Nagy-Magyarország Csepelen – Virágoskert kis szépséghibával

  • L. T.
  • 2013. június 25.

Lokál

A csepeli Szent Imre teret június 4-e óta egy 150 négyzetméteres Nagy-Magyarország-térkép díszíti. Virágokból készült, és senki nem láthatja.

A Fidesz-korszak egyik legtragikomikusabb eleme, ahogyan az egykori komcsinak mondott területek neofita káderei próbálnak megfelelni a pártközpont elvárásainak. Turulok és Trianon-emlékművek, országzászlók, kopjafák és még ki tudja hányféle, nemzetinek mondott installáció apasztja az amúgy is szűkös költségvetést, a csókos sírkövesnek vagy a műkedvelő fafaragó nagybácsinak meg tökmindegy – mindent vállal, az ún. országos hírű művészekről nem is szólva.

Más lapra tartozik, hogy egy-egy ilyen milliós nagyságrendű szépészeti beavatkozás kap-e kellő publicitást, teljesíti-e a megrendelő szándékát, a nemzeti imázs erősítését. Úgy tűnik, a legszentebb célok ellenére sem osztanak lapot túlbuzgó polgármestereknek. A június 4-i nemzeti összefogás napján a Barackfa ellopta a show-t, bár azt biztosan nem gondolta Németh Szilárd, Csepel polgármestere, a rezsicsökkentés Robin Hoodja, hogy az országos sajtó szinte egyáltalán nem vesz tudomást arról a fantasztikus kertészeti költeményről, amely a gyásznap óta ékíti a Szent Imre tér szökőkutas szeletét, közvetlenül a tavaly felavatott ereklyés országzászló mögött. Ám mivel közelről csak színes virágokat látni, távolról meg szinte semmit, a Csepeli Hírmondó című lapot hívjuk segítségül, mint tudomásunk szerint az egyetlen orgánumot, amely tudósított a friss emlékhely létezéséről. „Nagy-Magyarországot ábrázoló virágágyást készítettek a Csepeli Városgazda Zrt. munkatársai a Szent Imre téren. [...] Az országhatárt andezit kiskockakővel, a vármegyéket különböző színű virágokkal, a folyókat és a tavakat fehér folyami kavicsokkal jelölték. A 71 vármegyét kilenc különböző növény jelzi – a 72. »megye« a különleges státusú Fiume városa volt –, melyek között három egynyári, több évelő és egy cserjefaj található meg.”

false

 

Fotó: Legát Tibor

A cikkhez tartozó fotón valóban látszik a 150 négyzetméteres virágágyás, mivel a képet emelődarus kocsiból fényképezték. A produkció láttán természetesen a Clark Ádám téri körforgalom vöröscsillagágyása ugrott be, de ott legalább volt annyi esze a tervezőnek és a kivitelezőnek, hogy olyan helyre ültessenek, hogy azt egy magasabb pontról látni is lehessen. Csepelen nem törődtek ezzel, talán csak a szomszédos templom tornyából, illetve a szemközti önkormányzat erkélyéről látni, hogy mit ábrázol a sok-sok virág – a Csepeli Hírmondó cikke szerint „a növényzet idővel összenő, s a mostaninál is látványosabb képet fog nyújtani”. Alig várjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.