Az orchidea mondhatni jeles és csodás növénye a természetnek - a kosborfélék (mert így hívják a kiterjedt famíliát) javarészt a trópusokon és szubtrópusokon érzik jól magukat, de jó néhány ritka és értékes fajuk őshonos Magyarországon is (gondoljunk csak a bangó és a kosbor nemzetségek tagjaira). De a Füvészkert magában is ideális életkörülményeket kínál az evolúciós értelemben rendkívül fiatal (mindössze 15 millió éves!) fajcsoport (s melegkedvelő egyedei) számára. Az orchideák - mint fűtött, üvegezett lakhelyükön megtudjuk - elképesztő, folyton bővülő genetikai változatosságban lakják a Földet, ráadásul a tudatos tenyésztés során nap mint nap új hibridek jönnek a világra. Ezért is volt nehéz dolga a kertben, asztal körül helyet foglaló orchideazsűrinek, mely néha egy tablet bevetésével próbálta meghatározni, mennyiben is térnek el a bírálandó egyedek a "tankönyvi" példától.
Álruhás vörösingesek
Fotó: Németh Dániel
És meg kell hagyni, hogy az orchidea csak a kiindulópont - a szomszédságában található begóniák nem kevésbé vonzzák a szemet, s ha néhányat lépünk, máris a tüskés-szőrös pozsgások (közöttük néhány különösen pajzán kaktusz) közé jutunk. Az előtérben pedig a nevezetes Viktória-ház, amelynek közepén, a medencében amazonasi tündérrózsák (Victoria amazonica és cruziana fajok) hatalmas, tál alakú leveleit, s közöttük virágait láthatjuk - mostanában nyílnak, persze leginkább naplemente után.
Ha már bent vagyunk, észrevehetjük, hogy körös-körül rovaremésztő növények nyújtogatják az evolúció jóvoltából elképesztően profin dizájnolt kancsóikat, vagy készülnek összezárni speciális leveleiket. A bejáratnál kapott alapos, informatív térképet felhasználva meg is tervezhetjük további utunkat, hiszen a Füvészkert egyedi elrendezése lehetővé teszi, hogy tetszőlegesen választott sorrendben járjuk be a gondosan ápolt sarkokba rendezett növénytársulásokat. Kezdhetjük a Pálmaházban, ahol többek között az általunk megszokott irodai-nagyszobai enteriőrből kiszakított filodendronok, fikuszok, dieffenbachiák a számukra ideális, a természetest szimuláló környezetben mutathatják meg, hogy ha tehetnék, burjánozva foglalnák el a teljes HR-részleget. A termésüket érlelő banánfák a leglátványosabb egyedei a trópusi gyűjteménynek, de találhatunk itt olaj- és kókuszpálmától kezdve kakaócserjéig számos hasznos növényt (és persze "haszontalanokat" is, melyek némelyikét megfogni sem tanácsos a leveleikben rejtőző irritáló-mérgező kalcium-oxalát-kristálytűk miatt).
Ha meditálni támad kedvünk, vár az Ázsia-kert, amit a keleti (japán, kínai) kertépítési filozófia alapján raktak össze. Tették mindezt a mellérendelés elvét követve, a központozás, hierarchia mellőzésével, a növények szimbolikus alkalmazásával, szinte tájképfestészeti igénnyel, kitüntetett számok és irányok felhasználásával (a kis patak lehetőség szerint keletről nyugatra folyjon), valamint a rabul ejtett, kölcsönvett táj elvének adaptálásával - ebben az esetben leginkább a klinikai épületek (s távolról a Szigony utcai lakótelep) lógnak be a tájképbe. De aki hazaira vágyik, megkaphatja azt is: számos szemléltető erejű sziklakerthalom rejti derék középhegységeink (a Bükktől a Mecsekig) flóráját, ráadásul a kertépítészek arra is ügyeltek, hogy a szinte már közhelyes, ritka növények (például a bánáti bazsarózsa) mellett a mai tipikus növénytársulások proletár elemeit (például egy jól fejlett parlagfüvet) is beillesszék a táj harmóniájába. A valódi nyalánkságokra vágyók az üvegházak mögötti hátsó traktusban kapják meg a magukét. Itt egyrészt fügefák érlelik s néha hullatják mézédes terhüket, másrészt kis cserepekben és terebélyes dézsákban vagy tucatnyi, balzsamosan illatozó levelű citrusfaj (mandarin, pomelo, citrom, narancs, lime) hozza gyümölcsét - ezen dézsás citrusok közül több (a Füvészkert sok más, de korántsem valamennyi növényéhez hasonlóan) a helyszínen meg is vásárolható.
