Szerzetesekkel a sötétben – Városi séták vidéken

Budapesten már egymást érik a jobbnál jobb tematikus séták, de ha az ország más részein keresünk nyári programokat, akkor sem kell lemondanunk a szórakozásnak és a tanulásnak erről a vonzó kevercséről.

A városi séta néven elhíresült műfaj csak látszólag hasonlít az idegenvezetésre, és nem kis részben pont azt akarja meghaladni. Praktikus megfogalmazásban az a különbség, hogy a városi séták nem egy-egy hely nevezetességeit veszik végig, hanem egy-egy témát dolgoznak fel. Vagyis a városi séta tárgya nem a budai Vár vagy Ferencváros, hanem, mondjuk, a budai Vár zsidó múltja vagy a ferencvárosi élelmiszeripar története (ezek valós példák). Egy átlagos idegenvezetésnél a városi séták sokkal alaposabbak, és jó esetben saját kutatásra (levéltárazásra és interjúzásra) épülnek. Jellemzően nem idegenkednek a kényes témáktól, sőt kifejezetten vonzódnak a mindig indulatokat kavaró emlékezetpolitikához. Igazi polgári időtöltés ez, a lokálpatrióták új kedvenc játéka, mellesleg ismerkedésre is kiválóan alkalmas. Vidéken egyelőre még csak elszórtan találkozni a jelenséggel, de ahol felbukkan, ott érdemes figyelni rá.

A „szegedi Gaudí”

A Dél-Alföld legnagyobb városában a Szegedi Tourisma és a Tourinform idegenvezetői tartanak tematikus sétákat. Az általában másfél-két órás túrák közül választható például kávéházi, helyi színháztörténeti, Klebelsberg Kunóról szóló, a belvárost vagy a zsidó emlékhelyeket bejáró séta. Csikós Ildikó Szegeden és Budapesten is vezet sétákat. Azt tapasztalja, hogy kedvelt szabadidős forma a városi sétán való részvétel, mert akár egyedül is lehet csatlakozni, és az ember helyben közösséget talál, de baráti társaságok vagy családok számára is klassz program. A Beyond Budapest Sightseeing munkatársaként a fővárosban szociokulturális túrákat tart, míg Szegeden a Tourinform séták vezetőjeként inkább várostörténeti jellegűeket. „A szegedi séták témái organikusan alakultak. Legelőször a csodálatos szecessziós épületben, a Reök-palotában tartottam palotasétákat. Voltam programszervezője az intézménynek, kívül-belül nagyon jól ismerem, és egy idő után maguk a látogatók kérdezték, nem tervezek-e olyat, hogy Magyar Ede munkáit mutatom be sorban. Szinte tényleg a vendégek kedvéért csináltam meg a »szegedi Gaudí-túrát«, mert Magyar Edének sok épülete van, amelyeket még szegediként is alig ismerünk. Ennek a párja lett a szecessziós városjárás. A szegedi sétáimnak talán az a védjegye, hogy nemcsak a kapuig viszem el az érdeklődőket, hanem elintézem az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt.-nél, és beszélek a lakókkal, hogy be is tudjunk menni a házakba, lépcsőházakba, hogy belülről is megismerhessük az épületeket.” A Reök-palota érdekes történetéhez hozzátartozik az is, hogy nagyon kevés eredeti fotó vagy kép maradt meg a szecessziós családi épület berendezéséről, pedig azt is maga Magyar Ede tervezte. Az egyik séta nyomán a túra vezetője eljutott egy olyan épületbe, amelyet nem Magyar Ede tervezett, de ő újított fel, kicsit újraszabta a homlokzatot, és kialakította a berendezést is. „Összetalálkoztam egy nyugdíjas úrral, aki épületipari technikumban volt magyartanár évekig, és nagy titokban megkérdezte, mit szólnék, ha mutatna nekem egy szecessziós vécét, nem sértődnék-e meg. Hihetetlen élmény volt: elvitt egy garázshoz, és megmutatott egy gyönyörű, fehér porcelán vécét, amely virágmintákkal volt díszítve” – meséli Csikós Ildikó. Az idős férfi a vécécsészét a 60-as években egy lakásfelújítás során mentette meg a sitt közé kerüléstől. Ez volt az egyik legkülönlegesebb sztori, amit a tapasztalt sétáltató maga hallott, pedig nem keveset hall, számára épp az a legérdekesebb a sétákban, amikor a résztvevők is mesélnek.

A miskolci lány

„Van egy közel 90 éves néni, aki minden sétán ott van, és mindenhez hozzá tud fűzni valamit” – meséli az ország másik feléből Kupcsik Sarolta, aki 26 éve idegenvezető, de 3 éve szívügye a tematikus séták vezetése. Miskolcon úgynevezett tematikus garantált sétákat kínál a Midmar Nonprofit Kft. fix időpontban, minden hónap második szombatján más-más témákkal. A séták a belvárosra fókuszálnak, de a főutca komfortzónájából kimozdulva újabb és újabb helyek fedezhetők fel. „Egyik téma hozza a másikat, és a lelkes törzsközönség is felvet ötleteket, hogy jó lenne erről is vagy arról is hallani” – meséli az idegenvezető. A sorozat elsődleges célja Kupcsik Sarolta szerint az, hogy a helyiek még jobban megismerjék a várost, mert „a több ismeret erősíti a kötődést”, de ilyen­formán az éppen aktuálisan a borsodi megyeszékhelyen tartózkodó vendégek is „rácsodálkozhatnak, mennyi érdekesség, rejtett érték van a városban”. A kedvelt séták „kemény magja” már-már klubszerűen működik: barátságok szövődtek, levelezések zajlanak a főleg középkorú vagy idősebb miskolciak között. A túrák sorában volt már séta az Avasra, az Avasaljától a kilátóig a Mélyvölgyön és a Nagyavason át, az egykori Urak utcájának és környékének bemutatása, különleges kapualjak, belső udvarok prezentálása, vagy szecessziós séta egyebek mellett a Hajós Alfréd-iroda tervei alapján készült Weidlich-ház megismerésével.

