Ha eltévesztjük az irányt, Szlovákiából lehet csak visszakanyarodni. A hídra vezető úton van egy leágazás a part felé, mellékút vezet az állomásra, alig férünk el. Jobbra a Duna, meg a hajógyáras, panelházas túlpart, balra a környezet leginkább külvárosi diszkontpiacra emlékeztet. De itt semmit nem árulnak, pusztulásnak indult épületek olvadnak egybe, alig vesszük észre az állomás bejáratát. A homlokzatot nem látni, valami barkácsbolti selejtanyaggal deszkázták be, jellegtelen épület, tán egy kisváros rendőrkapitányságára emlékeztet a hatvanas évek elejéről. A földszinti ablakon rács, a zöld nyílászárók némelyikét fehér műanyagra cserélték. Az üvegajtón a korszak jellegzetes, háromszög alakú geometrikus "kilincsei", de odabent látni, hogy a kilencvenes években ráncfelvarrás történhetett: lyukacsos álmennyezet, elektromos menetrendi tájékoztató, akkor divatos feliratok.
Valaha Újszőny
Fotó: A szerző felvétele
A MÁV internetes oldalán, a megjegyzések közt ott a kés-villa, vajon a pékséget vagy a büfét jelöli? Szombat délután zárva mindkettő, bár nem hinnénk, hogy máskor szerencsével járnánk. A pékség cégtáblájáról már egy csomó betű hiányzik, úgy tűnik, hogy ebben az évtizedben már nem érkezett ide friss áru. A váróterem tágas és puritán, sok-sok pad körbe a fal mellett, középen táncversenyt rendezhetnének, s még a zenekarnak is bőven jutna hely. Teljesen üres, nem csoda, hogy a dekoráció nélküli fehér fal firkára csábít. Ahogy belépünk, hatalmas "Anyád!" felirat jön szembe. Golyóstollal kanyarították, valószínűleg az összes tinta ráment. Mobilszámokból is bőven akad, a horogkereszt sem maradt ki, meg a szokásos üzenet a helyesírás mellőzésével: "Buzi aki ellolvasa!"
A vágányok felől már valódi vasútállomással szemezhetünk. Vagyis a maradékával. A melléképületeket nem használják, de a műegész a hazai átlaghoz képest rendezett képet mutat, ami nagyjából annyit jelent, hogy nem feltétlenül itt kell vágóképeket felvenni a sztálingrádi csatát bemutató filmhez. A tornácos peron mintha a régi időkből maradt volna, de az utcáról alig látható (mű)márványos felvételi épület köszönő viszonyban sincs e századfordulós hangulattal. A nagy múltú állomás finoman szólva jellegtelen, vagy csak egyszerűen ronda.
Egyesült
1856-ban érkezett ide a vasút, de akkor Komárom mást jelentett. A túlparti várost, Jókai, Lehár szülőhelyét. A helység neve Újszőny volt, legalábbis annak maradéka, mivel a település 1849-ben gyakorlatilag megszűnt a Klapka-induló kezdő sorának - "Híres Komárom bevéve" - nem annyira közismert következményeként. Ellenben épp a szabadságharc kitörése akadályozta meg az osztrákokat, hogy a környéki erődrendszer 1827 óta tartó munkálatait befejezzék. 1850-től már semmi akadálya nem volt ennek - más lapra tartozik, hogy mire az ún. Nádor-vonal teljes egészében kiépült (1871), a haditechnika olyan fejlődésen ment keresztül, hogy inkább hadtörténeti múzeumot kellett volna belerendezni.
Természetesen a vasút is inkább az erőd, nem az utazóközönség kiszolgálására jelent meg Újszőnyben. Az 1855-ben átadott Bécs-Győr vasútvonal harminckilenc kilométeres meghosszabbítása elsősorban katonai célt szolgált, nem csoda, hogy Pestig csak jóval később jutott el. De a túlparti komáromiak sem élvezhették a közlekedési újdonság előnyeit, az átkelés híd híján nem volt problémamentes. Ennek ellenére Újszőny vasúti csomóponttá kezdte kinőni magát. 1860-ban már a Székesfehérvárra tartó vonalat adták át, ami nemcsak a királyi város bekapcsolódását jelentette a hazai vasúti forgalomba, de olyan egzotikus hangzású településekét is, mint Moha vagy Bakonysárkány.
Ekkoriban kevés olyan magyar település akadt (pláne senkiföldje), ami két vasútvonal végállomásának is mondhatta magát, de az ebből következő iparosítás, urbanizáció, bevándorlás még sokáig elkerülte a falunak is csak jóindulattal nevezhető Újszőnyt. Jöttek persze vállalkozók, vasutasok, katonatisztek és kalandorok, de jelentős fejlődés csak huszonöt évvel a kiegyezés után, 1892-ben, a falut Komárommal összekötő közúti Duna-híd avatása után kezdődött. A maga idején jelentős műtárgyat Erzsébet királynéról nevezték el (a budapesti névrokon csak tíz évvel később épült), és ezzel végre elhárult a fizikai akadály is az 1870-es évek elejétől dédelgetett terv elől, s Komárom meg Újszőny, a város és a fejlett vasúti csomóponttal rendelkező koszfészek végre egyesülhetett. Isten tudja, miért kellett ennyit várni a híddal, hiszen az 1880-as évek elejétől Komáromban és Újszőnyben is kitört az ipari forradalom. Az előbbi hajóépítő bázissá, egyúttal fontos kikötővé vált, a másik újabb vasútvonalakkal gazdagodott: 1884-ben hosszabbították meg a bécsi vonalat Budapestig, 1891-ben pedig Esztergomig közlekedő helyi érdekű vasúttal is bővült a kínálat.
