Indulás előtt listázunk. Tudjuk, hogy a nagy üzletek ravasz módszerekkel, rafinált "polctrükkökkel" próbálnak majd felesleges pénzköltésre bírni bennünket. Felidézzük, hogy a múltkori bevásárlásból mi végezte a kukában, pár tétel mennyiségét visszavágjuk. A belváros felé, tömegközlekedéssel utazva azon izgulunk, találunk-e majd olyan árut, amellyel nem ártunk magunknak, a környezetnek, és véletlenül sem szponzorálunk valami égbekiáltó disznóságot. "Tökéletes termék talán nincs. De ha utánanézel és mérlegeled, hogy milyen cég állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják és aztán hová kerül, jók az esélyeid" - nyugtat meg kísérőnk.
Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) társalapítója a kedvünkért jön a nagy fővárosi üzletközpontba, magától inkább piacra, ismerős boltosokhoz jár. A szupermarket bejáratánál kikosarazzuk a tolható kocsit kínáló embert és a tizedakkora kosarat választjuk. A zöldség-gyümölcs standnál indítva
pakolnánk a banánt,
de Emese leállít. A tudatos vásárló az egészségére is gondol, márpedig a banánt termesztéskor és szállításkor is (előbb az érés lelassítása, majd újraindítása végett) agyonvegyszerezik. Kiderül, hogy más déligyümölcs sem kerül az asztalra, mert a citrusféléket általában romlásgátló szerekkel kezelik, a C-vitamin pedig sok minden másban megtalálható. Újra fel kell fedeznünk a céklát, a zellert, a savanyú káposztát, a répát, mindent, ami most kapható és jól tárolható. A kényelmes, előre gyártott salátát szépen visszatesszük, az alapanyagot magunk választjuk. "Szezonkövető vagyok, és inkább a helyi terméket, helyi munkaerőt támogatom. Ha magyar zöldséget viszek haza, kisebb a szállítással járó környezetterhelés. A friss, hazai idényzöldség és -gyümölcs ezért jobb a több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított árunál."
A gép által lemázsált holmit nem pakoljuk nejlonba, a nyomtatott árcédulát magára a növényre tapasztjuk. "Ha már biopiac helyett ide jöttünk, spóroljunk a csomagolóanyaggal!" - javasolja Emese, aki otthonról hozta a szatyrot, hogy ne kelljen jó adag új műanyaggal hazatérnie. "Mindig a lehető legegyszerűbben csomagolt holmit választom, italnál két egyforma közül a visszaválthatót, és az újrahasznosított csomagolásokat részesítem előnyben. A fémdoboz tabu."
A tejpultnál magyar, vegyszermentes biotejet és joghurtot keresünk. Ezekből egy-két hitelesített fajta létezik a hazai piacon, itt azonban nincs belőle. A csokis hab, a puding, a gyümölcsjoghurt címkéjét böngészve világossá lesz, hogy a duzzadó gyümölcsökkel, tábla csokikkal reklámozott termékekben csak nyomokban található az ígért anyag, viszont tele van egy csomó gyanús kiegészítővel, és az sem kizárt, hogy génkezelt szóját tartalmaznak az állományjavítók. "Nem szabad bedőlni a szép külsőnek. Kerülni kell a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével előállított ételeket." Így aztán a natúr hazai joghurtot választjuk, ehhez kell majd otthon a mélyhűtőből előkapott vagy a befőzésből származó gyümölcsöt keverni. Átsiklunk a "sajtjellegű termék", a szeletenként csomagolt készítmény és az ízesített vajkrém felett, de Túró Rudi több is kerül a kosárba, hiszen a tudatos vásárlás
"nem valami neurotikus aszkézis"
A kávét, kakaót, csokit viszont nem itt vesszük, mivel a fair trade (méltányos kereskedelem - Lesz egy feketém, Magyar Narancs, 2005. május 12.) jegyében értékesített élvezeti cikkekhez egyre több budapesti boltban hozzá lehet jutni. "Hús után járva mindig igyekszem lepacsizni olyan emberekkel, akik állatot tartanak. Megtudom, hogyan gondozzák, mivel etetik a jószágot. Ha nem muszáj, nem támogatom az élve szállítást, a nagyüzemi körülményeket, ahol az is gyakori, hogy ledarált állati maradványokat kevernek a táphoz, és a génmódosított összetevőket tartalmazó tápszerek használatának kontrollja is elenyésző." Emese szerint egyrészt nem tudni, hogy a génkezelt összetevők fogyasztása milyen egészségügyi kockázatot jelent, másrészt felháborítja, hogy az ebben utazó világcégek az ismerethiány dacára miként nyomulnak a piacon. "A fogyasztók tulajdonképpen egy rajtuk folyó kísérlet tudattalan résztvevői." A csomagolt, tartósítóval kezelt pékárut átugorjuk, a barna kenyér címkéjét gondosan megvizsgáljuk, nincs kedvünk színezékkel hamisított fehér kenyeret kenni. "Információt szinte mindenhol biztosítanak, csak a laikus nem nagyon tudja, hogy a feltüntetett vegyületek közül melyik veszélyes, melyik természetes. Én óvatosságból igyekszem azt választani, amiben kevesebb az összetevő."
