A konceptuális művészeti performanszként és művészetpolitikai demonstrációként egyként értelmezhető zer0demo esetében is fontosabbnak éreztem az ötletet, mint a megvalósítást. Pedig a Képzőművészeti Egyetem hallgatói csupán lemásolták Tót Endrének az elmúlt harminc évben több helyszínen is előadott művészeti akcióját: arra invitálták a budapestieket, hogy nullákkal kódolt táblákkal vonuljanak a Hősök terétől a Vigadóig. Az újrajátszást az értelem fokozott kiszorulása a közbeszédből és a művészet szabadságát ért támadások is igazolták, utóbbi kontextusban ráadásul a demonstráció kezdő- és végpontját is szimbolikusnak tekinthettük. A zer0demo azonban számos kortárs képzőművész - köztük Tót Endre - részvétele ellenére is lehetőségei alatt maradt.
A fiatal szervezőknek derogálhatott szélesebb körben hirdetni az eseményt, a Facebookon közzétett leírás és a demo egész levezetése nagyfokú művészeti elitizmusról árulkodott. Pedig egy ilyen, a járókelők aktivitására is számító esemény eszköz lehetett volna a kortárs művészet elvont formáinak népszerűsítésére, művészet és politika, művészet és nem művészet közötti határok újragondolására. Ehelyett mindössze annyi történt, hogy a körülbelül százfős tömeg meglehetős lagymatagsággal és értetlen tekintetektől övezve sétált egy órát. A délután legizgalmasabb kérdése az volt, vajon ránk szakad-e az ég, és szarrá áznak-e Tót Endre eredeti, a debreceni Modemből Pestre hozatott zérótáblái. Nem áztak, mint ahogy valószínűleg a zer0demo sem hagyott maradandó nyomot a hazai közélet felületén.
Budapest, május 2.
