Versenyt hirdetett, szemlézett, majd meglepő módon spontán vásárrá változott az első Jövőnéző Művészeti Fesztivál. A kétnapos rendezvényen tetemes mennyiségű könyvklipet vetítettek, ezek egyikét-másikát az érintett kiadó meg is vásárolta, és különböző kerekasztalok körül filmkritikusok, reklámszakemberek és könyvkiadók értekeztek okosan és önismétlésekbe bonyolódva e vállalkozás távlatos esélyeiről. Mert hát a műfaj nálunk még épp csak megvetette gyerekcipőbe bújtatott lábát, de a messzi-messzi Nyugat-Európában már komoly kultúrájuk van a - könyvelőzetesnek nehezen nevezhető - trailereknek. Az általában kiadói megrendelésre készülő, néhány perces alkotások a marketingen kívül az olvasás-népszerűsítés közhelyes, de nemes feladatát is vállalhatják. A formai követelmények épp olyan nehezen meghatározhatók, mint a megjelenés felületei. Bár elméletileg számos csatornán keresztül elérhetik a közönséget, egyelőre - stratégia híján, biztos, ami biztos alapon - a YouTube-on, blogokon és a közösségi oldalakon terjesztik őket, míg a televíziós és egyéb, nagyszámú közönséget elérő vetítési lehetőségek (mondjuk a mozik) az anyagi források hiánya miatt elérhetetlenek. Pedig némelyik próbálkozás szinte már vetekszik a rövidfilmes műfaj hazánkban kihalófélben lévő példányaival.
Miközben peregtek a változatos témájú és színvonalú programok (Bret Easton Ellis-monográfia, slammerek, Harcsa Veronika, fiatal prózaírók), a szünetekben is a pályaműveket vetítették. Láttunk történetalapú, információdús reklámot, imázsfilm jellegű, hangulatkeltő illusztrációt, mások csak a zenei aláfestést és a vizualitást használták, de olyan trailer is akadt, amelynek narratívája kísérőszövegként vagy az adott könyvből vett idézetekkel kreált figyelemfelkeltő vagy épp szóra sem érdemes sztorit.
Jövőnéző Művészeti Fesztivál, Örökmozgó, szeptember 7-8.
