Hányásfoltos, csikkel teli utcák, villamosvágányok között emelkedő szemétkupacok, túlcsorduló kukák – mindez korántsem csak a belvárosi bulinegyedre jellemző állapot, lassanként a város jó részét beborítja a szemét és a kosz. Az ok első ránézésre egyszerű: sem elég pénz, sem elég ember, sem elég gép nincs a közterek, utcák, parkok tisztítására, az utcai szeméttárolók gyakori ürítésére, az aluljárók mosására; és a jelenlegi hatékonyságon is lenne mit fokozni. Az idegenforgalom növekedése pedig csak sokszorozza a gondot.
Takarítani, de muszáj
Az utcaseprés sohasem volt profittermelő tevékenység, Budapest mindig más bevételekből csípte le az ehhez szükséges pénzt – csakhogy most nincs miből. A források szűkülése mellett változtak az illetékességi jogkörök is. A tanácsrendszer idején a kerületek a Fővárosi Tanács alá tagozódtak, amely külön köztisztasági vállalatot működtetett.
A rendszerváltozáskor az új önkormányzati törvény jóhiszemű és kissé idealista jogalkotói a kerületi önkormányzatokat és a fővárost mellérendelt szereplőkké tették, így a saját útjait és a parkjait mindenki maga takarítja. A fővárosra a BKV-járatokkal érintett főutak, a belvárosi és az idegenforgalmi szempontból kiemeltnek tekinthető területek, az aluljárók, a hidak, valamint a HÉV- és metróállomások tisztántartása hárul.
A szűkös források miatt azonban minden szereplő igyekszik a másikra tolni a munkát. A kerületi és fővárosi utak találkozásánál például látványosan gyűlik a szemét, mivel mindkét fél a másiktól várja a helyzet megoldását. A kis szeméthalom pedig vonzza a hulladéktól ingyen megszabadulni vágyókat is, akik egy idő után hulladéklerakóként tekintenek az elhanyagolt útszakaszra. A végén többnyire a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. szállítja el a szemetet, ám ki is számlázza az érintett kerületnek az ártalmatlanítási díjat, amelynek mértékén azután ismét vitatkozni kezdenek a felek.
| ||
Folyamatos az érdekütközés a karácsonyfák és a hó eltakarítása, valamint a jégmentesítés miatt is a kerületek és a főváros között – s minél több forrást vonnak el az önkormányzatoktól, annál élesebb a vita. Időnként a fővárosi cégek is összezördülnek ezen: a szűkös büdzséből gazdálkodó Főkert például gyakorta mutogat az FKF-re a parkok rendbetétele okán – és viszont. Nem kevésbé kényes terep a metró és a HÉV.
A cég elméletileg a jegyérvényesítés pontjáig köteles takarítani, a mögötte lévő rész már üzemi terület. Így van ez a MÁV állomásaival és városon belüli pályaszakaszaival is, illetve az üzemen kívüli vasúti területekkel is, amelyek különösen elhanyagoltak. A budapestiek mindebből annyit érzékelnek, hogy az utcák egyre mocskosabbak, és ezt elsősorban a fővároson és a közterület-fenntartón kérik számon.
A Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő FKF a hulladékkezeléssel foglalkozó legnagyobb magyar szakvállalkozás, amely a főváros több mint 830 ezer háztartásától és mintegy 20 ezer gazdálkodószervezetétől gyűjti be, szállítja el és ártalmatlanítja a települési szilárd hulladékot. Több hulladéklerakót, hulladékhasznosítót üzemeltet, de az FKF-hez tartozik Magyarország egyetlen kommunálishulladék-tüzelésű erőműve is.
Ráadásként Budapest több mint 25 millió négyzetméternyi szilárd burkolatú úthálózatának, járdáinak, lépcsőinek takarítása, 73 aluljárójának, a hidak, felüljárók és egyéb mérnöki létesítmények tisztántartása is a cég feladata.
Szipolyozás
A köztisztasági ág mindig veszteséges volt, de korábban a tulajdonos főváros döntésével a hulladékkezelés profitjából pótolták a főváros biztosította költségvetési támogatást. Csakhogy a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt., közismertebb nevén a kukaholding 2016. januári megalakításával ez a lehetőség megszűnt.
Az állami cég maga számláz és szedi be a szolgáltatás díját, a hulladékkezelő cégeknek pedig az elismert teljesítmény arányában fizet. Az elszámolás kezdeti anomáliái ugyan mérséklődtek, de a havi elszámolásra még mindig nem sikerült áttérni, így a bevétel továbbra is kiszámíthatatlan ütemben érkezik az FKF-hez.
