Ünnep a zsinagógában

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 6.

Lokál

158 éve avatták fel a Dohány utcai zsinagógát.
false

 

Fotó: Thaler Tamás

A Dohány utcai zsinagóga – vagy „Nagy Zsinagóga” – Európa legnagyobb, a világ második legnagyobb zsinagógája. Az 53 méternél is hosszabb, 44 méteres tornyokkal rendelkező templomot 1859. szeptember 6-án adták át, és vált a magyarországi zsidóság fontos jelképévé.

Több mint másfél évszázada a zsinagógaépítés pályázatát a bécsi nagy zsinagógát is tervező Ludwig Förster (1797–1863) német építész nyerte el mór stílusú tervével. Rekordgyorsasággal, négy év alatt el is készült az impozáns épület. (Ha hozzávesszük, hogy csak a felújítás majd’ négy évig tartott, ez valóban komoly tempónak minősül.)

false

 

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

 

Az 1929 és 1931 közötti felújítás során egészült ki az egyébként 1200 négyzetméter belterű, háromhajós csarnoktemplom az első világháborúban elesett zsidók emlékére emelt kupolás Hősök templomával. Az ekkor kialakított oszlopos kert lett tanúja a fasizmus és a második világháború szörnyű éveinek. A terület a Pesten létesített gettóhoz tartozott, s felszabadulásakor alakították temetővé. Mivel zsidó szokás szerint zsinagóga mellett sosem lehet temetni, a budapesti az egyetlen a világon, amelynek kertjében temető van. Mára a kert a Holokauszt-emlékparkkal egészült ki.

A zsinagóga ma is aktív, az istentiszteletek mellett különféle kulturális programok, koncertek és kiállítások otthona. A különleges épület állandó kiállításai az ünnepi időszakok kivételével egész évben látogathatóak. Jelenleg a szeptember 4. és 14. közötti Zsidó Kulturális Fesztivál különféle programjait tekinthetjük meg a zsinagógában.

ZSKF | zsidokulturalisfesztival

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom Bővebben…

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.