Lokál

„Aki megcsinálta magát valamennyire, az sokkal pozitívabban látja a briteket, a brit társadalmat, mint az én kollégáim, akik utálják őket. Utóbbiak, azt hiszem, inkább saját gyökértelenségüket, hányódásaikat vetítik rá a befogadókra, akik egyébként, bár a felszínen nagyon kedvesen kérdeznek vissza a nyökögő migránsoknak, valójában utálják ezt az egész vircsaftot.” Kerényi György londoni sorozatának záródarabja.

I’m not gonna sell my soul – emeli meg hirtelen a regisztert Laci a banki hitelekről beszélgetve a litván sráccal (aki egyébként banki alkalmazott is volt odahaza, de ezt Laci nem tudja). Kint cigizünk a Bentleyk és Rollsok között a szálló mögötti utcában. Laci a lelkét ugyan nem adta el, de mostanában buszokon alszik, már amikor nincs két shiftje egymás után, mert akkor 1-2 órát le tud dőlni az office-nak becézett raktárban műszakváltás között. El kellett jönnie a lakásából, és most nincs annyi pénze, hogy a kétheti depositot letegye egy új albérletért, amit nem értek, mert ő is hetente kap fizetést és legalább 300-at alkalmanként, annyit dolgozik. Talán a szerencsejátékokhoz való meghitt viszonyával magyarázható, hogy bár öt éve van kint, én negyedik hónapja, mégis ugyanott tartunk.

Briannel, akinek ráeső fényben szikrázik a foga, már összeütjük az öklünket. Brian jamaicai fekete, 10 éve dolgozik a college konyháján, ahová néha küldenek, és nem aranyfoga van, hanem mintha apró ékköveket ültettek volna a felső metszőfogaiba. Az ő irányítása alatt hordom a kaját a konyhából a díszterembe, majd vissza a szennyest a mosogatókhoz, közben pedig kaparom a kukába az ételmaradékot, amikor a banketteken a pincérek futva hozzák ki a tányérokat két fogás között. Good job, George, szokta mondani műszak végén, tényleg elégedett velem, a foga szikrázik, öklünk koccan, cheers, man.

Békeidőben minden emigráns története ugyanúgy kezdődik: szűkülő munkalehetőségek, nehezedő megélhetés, egyre élhetetlenebb ország. Esetemben ezt még tetézi, hogy első 27 évemet sikerült a komcsik alatt megélnem, úgyhogy most, amikor nem csak beleléptünk, de szügyig gázolunk ugyanabban a folyóban, már nem csak fontolgattam, mint a 80-as években, de le is léptem operettországból. Londonba. Sej.

Aligha túloz a főkurátor, Révész Emese, amikor az illusztrált sajtó megjelenését a könyvnyomtatás feltalálásához vagy az internet elterjedéséhez hasonló jelentőségű fordulatként mutatja be a kiállítás bevezető szövegtábláján.

Karácsonyfadíszekkel csinosított, adományokból varrt tengerészjelmezbe bújt hajléktalanok, aktivisták és gyerekek; egy lomokból épített, zenélő óriásmókus; a hatalmas rágcsálót körbetáncoló vidám sokadalom; mókusvérként körbekínált málnaszörp; maguk készítette hangszerekkel a kerekeken guruló állat gyomrában muzsikáló zenészek - nem, nem a legújabb Lynch-film egyik jelenetét, hanem egy rendhagyó szociokulturális projekt záróeseményét próbáltuk meg a fentiekben összefoglalni.

Nemcsak a bor és a pezsgő, a barlanglakás is Budafok nevezetességei közé tartozik. Valaha ezrek éltek kőbe vájt otthonokban - mára egy maradt mutatóba.

Az iparművészeti egyetem (MOME) építész szakán szerzett diplomát. Alapító tagja a Reflekt Stúdiónak, mely építészeti beavatkozásokkal próbálja enyhíteni a hátrányos helyzetű kistérségek szegénységből fakadó izolációját. 28 éves, szociológiát tanul a CEU-n.

A Magyar Orchidea Társaság hirdetett klubnapot vasárnapra - remek ürügy, hogy teszteljük, mennyit épült-szépült a Füvészkert, mióta jó pár évvel ezelőtt ott jártunk.

rés a présen: A kezdeti gerillahangulathoz képest hogyan "üzemel" most az R33? Gulyás Péter: Az R33 Kulturális és Művészeti Egyesület működését mindig is az itt alkotó, stúdiózó és tevékenykedő művészek tették lehetővé, hozzájárulás vagy adomány formában. Ez olyan, mint egy nagy, kultúrát szerető család.

rés a présen: Mennyiben őrzi Spinoza szellemiségét a Spinoza Ház? Véner Orsi: A 17 századi holland filozófus nyitottságát, haladó szellemiségét igyekszik visszatükrözni a hely. A klasszikus kávéházi bárzongoristás hangulatban jól megférnek az új generáció kortárs előadásai vagy éppen a kisebbségi kultúrákat bemutató rendezvények is. Spinoza mondta: "Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg."