Ez a felvétel megmutatja, mi az, ami nem látszott a kormányhű sajtóban és médiumokban a március 15-i hivatalos ünnepségről közölt totálképeken.
A regisztrált „ünneplők” két méternél is magasabb vaskordonnal körülkerítve. A kordonra több helyen is fekete, vastag műanyag fólia húzva, hogy se bentről kifelé, se kintről befelé ne lehessen látni. Vagyis, aki bent van, ne láthassa a kinti valóságot (a kormány ellen demonstrálók nagy létszámú csoportját), a kintiek meg ne lássák ezt a szegényesre és szűkösre komponált benti „mulatságot”.
| ||
Körülbelül nyolcszáz, alaposan megszűrt, nyilván minden szempontból pedigré-ellenőrzött, hivatásos csápolóhoz beszélt tehát Orbán Viktor március 15-én. Nekik mondta el Európát és az egész világot megváltani és megmenteni kész gondolatait, és előttük nevezte férgeknek az ellenzékét és ellenfeleit.
A háttérben és a szónoki pulpituson „Tisztelet a bátraknak” felirat.
Ez az ismétlődő szlogen fogta keretbe a világmegvető bátorságáról épp tanúbizonyságot tevő magyar miniszterelnököt, a jó pénzen importált legyel csápolói is az átláthatatlan és áthatolhatatlan kordonon kívül rekedtek.
| ||
Ilyen volt tehát valójában Magyarország kétharmados miniszterelnökének 2016. március 15-i nemzeti ünnepe. Ez a nyolcszáz ellenőrzött résztvevő volt maga a nemzet, ők a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Néhány év alatt ennyire sorvadt a 2006-ban még kétmillióra saccolt Kossuth téri tömeg?
A 2016-os nemzeti ünnep mindennél beszédesebben és látványosabban mutatja meg, hol tart ma kusza és zavaros ívű pályáján Orbán Viktor.
Nem kétséges, hogy ezek a mai „bátrak” már a saját (érthető) félelmeiktől meg-megbicsakló lábbal lavíroznak az önmaguk által teremtett totális káosz fölött. Háló nincs alattuk, így amikor majd – végre – leszédülnek önkényük papírmasé posztamenseiről, nem lesz semmi, ami megállítaná, felfogná zuhanásukat.
És vélhetően nem lesz senki, aki sajnálná bukásukat.