Újszőny 1896-tól vált hivatalosan is Komárom részévé, ettől kezdve Komárom-Újvárosnak nevezték, noha összesen csak hét utcája volt. Viszont az egyesülés az északi oldalon is meghozta a vasútépítési kedvet, még ugyanabban az évben átadták az ún. csallóközi vonalat Komárom-Dunaszerdahely-Pozsony között, bár indóházát az akkori városhatáron kívül építették fel: a jellegzetes HÉV-szabványépület ma is áll, tetején parabolaantenna, Skoda ül a fűben.
1910-ben megindult a vasúti közlekedés Érsekújvárra is, az alkalomra immár egy jelentős állomásépületet húztak fel, ám hogy teljes legyen a zavar, az állomás neve annak ellenére Újkomárom lett, hogy a lakosság által immár Öreg Komáromként emlegetett városrész határában állt. A hosszú, töretlen fejlődés utolsó két állomása az 1913-ra elkészült vasúti Duna-híd, illetve egy évvel később a Komárom-Gúta szárnyvonal megnyitása volt. Ez utóbbi közadakozásból épült - honnan tudhatták a komáromiak, hogy mit tartogat a jövő: jelenleg a hídon nincs vasúti személyforgalom, Komáromból a másik Komáromba menetrend szerint öt és negyed óra alatt lehet eljutni két átszállással, a Komárom-Gúta szárnyvonalat a közelmúltban szüntette meg a szlovák MÁV, a ZSR.
Szétszakadt
Az egyesült Komárom mindössze huszonhárom évig létezett (majd az első bécsi döntést követően 1938-1945 között), mert 1919. január 9-én jöttek a csehszlovákok, és elfoglalták az északi városrészt, s a születő Csehszlovákiához csatolták. De azért érdemes megemlékezni az akkori május 1-jéről is. Budapesttől eltérően itt nem felvonulással és ligeti sörözgetéssel voltak elfoglalva a Tanácsköztársaság fegyveresei, hanem a város visszafoglalásával, ami ugyanúgy véres kudarcba fulladt, mint az egy hónappal későbbi dunai akció, amikor a vöröskatonák monitorokról lőtték a várost - meggyőződéssel, de stratégia nélkül. A végeredmény közismert: 1919 októberében a régi város immár Komárno néven rövid ideig csehszlovák megyeszékhely, majd 1923-tól járási székhely lett. És mivel Komárom ettől kezdve a magyarországi maradék hivatalos elnevezése lett, az immár külföldi város idehaza a Révkomárom nevet kapta.
A második világháborút csak az 1896-os indóház élte túl, ám amíg a magyar oldalon - mint láthattuk - a jelentős teher- és személyforgalom ellenére sem bíbelődtek sokat az új állomásépülettel, Révkomáromban a réginél jóval nagyobb szocreál műtárgyat húztak fel, a munkásosztály hőstetteit bemutató domborművekkel homlokzatán, szekkóval a várócsarnokában. Hasonló zsánerű épületekhez, például a székesfehérvári vagy a hatvani állomásokhoz képest a fasorban sincs, de a szerénynek tűnő forgalom még egy ekkora monstrum működtetését sem indokolja. Nekünk mégis az fáj a legjobban, hogy míg a magyar oldalon háromnyelvű táblák (magyar, szlovák, német) köszöntik az utazóközönséget, itt szó sem lehet erről, noha egyértelmű, hogy a fel- és leszálló utasok többsége magyar nemzetiségű. Tavaly helyi aktivisták levélben kérték a szlovák vasutat, hogy dobjon egy gesztust, ám az illetékesek annak ellenére is elzárkóztak az "Induló vonatok", "Érkező vonatok" és "Pénztár" feliratok kihelyezésétől, hogy eközben a resti ajtaján csak magyar szöveg olvasható: "Pultos önkiszolgáló". A Bumm.sk portál beszámolója szerint augusztusban különös akciót hajtottak végre a révkomáromiak, egy megafonos performansz keretében játszották el a magyar nyelvű utastájékoztatást, miközben "Komarno-Komárom (SK)" feliratú vasútállomás táblát emeltek a magasba. "Negatív reakciót csupán az állomás egyik alkalmazottja részéről tapasztalhattak az aktivisták, aki a feliratok eltávolítására szólította fel őket. (...) Később három vasúti rendőr is megjelent a helyszínen, azonban miután az aktivisták kérdésükre elmagyarázták, mi a békés véleménynyilvánításuk lényege, a hatóság emberei távoztak" - tudósított a Bumm.
Magyar nyelvű feliratot azóta sem helyeztek el az állomáson, de horogkeresztet sem látni. A rendet, a tisztaságot bármelyik magyar állomásfőnök megirigyelné.
