Katasztrofális helyzetben a budapesti turisztikai szektor

Üres a ház

Lokál

Az újbóli korlátozások bejelentése után majd’ minden napra jutott egy-egy olyan gazdasági intézkedés, amely a turizmust igyekszik megmenteni. Sok vállalkozás ezzel együtt sem fogja megérni az új évet.

„Minimális az állami segítség, szinte jelentéktelen. Szakmabeliekkel beszélgetve úgy látjuk, olyan, mintha Magyarország nem is egy­azon kontinensen lenne Nyugat-Európával” – így jellemezte röviden az elmúlt hét során a turizmust érintő gazdaságvédelmi állami intézkedéseket egy iparági forrásunk, aki szálláshelyek és vendéglátóegységek üzemeltetésével foglalkozik Budapesten. (A továbbiakban Péterként hivatkozunk rá, de kérésére nem az igazi nevével jelenik meg – CS.-E. E.) Az egy hónapos korlátozások bejelentését követően szinte mindennap érkezett valamilyen újabb szabályozás, amely a veszteségeket hivatott mérsékelni. Ezekkel azonban – néhány szerencsés kivételtől eltekintve – a turizmusban dolgozók korántsem elégedettek. „Éhező vendéglátósok vagyunk” – ilyen és ehhez hasonló feliratú táblákkal tüntetett a napokban a Hősök terén egy százfős csoport. Sokan nem értették például, hogyan várja el az állam, hogy megtartsák az alkalmazottaikat és kifizessék a novemberi béreket, ha a le- és bezárások miatt 0 forint bevételt tudnak produkálni. A meghirdetett mentőcsomag értelmében az állam átvállalja a munkavállalók bruttó bérének a felét, ha a munkáltató nem bocsát el senkit. A szabályozások pontos szövege csak napokkal később látott napvilágot – erre még visszatérünk.

A tüntetés másnapján Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügy­nökség vezérigazgatója sietett megnyugtatni mindenkit, hangsúlyozva, hogy a szektort most sem hagyják cserben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.