A háztartási-kozmetikai részleget reklámerdőn keresztül érjük el. "Rengeteg mindent pakolhatsz magadra, de attól nem leszel egészséges. Ezek a vegyszerek sok káros és felesleges anyagot tartalmazhatnak, én a természetes alapú dolgokat keresem. Ez néha nem egyszerű, a megfelelő dezodort például évek alatt találtam meg." Emese családja csekély mennyiségű és kevés fajta kozmetikumot használ. Lehetőleg olyat, amelyet állatkínzás nélkül kísérleteztek ki, bár erről nehéz információt szerezni, itthon például a Fauna Egyesület honlapján (www.fauna.hu) találni ehhez segítséget. Fogyasztói szokásaik alakulásával sok mindenből minőségi, drágább árut visznek haza, a TVE munkatársa szerint azonban az élet így sem kerül többe, mert kevesebbfélét és majd mindenből kisebb mennyiséget használnak. Öblítő helyett például ecettel élnek, ami a vízkő ellen is hatásos. Másfél éves kislányuk az esetek többségében sima vízben fürdik, csak nagyobb kosz esetén veszik elő a mosdatókenőcsöt; az olcsó, természetes alapú babakrémet az orvos keveri ki. A mosószódát (ami ecettel kombinálva duguláselhárításra is kiváló) mosóporral fele-fele arányban vegyítik, így a családi büdzsé és a környezet is jobban jár. A tudatos vásárló az út elején egy ideig botladozik, előtanulmányokat végez. Az interneten böngészik, címkék között molyol, a várost járja, kísérletezik (a minősítetten környezetbarát termékek spektruma amúgy nem túl széles, közel fele szatyor és hűtőgép), néhány év múlva azonban kiforrott preferenciák birtokában valószínűleg már akkor sem jön zavarba, ha az egyik szempontból tökéletes termék máshonnan nézve esetleg kiábrándító. Ekkorra már jól ismeri azt a néhány sejtkárosító, rákkeltő anyagot is, ami csak néhány fogkrémből marad ki, és
kapásból megnézi,
hogy a kiszemelt gyerekkönyvet itthon, Törökországban, netán Kínában nyomták-e. A jelentős energiapazarlással és környezetszennyezéssel járó eldobható holmikat viszont az első naptól kerüli, ahogy egy köhögés esetén is előbb biztosan népi gyógymódokkal próbálkozik. "A papírújságról nem tudunk lemondani, de a hetilapok, magazinok vándorolnak a családban, és szelektíven gyűjtünk."
Egy emelettel feljebb, a ruhaboltban forgolódva is természetes összetevőkre vadászunk, kevés sikerrel; ázsiai gyártók termékei helyett magyar vagy európai kötöttárut keresünk, mindhiába. "Nálunk magasabbak a munkaadókkal szembeni elvárások. Véletlenül se szeretnék mások szenvedése, kizsákmányolása árán, pláne gyermekmunkával készült ruhákba öltözni. A szállítással járó szennyezés is kisebb" - magyarázza a túlzónak tűnő óvatosság okát kísérőnk. A szomszédos bútorboltban inkább pozdorjából készült, ragasztott bútorok találhatók, ezekből Emese szerint még gyártás után is jó ideig mérgező anyagok (pl. formaldehid) szivárognak a lakásba. Férjével ezért drágább tömörfából, kevesebb pozdorja felhasználásával, a helyi asztalossal készíttették el például a konyhabútort, mint utóbb kiderült, így is olcsóbban, mintha nagy bútoráruházban vásároltak volna ugyanolyan minőségű terméket. A műszaki osztályon már csak levezetünk, séta közben szemünk kizárólag a háztartásban nehezen nélkülözhető, ám a lehető legkevesebb energiát, vizet fogyasztó berendezéseken állapodik meg, számtalan "mesterségesen gerjesztett szükséglet" hordozójára ügyet sem vetünk. Emeséék karácsonyi ajándékai biztosan nem innen, de nem is boltból lesznek meg. "Elkezdtük a nagyobb családot is átprogramozni arra, hogy az ünnep nem termékdömpingről szól. Tavaly például színház- és koncertjegyeket, >>időutalványokat<< ajándékoztunk."
