„Vastag krumpli” a Tűzoltó utcából – Hajléktalanoknak főztek a ferencvárosi cigányok

  • Becker András
  • 2013. november 11.

Lokál

Egy civil akció keretében bringás futárok hordtak ételt hajléktalanoknak egy pesti roma lakásétteremből. A Roma Sajtóközpont videója a hétvégi eseményről.

Két SozialMarie-díjas civil szervezet, a Romani Platni cigány lakásétterem és a Budapest Bike Maffia tagjai találták ki, hogy főznek 150 adag kárboly grosjt, és az ételt még melegen kiviszik a város hajléktalanjainak. A felek a petícióírásban már nem hisznek, de úgy érezték, a hajléktalanok kriminalizálását (erről bővebben keretes írásunkban) és megbélyegzését nem lehet szó nélkül hagyni. (Persze mi százötven adag étel a hajléktalanokra a közterületen való életvitelszerű tartózkodás miatt tavaly hét hónap alatt kiszabott 39,5 millió forint szabálysértési bírsághoz képest?)

A kárboly grosj, azaz vastag krumpli, sűrű, sokhúsos, igazi téli étel – a Romani Platni főztjében nagyjából egy az egyhez volt a hús és a krumpli aránya. A nyersanyagokhoz szükséges ötvenezer forintot pár nap alatt összedobták a szervezők, a Bike Maffiá-s Havasi Zoltán (a videón is ő beszél az akcióról) pedig megkezdte az önkéntes futárok, míg Nagy Kriszta, a Romani Platni munkatársa az önkéntes szakácsok és konyhai segítők toborzását. Nem is kellett kétszer szólni: a helyi Gyerekházba járó anyukák jöttek az első hívásra, és az ételt adagoló asszonyok közt ott önkénteskedett a tanodás Lakatos Renátó is. Kriszta a történetnek erre a mozzanatára, a helyi romák részvételére a legbüszkébb: hogy annyira megerősödött a tanoda, gyerekház meg a lakásétterem körül a helyi közösség, hogy aktív önkéntes résztvevője tudott lenni egy másik hátrányos helyzetű csoport megsegítésének.

Szombat délután a Bike Maffia hívására közel negyven bringás jelent meg a Romani Platni Tűzoltó utcai helyisége előtt – Havasi Zoltán azt mondja, többségüket még sosem látta. Itt volt az eseményt támogató TASZ egyik munkatársa is, de nem volt szükség jogi segítségre, mivel a program rendben eljutott a tervezett végpontjához, a Szuper8-ba szervezett esti adománygyűjtéssel kombinált bulihoz.

Csűrték-csavarták
A szabálysértési törvény 2011-es módosítását – mondhatjuk, a hajléktalantörvényt – az Alkotmánybíróság Szabó Máté ombudsman kezdeményezésére egy évvel ezelőtt alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezzel megszűnt a hajléktalanok közterületről történő elüldözésének jogi alapja. Ám ezt követően idén márciusban megszületett az alaptörvény negyedik módosítása. A XXII. cikk véget vet a hajléktalanokkal kapcsolatos alkotmányjogi lacafacázásnak: „(…) helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.” Innét már csak egy lépés volt a szabálysértési törvény újbóli módosítása, amelyik visszaadta az önkormányzatok kezébe a hajléktalanok kitiltásának jogát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.