A közeljövőben, augusztusban lesz egy Bató Eszterről szóló városi túra. A Bató ismert kereskedőcsalád volt az 1900-as évek elején Miskolcon. Bató Eszter a család fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt lánya volt. A gazdag apa, Bató István több mindent is létrehozott a lánya emlékére. A város legnagyobb református templomának, az úgynevezett Kakas-templomnak a harangja például az Eszter-harang nevet viseli, mert a legenda szerint a család minden értékét ebbe a harangba öntette, ami az apa rendelkezése szerint a mai napig Eszter emlékére évente háromszor, a születése, a halála és a nevenapján külön is megszólal. A sokak által ismert, híres Deszkatemplomot is a Bató család adományaiból építették 1938-ban, a családtagok pedig a Deszkatemetőben nyugszanak.

Jót állnak

Fotó: Gyana Dániel/Hosszúlépés

Négy éve alakult a Hosszúlépés. Járunk? nevű sétaszervezet, amely a szenzációs budapesti kínálat után tavaly kezdett el kísérleti jelleggel az ország más részein is működni: a múlt nyáron Balatonfüreden és Tihanyban voltak sétáik, valamint egy-egy felkérés erejéig Sopronban, Mádon és Tállyán is.

A balatoni büszkeség

Az idén Szentendre mellett a Balatonra fókuszálnak: Keszthelytől Aligáig lehet a Hosszúlépéssel járni. Merker Dávid, a sétacég társalapítója szerint az ilyenfajta kulturális programokra vidéken is van igény: „Több, mint gondoltuk, de annál kevesebb, hogy egész évben piaci alapon tudjon működni. Azt tapasztaltuk, hogy sokan a séták kedvéért utaznak is: nemcsak arról van szó, hogy aki helybéli vagy helyben nyaral, az szívesen részt vesz a programon, hanem nagyon sokan felkerekednek, és akár több órát is utaznak oda-vissza egy-egy sétáért.”

Megfelelő támogatás és fogadókészség nélkül azonban sokkal nehezebb vidéki sétát szervezni, mert míg Budapesten a szabályokat betartva körülbelül bárki azt mond és azt csinál, amit akar, addig vidéken rengeteget jelent, ha a helyiek megértik a miértjét, és szintén szívügyüknek tartják a tematikus túrák megvalósulását. Mert ha erre valaki nem nyitott, nem akar alternatív kulturális programot, akkor nagyon meg tudja nehezíteni a szervezők dolgát – mondja tapasztalatból Merker Dávid. „Az a jó, ha mindenki tudja végezni a dolgát, ha a helyiek büszkék a programra, segítenek, megmutatják a településüket, megértik, hogy nem feltétlenül csak az az egyféle kép létezik a lakóhelyükről, amit maguk meg akarnak mutatni, mert ha az tökéletes lenne, nem akarnánk mást is feltárni.” A Hosszúlépés társalapítója szerint „muszáj teljesen hitelesnek lenni”. „Tudatosan nem azt csináljuk, hogy majd mi odamegyünk Budapestről, és megmondjuk, mi a jó, hanem ennél sokkal nagyobb munkát fektetünk abba, hogy megtaláljuk azokat a helyi embereket, akik majd megmutatják, miért érdekes az adott hely.” Így a Balatonra fejlesztett séták is egy sor különlegességet tartalmaznak: a tihanyi apátságban például szerzetesek vezetnek körbe, de éjszaka és csöndben. Keszthelyen zárás után lehet bemenni könyvtárosokkal a Festetics-kastély több tíz­ezer kötetes főúri könyvtárába, amely érintetlenül túlélte nemcsak a második világháborút, de minden mást is, ami utána következett. Füreden a 18. század óta ott élő zsidó család tagja mutatja be a város történetét, zsidó múltját, meg azt, hogyan éled újjá a hagyomány. A Hosszúlépésnek sok más mellett az a titka, hogy mindenhol olyan sétavezetőket és témákat találnak, akik és amelyek teljesen újszerűen mutatják be az adott közeget. Ez szerintük azért is fontos, mert véleményük szerint „nagyon nagy a hiány a minőségi kulturális programokból az ország nagy részében, főleg abból, ami nem totálisan mainstream”.

Sétálj magad!

Ha nincs kéznél egyetlen sétacég sem, akkor ideje a saját kezünkbe venni sorsunkat és telefonunkat. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) Artur névre hallgató projektje hét építészeti séta- és kerékpáros útvonalat dolgozott ki Budapest és Pécs fókusszal. A koncepció szerint az utakra felkerült látnivalók mind 1989 utániak, ugyanis a kurátorok szerint ez a történelmi határkő a magyar művészetek történetében is meghatározó jelentőséggel bír. Van több irodalmi séta, amelyek egy okostelefon segítségével bármikor járhatók, ám az internetet böngészve ezek sorában eddig csupán budapesti helyszínűeket találtunk: a Hajnali háztetők appal le lehet sétálni az Ottlik-regényt, míg a József Attila Ferencvárosban nevű fejlesztéssel a költő gyerekkora idézhető meg.