Az idén 101 éves Ottlik múltját, ifjúkora helyszíneit térképezte fel egy csapat kíváncsi fan, akik a szépirodalom mellett a városszociológia iránt is mutattak némi érdeklődést. A szentimrevárosi barangolás a szerző kamasz éveinek helyszíneit érintette: a feneketlen-tavi kezdőponttól a Gellért fürdőig vezettek az idézetek és a korabeli fotók.
Az eseményhez akkor maradnék hű, ha csupa 0-val tölteném ki ezt a helyet; esetleg egy-két közbeszúrt per- vagy szorzásjellel színesíthetném a képet. Szerencsére ilyen szemtelenséghez nem kell folyamodnom: az olvasó el is képzelheti a pillanatot, amikor egy közvetlen értelemszinttel nem rendelkező recenzióval találkozik - a megvalósítás sokat már nem tenne hozzá.
Mindketten a Kárhozat Titanik-bárjából indultak, de teljesen máshogy énekelnek ugyanarról: Keresztury a vidéki világvégéből farag legendát, Víg az univerzálisból, az előbbi színes és harsány, a másik fekete-fehér és magába forduló. De mire mennek ketten? Kiegészítik-e egymást, vagy elsétálnak egymás mellett? A diósgyőri és a torinói ló.
Amikor a repülőnk földet ér, legfeljebb sejtjük, hogy a sikeres landolás nem csak a pilóta érdeme. Ha nem lennének légiforgalmi irányítók, biztosan nem érnénk célba. Utánajártunk, pontosan mit is jelent ez a felelősségteljes szakma.
A hivatalosan március 23-án megnyíló régi-új BMC nemcsak mint a Budapestet és az országot gazdagító jelentős kulturális központ érdekes. Létrejötte és működési alapelve jószerivel egyedülálló Magyarországon, de szerte Európában sem találunk sok hasonlót.
Negyven évig a nyomdászösszefogás pompás szimbóluma volt, később tanácsi bérház, tánciskola és utánjátszó mozi. Ha nem a Gutenberg téren lenne, a legszebb budapesti épületek között említenék az idegenforgalmi kiadványok.
Tízmilliós nagyságrendű közösköltség-tartozást halmozott fel a Gutenberg Otthon társasház alsó két szintjének tulajdonosa, ráadásul félbehagyott építési munkálatai a többi lakás állapotát is veszélyeztetik. A műemléki védelem alatt álló ház és a BHG-2006 Ingatlanhasznosító Kft. (BHG) pere évek óta húzódik.
A parti gát ugyanolyan, mint Szentendrénél volt, de itt a terméskő nem pezsgő idegenforgalmat, szakszerű vendéglátást bámul, hanem keskeny utcát, ipari vidéket. Nyugat-Magyarország kapuja semmivel sem derűsebb látványosság, mint bármelyik vasúti létesítmény az országban.
Emigránsok, kitántorgók, disszidensek – az új- és legújabb kori magyar történelem tanulmányozása során könnyen úgy tűnhet: hazánk legfőbb exportcikke az ember. Milyen városokat választottak a távozó magyarok 1956 előtt?