Ez jó mottója annak az iránynak, amit egyre jobban szeretnénk erősíteni a Spinozában. Egyfajta szellemi műhelyt létrehozni, ahol feltöltődhetnek az emberek. Heller Ágnes, Gábor György, Ungvári Tamás állandó előadóink, de megfordult nálunk Ormos Mária, Paul Lendvai, Czeizel Endre és Csányi Vilmos is.
rap: Idén újra lesz fesztivál. Miből és kikkel sikerül ezt évről évre megvalósítani?
VO: Szeptemberben kezdjük a tizedik évadunkat, és ennek nyitánya a 10. Spinoza Zsidó Fesztivál. Szép évforduló, pláne egy kis magánszínház életében. A több mint kéthetes fesztiválra 24 programot szerveztünk. Lesz minden: színház, opera, zenés játék, kabaré, film, előadás, koncert. Felvonultatjuk a korábbi évek legsikeresebb darabjait, itt lesznek közkedvelt előadóink, és persze több premiert is tartogatunk a közönségnek, amik remélhetőleg szintén olyan szép kort élnek meg, mint a legnépszerűbb, Címzett ismeretlen című darabunk (Kulka János, László Zsolt, Pető Kata), ami most kezdi meg 5. évadát.
rap: Mik lesznek a kiemelt programok?
VO: Négy premiert is tartunk. A legnagyobb szabású előadásunk már el sem fér itt: a Dávid király zsoltárait az Urániában mutatjuk be szeptember 6-án, közreműködik a SabbathSong Klezmer Band, a Kinneret kamarakórus és olyan kiváló színészek, mint Hegedűs D. Géza, Barbinek Péter, Lukács Sándor. Székhelyi József Karinthy szerepében a Kohn család történetét mutatja be. Emléket állítunk a népszerű zeneszerzőnek, Fényes Szabolcsnak, aki mikor az Operett igazgatója volt, sok zsidót bújtatott, adott nekik munkát. Készítettünk egy remek zenés-filmes összeállítást Gershwinről, akinek az élete igazi amerikai sikersztori. Idén a Spinoza alatti pincében működő Lámpás nevű romkocsma is bekapcsolódik a fesztiválba ingyenes koncertjeivel.
rap: Te mit szeretsz a helyben a leginkább?
VO: Kellemes mindennap étteremben enni, miközben a bárzongoristánk a kedvenc dalaimat játssza. Szeretek Bächer Ivánnal fröccsözni, szeretem, ahogy a nevemen szólítanak a törzsvendégek, szeretem a zenekar hangolását vagy a tömeg morajlását hallani, akik hömpölyögnek este az előadásra. Szeretem a kezdés előtti izgalmakat, azt is, amikor nem úgy megy minden, ahogy kellene.Szeretem ezt a helyet, ahogy van.
rap: Mi lesz majd, ha elmúlik az ősz?
VO: Szeretnénk a korábbi évekhez hasonlóan most is megrendezni a Síppal-dobbal zenei fesztiválunkat februárban, majd a Kabaré-hetet tavasszal. Színpadra állítani a Spinoza-Rembrandt-előadásunkat, kiadni a Spinoza-könyvet, és szeretnénk meghívni minden kerületi lakost legalább egyszer egy előadásunkra a 10. évad alkalmából.
rap: Szerinted hogyan illeszkedik a ház a hetedik kerületi szub/kulturális életbe?
VO: Egyre szebben. Sőt, inkább a környezet kezd hozzánk idomulni. Amikor elkezdtem itt dolgozni hét évvel ezelőtt, a Dob utca egy sötét kis félreeső hely volt, kilátással az omladozó Gozsdu udvarra. És mit látunk most? Tízszer annyi vendéglátó-szórakozó hely, egyedi boltok, vásárok, fiatalok, pezsgés. Egyre élőbb a környék.
rap: Vannak-e különleges távolabbi tervek?
VO: Mindig megmosolygom, amikor kérdezik a vendégek, akiknek már nem jutott jegy, miért ilyen kicsi a színház, miért nem nagyobb helyen szervezzük a programokat. Tényleg jó lenne az egész házból többtermes, multiplex Spinozát csinálni, ahová már mindenki befér, aki szeretne. De hova lenne akkor az intimitása? Remélem még sok tíz évet megélünk. Megható, amikor régen az utcában élt emberek eljönnek, és rácsodálkoznak, mi lett a hajdan volt cukorkagyárból. Jó lenne, ha a mostani több mint hétezer fős baráti körünk majd ide hozná a gyerekeit, ők meg az ő gyerekeiket és így tovább.
