Védjegyek Magyarországon: Márkás história

szerző
D. A.
publikálva
2001/43. (10. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

mint annyi más terméknél, rábízzuk magunkat a márkára, és csak védjegyek között válogatunk. Az utóbbi szentségében különösen bízva.

Ha a rámás csizmáról a margarin jut valakinek az eszébe, a védjegy elérte célját, hiszen egy bizonyos árut vagy szolgáltatást sikeresen azonosítottunk. Ami a csizmagyártóknak talán bosszúság, az Unilevernek extraprofit: a jól bejáratott védjegy elősegíti az áru piacának megtartását, a termékhez társítja a minőség képzetét, jelképezi a vállalkozó jó hírnevét (goodwill). Egymásra talál krém és kenyér, gyártó és fogyasztó, akinek a napirendjét nemcsak órára lebontva, hanem védjegyekbe szedve is fel lehet vázolni, ahogy azt B. E. Ellis munkásságából ismerjük. Nem véletlen, hogy minden cég reklámtevékenységének ez áll a középpontjában, és ezzel meg is érkeztünk a kiindulóponthoz: a védjegy ideális eszköz a fogyasztó vásárlói szokásainak manipulálásához. Ráadásul úgy, hogy még élvezze is.

A védjegy

alakilag nem több egy megjelölésnél,

amely termékhez, szolgáltatáshoz kötődik. De olyan mint Pom-Pom: tetszés szerint tudja változtatni alakját: Michael Schumacher, a The Beatles vagy az Aral-kék ugyanúgy védjegy, mint a MÁV-szignál, a Skála-kópé és a "Jó estét, jó szurkolást!" beköszöntő. Az a közös bennük, hogy valamennyit lajstromozta az illetékes hatóság, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH).

A köznyelv a márkanevet a védjegy szinonimájaként használja, noha az előbbiből nem derül ki, hogy a jel jogi oltalom alatt áll-e vagy ahogy mondani szokták: "Le van-e védve." A védjegyet a népi babona számos olyan tulajdonsággal ruházza fel, amivel valójában nem is rendelkezik. Téves nézet, hogy a védjegy kiemelkedő minőséget szavatol vagy egyáltalán minőséget jelöl, bár a gyártók nyilván mindent megtesznek azért, hogy ezt higgyük. A mindig vagy az igazi Coca-Cola a védjegy betűje és a versenyjog logikája szerint csupán a tiszta forrást jelöli, más kérdés, hogy a fogyasztói pszichológiának megfelelően azt halljuk ki, ez a nedű az üdítővilágok legjobbika. A védjegynek nincs közvetlen műszaki tartalma sem, az Opel Kadett éppúgy jelenti a 30-as években futott oldtimert, mint a 80-as évek első felében az év autójának választott modellt, sőt arra sem alkalmas, hogy a termék származását pontosan kifejezze. A Gorbatschow vodka nyugat-európai gyártmány, még ha egy többgenerációs emigráns orosz család vállalkozásában készül is. Az árujegyzék gondos mellékelése nélkül még csak az sem egyértelmű, a védjegy milyen termékhez kapcsolódik. Ki tudja első hallásra, hogy a Flora terpentin színszappant vagy margarinkrémet, az Ajax mosogatószert, focicsapatot vagy egy népszerű chatfórumot takar? Ez akár azt jelenti, hogy egy már ismert védjegy más tevékenységi területen és termékkel karöltve is megjelenhet - egy másik jogtulajdonos védjegyében. A kávégyártó hiába tiltakozott az olasz távközlési cég forródrótjának jelmondata ellen: "Call it omnia!" (Hívja mindenki!), a Magyar Szabadalmi Hivatal állásfoglalása szerint a taljánok más malomban őrölnek, így a védjegy érvényben maradt. A Triumph mindezt úgy próbálta megelőzni, hogy logójukat nemcsak alsóneműkre védjegyeztette, hanem művégtagokra, ékszerekre és bőrből készült lószerszámokra is. (A szóvédjegy a lehetséges harmincnégy áruosztályból tizennyolcban kapott oltalmat.)

A technika fejlődésével és az alkalmazott megoldások elterjedésével egyes védjegyek

gyorsan elkophatnak

Míg a fejlesztő amerikai cég kezdetben büszkén villogott forradalmi teflonbevonatával, ma már az emberek nem őt szidják, ha mégis lekap a serpenyőben a tojásrántotta. Van példa arra is, amikor egy cég mindent elkövet, hogy a palackban tartsa a szellemet. A Gilette-nek nagyon sokba került, amíg kiverte a fogyasztók fejéből, hogy védjegyük nem borotvapengék gyűjtőneve. A Xerox szintén reklámhadjáratra kényszerült, hogy megértsék végre, a fénymásolatra a photocopy a legjobb angol kifejezés. De ki emlékszik már azokra a daliás időkre, amikor a frizsider, a bakelit, a celofán, a magnetofon még védjegyként is működött?

