Röhrig Géza A Város Mindenkié csoport tagjaival is találkozott

  • narancs.hu
  • 2016. március 18.

Lokál

Hajléktalanságról és saját tapasztalatairól beszélgetett Röhrig Géza az AVM tagjaival, valamint a Fotózás és aktivizmus kurzus diákjaival.

„Alkalmunk volt beszélgetni a Saul fia film főszereplőjével egy-másfél órát, ami számomra és a velem lévő aktivisták számára is egy élmény volt. Elmesélte hajléktalanságát New Yorkban, amikor a Central Parkban lakott, majd később dolgozott egy hajléktalanszállón is mint önkéntes segítő” – számolt be Lakatos András, A Város Mindenkié tagja a Röhriggel való találkozásról.

false

 

Fotó: Palotás Ágnes (Fotózás és aktivizmus)

A beszélgetés mellett Röhrig felolvasott legújabb kötetéből is, amelyben több vers témája a hajléktalanság, a kiszolgáltatottság e formája.

„Szabálytalan, fontos, erős és meghitt este volt. Bérelt lakásomban gyűltünk össze, félig titokban, féltve az este törékeny meghittségét. Öröm és megtiszteltetés volt a bizalom a vendégeimtől” – írta Csoszó Gabriella fotós, aktivista, a Fotózás és aktivizmus kurzus vezetője.

mit kíván a magyar homeless

málha nélkül járni könnyen

ahogy élek megköszönjem

kőből rakni sírt anyámnak

zsoltárt zsongani vasárnap

hajat mosni körmöt vágni

pizsamámat gombolászni

négy fal között ágyra dőlni

drágább könnyet mint a kölni

ébresztgetni a gyermeket

kit eddig a teste nevelt

imádkozni evés előtt

hogy a kenyér adjon erőt

félretenni szebb fogakra

nem vágyni a jónál jobbra

adakozni ugyanannak

számíthasson reá hogy kap

és ha eljön minek el kell

uniót a Jóistennel

 

Lead-kép: Várady István (Fotózás és aktivizmus)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.