Egy örökmozgó kert
Kevés olyan hányattatott sorsú intézmény akad az országban, mint az ELTE 2008 óta hivatalosan is Füvészkertnek nevezett botanikus kertje. Ritka, hogy egy mesterségesen létrehozott növénytársulásnak létezzenek jogelődei is, de itt ez a helyzet. Az első magyar botanikus kertet például 1771-ben még a nagyszombati egyetemen hozta létre Winterl Jakab, a vegytan és a botanika professzora. Hat év múlva azonban az egyetem a budai Várba költözött, a botanikus kert pedig a Krisztina tér és a mai Déli pályaudvar közé, ahol ma már persze nyoma sincs semmilyen egzotikus növénytársulásnak (a mai Vérmező ezzel átellenben található). Itt sem sokáig nyílhattak a virágok: II. József kegyes intézkedései (szerzetesrendek feloszlatása) nyomán felszabadult a ferencesek kolostorkertje a pesti belvárosban, a Reáltanoda és a Kossuth Lajos utca között, itt talált újabb otthonra a telekről telekre űzött Füvészkert. A közpolitikai és a kusza telekgazdálkodási döntések között meglepő módon tudományos munka is zajlott az intézetben: az alapító Winterl Jakab 1788-ban kiadta a botanikus kert első magcsere-katalógusát, amelyben nemcsak a kert 1656 növényéről ad hírt, de itt olvasható számos, a Kárpát-medencében, a történeti Magyarország területén honos növény első, rézmetszetekkel illusztrált, tudományos leírása is. A XIX. században még kétszer költözött a gyűjtemény. Előbb (miután a kolostorkertet kinőtte) 1808-ban Grassalkovich Antal herceg Ország úti birtokára (ez a mai Múzeum körút 4. alatti telek - jelenleg az ELTE BTK épületegyüttese áll a helyén), majd 1849-ben mai helyére, a Belső-Józsefvárosba, miután két évvel korábban, az ország és Pest közismert jótevője, József nádor javaslatai alapján megvásárolták Festetics Antal 10,1 hektáros birtokát. Ma már csak hüledezve nézzük ezt a birtokméretet, hiszen a Füvészkert mai alapterülete csupán 3,1 hektár - a maradék hét hektáron az egyetemi klinikák tömbje épült fel, melyet múlhatatlanul szükségesnek tartottak pont a Füvészkert (többek között a már rég nem létező tava) helyére felhúzni, hiába tiltakozott a terv ellen az akkori igazgató, Mágócsy-Dietz Sándor.
Ma már nehéz kibogozni, milyen várospolitikai, ne adj' isten, telekspekulációs szempontok miatt nem tudta egyszerűen csak körbenőni Pest a város tüdejeként is szolgáló botanikus kertet. Amúgy nem Mágócsy-Dietz az intézmény legtragikusabb sorsú vezetője. Még a pesti belvárosi időkben, 1817 után az erfurti Haberle Károly vette át a kert vezetését (az ekkor elhunyt, nagyhírű Kitaibel Páltól), amely az ő irányításával élte fénykorát. Az addigra már európai hírű intézmény tízezer növénynek adott otthont, a botanikai gyűjtemény rendszeres tanulmányi kirándulások színhelye volt - ám Haberle 1832-ben rablógyilkosság áldozata lett, utóda alatt pedig a kertet elhanyagolták, majd az 1838-as nagy árvíz is elöntötte.
Szállodák, pálmafák
A kert mai épületei részben öröklött darabok, részben már szakcélokra épültek, ám közös jellemzőjük, hogy történetük során legalább egyszer újra kellett teremteni őket. Központi épületét még a napóleoni háborúk alatt, Pollack Mihály tervei alapján építették át vadászkastéllyá (még Festeticsék megbízásából) - mások szerint nem is ő volt az építész, de alighanem sosem tudjuk meg, hogy ki vette fel végül a tiszteletdíjat. Az európai viszonylatban is jelentős méretű, középrészét tekintve nyolcszögletű Pálmaházat viszont kifejezetten erre a célra húzták fel 1864-65-ben, romantikus stílben, Drescher József tervei alapján. Az épületek és egyben az egész botanikus kert végzete a II. világháború lett. Hiába épültek addigra új üvegházak és a honi középhegységek növényzetét bemutató nagy sziklakert, a szövetséges légierő stratégiai célnak tekintette az ellenséges pálmák elpusztítását, de a német és magyar csapatok is az utolsó ginkgofáig tartották a Kárpát-erőd és Budapest védelmi rendszerében nyilván kiemelt fontosságú Füvészkertet. A háború után persze mindent újra kellett építeni - ami jó ideig kínos lassúsággal haladt: a Füvészkert csak 1960 óta országos értékű természetvédelmi terület. Az üvegházak folyamatos megújulásával járó lassú evolúció az EU-csatlakozást követően gyorsult fel. Az intézmény 2009-2010-ben, két lépésben egymilliárd forint uniós támogatást nyert el, amivel története során a legnagyobb mérvű fejlesztéseket valósíthatták meg: valamennyi létesítményét korszerűsíthették, gyűjteményét pedig bővíthették. (A kert 2006 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem különleges oktatási egységeként működik.) A 2010-es felújításnak köszönhetően az Ausztrál-ház ad otthont vagy 200-féle őshonos ausztrál növénynek. Akadnak közöttük olyan egzotikus nevűek, mint a black boy (Xantorhea), az üvegmosókefe-virág (Callistemon) vagy a kenguru-tappancs növény (Anigozanthos).
Még ezt megelőzően kerítettek sort a létesítmény újrakeresztelésére: a botanikus kert 2008 óta viseli hivatalosan is a Molnár Ferenc által halhatatlanná tett, de már a XIX. századtól közhasználatban lévő Füvészkert nevet. Amúgy A Pál utcai fiúk helyszíneként szolgáló egykorú botanikus kert még a Szigony utca-Tömő utca-Üllői út- Ludoviceum (ma: Korányi Sándor) utca-Illés utca által határolt területen állt, jellemző, hogy a regényben megörökített tó helyén ma a klinikai tömb Ludovika térhez közeli épületei állnak.
Budapest VIII., Illés u. 25., nyitva tartás: október végéig mindennap 9-17, utána 16 óráig
