rés a présen: 15 évig voltál a Budapesti Fesztiválközpont vezetője. Mi kell ahhoz, hogy egy ekkora intézményt eredményesen tudjon vezetni egy kulturális menedzser?
Zimányi Zsófia: Amikor a BFK vezetője lettem, már elég nagy gyakorlatom volt a rendezvényszervezés területén. 1989 őszén én hoztam létre négy nagyszerű operaénekessel - Gulyás Dénessel, Kincses Veronikával, Kováts Kolossal és Polgár Lászlóval - Közép-Európa első magán művészeti ügynökségét, amely többek között a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is dolgozott.
Tehát a feladat nem volt ismeretlen számomra. Sikeres valószínűleg azért lett, mert a nemzetközi zenei élettel való több évtizedes személyes kapcsolatom révén sikerült olyan programokat kitalálni és olyan művészeket megnyerni, akik nagy sikert arattak Budapesten. A tizenöt év alatt száz ősbemutatóra és közel százhúsz magyarországi bemutatóra került sor.
rap: Mik a legjobb és a legkevésbé jó tapasztalatok, amiket megosztanál?
ZZS: A legrosszabb tapasztalat az volt, amikor Daniel Barenboim, illetve Maxim Vengerov betegség miatt lemondta a fesztiválfellépést, holott a jegyeket már hónapokkal az előadás előtt eladtuk. A legjobb tapasztalat pedig az volt, hogy 2004-ben Európa huszonöt legjobb fesztiválja közé választották a BTF-et, egy évvel később pedig Európa-díjat kaptunk. A sok kitüntetés és díj mellett számomra azonban az volt a legfontosabb, hogy a fesztivál költségeit közel kétharmad részben a saját bevételeink fedezték, s a hazai és külföldi közönség sokszor hónapokra előre elkapkodta a jegyeket.
rap: A Thália Színházat is igazgattad. Mennyiben volt az más?
ZZS: A fesztiváloknál hosszú előkészítés után 10-20 nap alatt zajlik le a program. A színházban évadtervezés van, és szeptembertől júniusig egyenletesebb a munka. Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy bár minden szempontból népszerű színházat csináltam, az utolsó évadban több színházi fesztiválon is díjat nyertünk.
rap: Mikor és milyen "ihletből" alapítottad meg a Rózsavölgyi Szalont?
ZZS: Azt már régen elhatároztam, hogy ha abbahagyom a színházi munkát, továbbra is olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami érdekel. A nagymamám sokat mesélt az ő szalonjáról, ahol a kor leghíresebb művészei rendszeresen megfordultak. A Rózsavölgyi zeneműbolt, Budapest legrégibb üzlete száz éve költözött a Szervita tér 5. számú házba. Amikor arról gondolkodtunk, miként lehetne megünnepelni a centenáriumot, adódott az ötlet, hogy az üzlet rendbehozatalakor hozzákapcsoljuk a fölötte levő területet, és kialakítunk egy irodalmi és művészeti szalont. Ma már kevesen tudják, hogy a Rózsavölgyi cég Budapest egyik legrégibb hangversenyrendező cége is volt, valamint hogy az emeleti rész sokáig szolgált kamarakoncertek színhelyéül. Tehát igazából nem újat találtunk ki, hanem visszatértünk az eredeti működési modellhez.
rap: Milyen kiemelt programjaitok lesznek mostanában?
ZZS: Rendszeres vendégünk lesz a Fesztiválzenekar kamaraegyüttese és a MAO művészeiből alakult kamaraegyüttes. Pereg a film...zene címmel Sándor Pál rendez estet Hegyi Barbara, Kolovratnik Krisztián és Szilasi Nelli közreműködésével. Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvéből Béres Ilona főszereplésével rendez színdarabot Dicső Dániel. Napfény kettőnknek címmel francia vígjátékot mutatunk be novemberben Szervét Tiborral és Sipos Verával. Bíró Kriszta és a Mácsai Pál Krúdy szerelmeiről fog mesélni. Ljudmila Ulickaja Odaadó hívetek, Surik című könyve alapján Bagó Bertalan készít elő színházi ősbemutatót, december végén pedig békebeli kabaréval búcsúztatjuk az óévet. De lesz divatbemutató, könyvbemutató, hiszen ezeknek az elmúlt szezonban is nagy sikere volt. Azt szeretném, ha valóban nagyon sokféle ízlésű ember találna kellemes szórakozási lehetőséget nálunk.
rap: Hosszabb távú víziód?
ZZS: Szeretném, ha a Rózsavölgyi Szalon Budapest megkerülhetetlen kulturális pontja lenne, s mi is bebizonyítanánk, hogy magánkezdeményezéssel is lehet színvonalas színházat, kultúrát teremteni.
