni még abba a kapszulába. És önnek?