Az NHKV pontosabb elszámolást kér, amit az FKF-nél a kukaholding új megbízott vezérigazgatójának tudnak be. Az NHKV korábbi vezetőjét, Weingartner Balázst ugyanis tavaly szeptemberben az Innovációs és Technológiai Minisztérium fenntarthatósági államtitkárának nevezték ki. A céget azóta Vásárhelyi Tibor vezeti megbízott vezérigazgatóként. Vásárhelyi ezt megelőzően az FKF stratégiai vezérigazgató-helyettese volt, így jól ismeri a cég működését és a belső játszmákat.
| ||
A korábban a hulladékgazdálkodási soron elszámolt köztisztasági feladatok egyébként már két éve, 2017-ben kikerültek a tételek közül, mivel az állami kukaholding sem a lomtalanítás utáni takarítást, sem az utcai kukák ürítését nem fizeti ki – és csak ez 1,8 milliárdos hiányt okozott az FKF-nél.
Az idén tovább csökkent a köztisztasági büdzsé. Mint arról a Magyar Narancs is többször írt, a főváros az Orbán-kormányok működése alatt elveszítette bevételeinek felét, valamint az oktatási és egészségügyi intézmények és más szolgáltatások állami átvételével tovább szűkült a pénzügyi mozgástere, miközben a kötelező feladatainak ellátásához (mint például a közösségi közlekedés működtetése) változatlanul csekély mértékben járul hozzá az állam.
Mindezek eredőjeként a 2019-es fővárosi költségvetést a bevételek és a kiadások között tátongó 114 milliárd forintos lyukkal fogadták el. A hiány betömködéséhez 67 milliárd forint hitelt kénytelen felvenni az eladósodás elkerülésére korábban oly büszke Tarlós István-féle városvezetés. Ezek után aligha meglepő, hogy az FKF által eredetileg benyújtott 9,15 milliárdos köztisztasági kompenzációigényt visszadobták.
Az FKF-nek végül 8,2 milliárd forinttal kellett beérnie. S ez a pénz még úgy is kevés, hogy bizonyos költségeket – például járműkarbantartás – még mindig megpróbálnak a hulladékkezelési sorok közé elrejteni.
A várostakarítás valós költsége mintegy évi 10 milliárd forint körül lenne, ám ennyit soha nem kapott erre az FKF. 2015-ben 6,5 milliárd volt a terv, de csak 5,8 milliárdot szavazott meg a közgyűlés, amire válaszul a szolgáltatási szint csökkentését javasolta a cég. A következő évben 7,2 milliárdot kértek, de csak 6,6 milliárdot kaptak, míg 2017-ben 9,7 milliárdról indították az alkudozást, aminek a vége 8,5 milliárd forint lett. Az FKF mindenesetre a tavaly elfogadott beszámolóban büszkén jelentette, hogy a vállalt feladatokat teljesítették.
Egyébként a köztisztasági célra kapott önkormányzati kompenzáció nagy részét elviszi a téli takarítás (ennek költségei 97 millióról 249 millióra ugrottak), illetve a nyári locsolás és a közösségi közlekedés útvonalainak, valamint a hatalom szeme elé kerülő reprezentatív tereknek a tisztítása. A parkokra, a nagy forgalmú közterekre és a kertvárosokra alig marad valami.
Ennél is nagyobb gond, hogy a gépi úttisztító járműpark kicsi és elavult – akad negyvenéves gép is. Az FKF a BKV-hoz hasonlatosan belső eladósodási spirálba került. A gépmatuzsálemek karbantartása és folyamatos javítása megdobja a költségeket, miközben a hatékonyság egyre gyengébb.
| ||
Kézzel, géppel
Utcaseprőből vagy ahogy manapság hívják őket, kézi úttisztítóból még kevesebb van, miközben az FKF a régi hagyományokat folytatva továbbra is rájuk alapozna. Csakhogy a bruttó 5000 forintos napi díjazás nem versenyképes ajánlat a munkaerőpiacnak ebben az alsó szegmensében sem. A mindenféle képzettség nélküli munkásoknak jobban megéri a kerületek által kínált közmunka, különösen akkor, ha ez valamely szociális juttatás igénybevételéhez kapcsolódik.
A szükséges napi foglalkoztatás alig ötödére van jelentkező, s ők sem dolgoznak túl hatékonyan. Mindennap elmegy fél óra a munkavédelmi oktatással, egy óra a munkaeszközök kiosztásával, további egy óra az étkezési szünetekkel, meg továbbiak bármi mással, így a tényleges munkavégzésre jó, ha 2–2,5 óra marad.
| ||
A kerületek némelyike előrébb jár annyiban, hogy vásárolt néhány ügyes takarítógépet, amelyek rövid idő alatt nagy területet tudnak látható eredménnyel megtisztítani. Az FKF a nagy profit időszakában nem akarta gépekkel felváltani az olcsó munkaerőt – most ugyan váltana, de nincs miből. A hatékonyságon a köztisztasági munka más területein is lenne mit javítani. Különösen úgy, hogy az egyre gyakoribb nagyszabású rendezvények, illetve a bulinegyed jelentős kapacitásokat kötnek le.
Utóbbinál megoldás lehetne, ha az érintett utcákat „üzemi területté” nyilvánítanák, és az ott működő vendéglátóipari egységek feladatává tennék a takarítást. Igaz, a köztisztaság alulfinanszírozottsága ettől sem változna.