Etikus befektetés
A nyolcvanas évek végétől jelentek meg az első, a vállalatok etikai szereplését egészként kezelő adatbázisok, a mérföldkövet a John Elkington által 1988-ban közreadott "Zöld fogyasztók kalauza" jelentette, az első etikus fogyasztói kisokos sikerkönyv. A hasonló sorvezetők a termékek mögött álló vállalatot leggyakrabban a környezeti teljesítmény, az állatkísérletekben, a fegyvergyártásban való esetleges részvétel, az elnyomó politikai rezsimek támogatása vagy a vállalati adományozás, a helyi közösségekkel ápolt viszony, a méltányos munkakörülmények és a versenypiaci magatartás szempontjából igyekeznek átvilágítani. A számtalan internetes adatbázis közül ma az Ethical Consumer (www.ethicalconsumer.org) számít etalonnak. Az etikus fogyasztók tábora és az igényeiket kiszolgáló piac Nyugaton rendületlenül nő és szélesedik: egy 2001-es felmérés szerint a britek harminc százaléka vásárlói döntéseinél rendszeresen figyelembe veszi acégek etikai teljesítményét. "Tiszta" szolgáltatásra elsőként a pénzügyi szektorban jelentkezett igény: Angliában a nyugdíjalapok több mint nyolcvan százalékának van már "etikus befektetési" portfóliója.
Etikus Magyarország
Magyarországon a fogyasztói társadalommal együtt az annak kritikájával foglalkozó szervezetek megjelenése is késett pár évtizedet. De mostanában már megtartják a Ne vásárolj semmit! napot, és több olyan bojkott szerveződött, amely felelősebb magatartásra próbálta rábírni az itt működő vállalatokat. A Tudatos Vásárlók Egyesülete (www.tve.hu) húsz valamirevaló hazai akciót tart számon, a legismertebbekben (a Danone, a Matáv és a Pepsi elleni) közéleti szereplők is részt vállaltak. Amikor a TVE internetes magazinján (www.tudatosvasarlo.hu) nemsokára megjelenik az első hazai etikus fogyasztói adatbázis, mankóhoz jutnak a tudatos fogyasztás iránt vonzalmat érző magyar vásárlók is. Az útmutató itt sem egyes termékeket értékel, hanem az ismert márkák mögött álló cégeket. Egyelőre négy területen - a telekommunikáció, tejtermékek, háztartási tisztítószerek, szupermarketek világában tájékozódhatunk, ahol az a cég számít etikusabbnak, amelyiket kevesebbszer büntette meg például félrevezető reklám miatt a Gazdasági Versenyhivatal, vagy fel tud mutatni nem a fióknak szánt vállalati környezetvédelmi programot. Az adatbázis fő forrásait a hatósági döntések, maguktól a vállalatoktól származó információk, fogyasztói visszajelzések, saját vizsgálatok és a (külföldi) médiahírek jelentik, szerepet kapnak az értékelésben az olyan előremutató vállalati kezdeményezések is, mint például a család- vagy biciklisbarát munkahely. A kalauz egyelőre az egy-egy piacot domináló cégek tekintetében nyújt majd kapaszkodót, mert ezek befolyásolják leginkább a piacetikai normákat. "Azt szeretnénk, ha az árversenyen kívül új szegmensekben is beindulna a verseny. Erre a közvélekedés dacára igenis van igény. Egy 2005-ös hazai felmérés szerint az emberek közel fele hisz abban, hogy lehet befolyásolni a vállalatokat vásárlói döntésekkel, és preferenciáit hajlandó volna a pénztárnál is kimutatni, ha lenne választék. Vannak tehát emberek, akik vennének például környezetbarát termékeket, és léteznek vállalatok, amelyek termelnének ilyet. A piacnak ki kell lépnie ebből a patthelyzetből, ehhez azonban állami ösztönzés kell" - mondta Gulyás Emese.
