Esemény

Könyvtrailerek versenye

Lokál

Versenyt hirdetett, szemlézett, majd meglepő módon spontán vásárrá változott az első Jövőnéző Művészeti Fesztivál. A kétnapos rendezvényen tetemes mennyiségű könyvklipet vetítettek, ezek egyikét-másikát az érintett kiadó meg is vásárolta, és különböző kerekasztalok körül filmkritikusok, reklámszakemberek és könyvkiadók értekeztek okosan és önismétlésekbe bonyolódva e vállalkozás távlatos esélyeiről. Mert hát a műfaj nálunk még épp csak megvetette gyerekcipőbe bújtatott lábát, de a messzi-messzi Nyugat-Európában már komoly kultúrájuk van a - könyvelőzetesnek nehezen nevezhető - trailereknek. Az általában kiadói megrendelésre készülő, néhány perces alkotások a marketingen kívül az olvasás-népszerűsítés közhelyes, de nemes feladatát is vállalhatják. A formai követelmények épp olyan nehezen meghatározhatók, mint a megjelenés felületei. Bár elméletileg számos csatornán keresztül elérhetik a közönséget, egyelőre - stratégia híján, biztos, ami biztos alapon - a YouTube-on, blogokon és a közösségi oldalakon terjesztik őket, míg a televíziós és egyéb, nagyszámú közönséget elérő vetítési lehetőségek (mondjuk a mozik) az anyagi források hiánya miatt elérhetetlenek. Pedig némelyik próbálkozás szinte már vetekszik a rövidfilmes műfaj hazánkban kihalófélben lévő példányaival.

Miközben peregtek a változatos témájú és színvonalú programok (Bret Easton Ellis-monográfia, slammerek, Harcsa Veronika, fiatal prózaírók), a szünetekben is a pályaműveket vetítették. Láttunk történetalapú, információdús reklámot, imázsfilm jellegű, hangulatkeltő illusztrációt, mások csak a zenei aláfestést és a vizualitást használták, de olyan trailer is akadt, amelynek narratívája kísérőszövegként vagy az adott könyvből vett idézetekkel kreált figyelemfelkeltő vagy épp szóra sem érdemes sztorit.

Jövőnéző Művészeti Fesztivál, Örökmozgó, szeptember 7-8.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.