Katasztrofális helyzetben a budapesti turisztikai szektor

Üres a ház

Lokál

Az újbóli korlátozások bejelentése után majd’ minden napra jutott egy-egy olyan gazdasági intézkedés, amely a turizmust igyekszik megmenteni. Sok vállalkozás ezzel együtt sem fogja megérni az új évet.

„Minimális az állami segítség, szinte jelentéktelen. Szakmabeliekkel beszélgetve úgy látjuk, olyan, mintha Magyarország nem is egy­azon kontinensen lenne Nyugat-Európával” – így jellemezte röviden az elmúlt hét során a turizmust érintő gazdaságvédelmi állami intézkedéseket egy iparági forrásunk, aki szálláshelyek és vendéglátóegységek üzemeltetésével foglalkozik Budapesten. (A továbbiakban Péterként hivatkozunk rá, de kérésére nem az igazi nevével jelenik meg – CS.-E. E.) Az egy hónapos korlátozások bejelentését követően szinte mindennap érkezett valamilyen újabb szabályozás, amely a veszteségeket hivatott mérsékelni. Ezekkel azonban – néhány szerencsés kivételtől eltekintve – a turizmusban dolgozók korántsem elégedettek. „Éhező vendéglátósok vagyunk” – ilyen és ehhez hasonló feliratú táblákkal tüntetett a napokban a Hősök terén egy százfős csoport. Sokan nem értették például, hogyan várja el az állam, hogy megtartsák az alkalmazottaikat és kifizessék a novemberi béreket, ha a le- és bezárások miatt 0 forint bevételt tudnak produkálni. A meghirdetett mentőcsomag értelmében az állam átvállalja a munkavállalók bruttó bérének a felét, ha a munkáltató nem bocsát el senkit. A szabályozások pontos szövege csak napokkal később látott napvilágot – erre még visszatérünk.

A tüntetés másnapján Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügy­nökség vezérigazgatója sietett megnyugtatni mindenkit, hangsúlyozva, hogy a szektort most sem hagyják cserben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.