Katasztrofális helyzetben a budapesti turisztikai szektor

Üres a ház

Lokál

Az újbóli korlátozások bejelentése után majd’ minden napra jutott egy-egy olyan gazdasági intézkedés, amely a turizmust igyekszik megmenteni. Sok vállalkozás ezzel együtt sem fogja megérni az új évet.

„Minimális az állami segítség, szinte jelentéktelen. Szakmabeliekkel beszélgetve úgy látjuk, olyan, mintha Magyarország nem is egy­azon kontinensen lenne Nyugat-Európával” – így jellemezte röviden az elmúlt hét során a turizmust érintő gazdaságvédelmi állami intézkedéseket egy iparági forrásunk, aki szálláshelyek és vendéglátóegységek üzemeltetésével foglalkozik Budapesten. (A továbbiakban Péterként hivatkozunk rá, de kérésére nem az igazi nevével jelenik meg – CS.-E. E.) Az egy hónapos korlátozások bejelentését követően szinte mindennap érkezett valamilyen újabb szabályozás, amely a veszteségeket hivatott mérsékelni. Ezekkel azonban – néhány szerencsés kivételtől eltekintve – a turizmusban dolgozók korántsem elégedettek. „Éhező vendéglátósok vagyunk” – ilyen és ehhez hasonló feliratú táblákkal tüntetett a napokban a Hősök terén egy százfős csoport. Sokan nem értették például, hogyan várja el az állam, hogy megtartsák az alkalmazottaikat és kifizessék a novemberi béreket, ha a le- és bezárások miatt 0 forint bevételt tudnak produkálni. A meghirdetett mentőcsomag értelmében az állam átvállalja a munkavállalók bruttó bérének a felét, ha a munkáltató nem bocsát el senkit. A szabályozások pontos szövege csak napokkal később látott napvilágot – erre még visszatérünk.

A tüntetés másnapján Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügy­nökség vezérigazgatója sietett megnyugtatni mindenkit, hangsúlyozva, hogy a szektort most sem hagyják cserben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.