Tarlós a CEU-ról: "Egyébként kiket képez?"

  • narancs.hu
  • 2018. december 5.

Lokál

Nem érte el a főpolgármester ingerküszöbét, hogy a városában volt a világ egyik legjobb egyeteme.

Kínos pillanatokat élhetett át Tarlós István főpolgármester az ATV stúdiójában, amikor azzal szembesítették, hogy a bécsi főpolgármester üdvözölte a CEU Bécsbe költözését.

Tarlós először azzal probálja meg rövidre zárni a láthatóan számára kényelmetlen témát, hogy a bécsi kolléga még új, nem tudja, mi a dolga, és mi nem a dolga.

Már ez is elég vad állítás, de igazán kínossá akkor válik az eszmecsere, amikor kiderül, Tarlósnak nemcsak véleménye nincs a CEU távozásáról, de azt sem tudja, mi az a CEU. (Vagy látványosan úgy tesz, mintha nem tudná.)

Tarlós azt mondja, hogy nem tudta ellenőrizni annak az állításnak a valóságtartalmát, hogy a CEU a világ egyik legjobb egyeteme "meg hasonlók", bár "sok ilyet hallott már".

Utána jön ez a szép mondatcsokor:

"Amennyit én az ügyről tudok, az annyi, amennyi igaznak látszik belőle; sosem avatkoztam ebbe a kérdésbe. Mert egyébként kiket képez? Milyen szakmákat képez ez az egyetem?"

Arra kérdésre, hogy tudta-e, milyen képzések vannak a CEU-n, Tarlós annyit mond, hogy nem volt az egyetemmel együttműködési megállapodása a fővárosnak.

Innentől pedig röpködnek az olyan állítások, hogy nem kompetenciája, nem tájékozódott, a CEU nem érte el az ingerküszöbét, és mivel nem volt hivatalos kapcsolata vele, nem szentelt fokozott érdeklődést neki.

Sőt, Budapest tényleges ügyeiről akarna beszélni ehelyett.

false

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.