A védjegy története szorosan kapcsolódik a piacgazdasághoz, így hiába tekinthetünk vissza majd 150 éves múltra (az osztrák császár 1858-ban pátensben rendelkezett a korona területein a védjegyek oltalmáról), a jogintézmény fejlődését a szocialista tervgazdálkodás erősen behatárolta. Az államosítást követő pangást az új gazdasági mechanizmus fogadkozásaiból született szabályozás (1969. évi IX. tv.) és a kemény valutás kereskedelem élénkülése törte meg, bár az Orion, a Taurus vagy a Kalmopyrin a megelőző évtizedekben is fennmaradt. A jogi keretekre jellemző, hogy számos keresett védjegy a külkeresedelmi vállalatok tulajdona volt (az Ikarus a Mogürté, a Tokaji aszú a Monimpexé), hiszen a termékeket ők képviselték külföldön, ugyanakkor egyes vállalatoknál az államosítás előtti tulajdonforma sem szűnt meg, legalábbis papíron. A Kőbányai Gyógyszerárugyár szerződéseire más aláírók helyezték el kézjegyüket, mint az 1923 óta folyamatosan létező Richter Gedeon Rt. kontraktusaira. A hazai trösztösítés során az egész tejiparé lett például a Túró Rudi, így ma számos Túró Rudi-szerűség hajazhat az egykori pöttyösre. A szocializmus szülte védjegyek színe-java tűnt el a Szivárvány Áruház pultjai alól. Mementónak maradt (a védjegy érvényességének lejártáig biztosan) néhány kuriózumnak számító oltalom: a Boci krémsajté, a Kajla nugáté vagy a Tisza cipőé. Állami szubvenciók nélkül számos vállalat maga alá temette védjegyét, jogutódja épp az ismert jelbe kapaszkodva próbál megragadni törpebirtokán (Orion, Ikarus). Az államosítás hajdani kárvallottjai a privatizáció révén visszainvesztálhatták magukat egykori tulajdonukba (Zwack pédául megvette a Budapesti Likőripari Vállalatot), vagy jó esetben gyorsan inflálódó kárpótlási jegyet kaptak egykori ingatlanaik után, a védjegyhez fűződő jogukat elúsztatta a történelem (Törley). A védjeggyel kapcsolatban egyébként érvényes az Alkotmánybíróság döntése, mely reprivatizációs igényeket nem ismert el. Sikeres védjegyátmentő privatizáció azonban nem egy akadt, például a General Electric és a Tungsram házassága.

A védjegy piaci értéke nehezen megfogható, a Coca-Coláé több ország együttes GDP-jének felel meg, de családi fészekre gyűjtő védjegybirtokos fiatalok is reménykedhetnek, hiszen a védjegy vagyoni értékű jog, így jelzáloggal terhelhető: már csak a lakáshitelt nyújtó bankot kell megtalálni hozzá.

A védjegy fogalmát a nagyközönség párhuzamosan ismerte meg a 80-as, 90-es évek fordulóján a jogbitorláséval (engedély nélküli használat), amit szemlesütve, pironkodva már tíz évvel korábban emlegettek a Rubik-kocka kapcsán, de akkoriban ciki volt arról beszélni, mekkora pénztől esett el miatta a feltaláló. A rendszerváltozás éveiben azonban ellepte az országot a gagyi farmer, sportcipő, sportruházat, elektronikai termék stb. Ez volt az "Adios-Panascandic-korszak", a multik pedig csak kapálózni tudtak. Ugyanekkor egyes

hazai védjegyekre megindult a vadászat,

még a "Friderikusz-show"-t is le akarták nyúlni a névadótól. Az ilyen helyzetekkel a jog megpróbált lépést tartani, de igazából az 1997-es védjegytörvény megjelenésével vált európaivá a magyar szabályozás. Azóta évente 10-15 százalékkal nő a nemzeti és nemzetközi védjegybejelentések száma (a rendszerváltozás után különösen a szolgáltatások és a kereskedelem területén erősödött a védjegytevékenység), míg a jogbitorlási pereké, illetve a törlési eljárásoké folyamatosan csökken.

Legutóbb a kisgazdák (de melyik?) névvédő identitáskeresése és a Győri Keksz kapcsán került elő a védjegy mint hír, de hivatalos állásfoglalás még egyik ügyben sem született. A törvény mindazonáltal eleve tiltja pártok, egyesületek, társaságok emblémájának védjegyelemként történő használatát. A politikai jelmondatok (Magyarország mindannyiunké!) bejelentése pedig érvényességük időbeli korlátai miatt (választás, választási periódus, "jobb, ha holnapra elfelejtik") az ésszerűség határait súrolja. A Győri Keksz ovális emblémája (szóvédjegy nincs is) magyar vállalat tulajdona. A Szabadalmi Hivatal a vonatkozó nemzetközi szerződés értelmében nem kérhet be cégiratokat, így a védjegy tulajdonosi hátteréről csak annyi tud, amennyit feltárnak előtte. Az államnak (a védjegyoltalom állami szolgáltatás) különben sem lehet ízlése, legfeljebb akkor, ha a védjegy közerkölcsöt, vallási meggyőződést sért, a Bordeaux-ihoz, a Tokajihoz vagy az Egrihez hasonló földrajzi árujelzők pedig csak akkor szolgálhatnak precedensül, ha olyan bejelentésről van szó, amelynél a minőség, a hírnév a földrajzi származásnak tulajdonítható vagy az ottani természeti-emberi tényezők következménye.

A védjegyjog történetében az internetkorszak új kihívást jelentett. A domain csak egyetlen site hívószava, így a Figarónál az újság vagy a borotva eleve a rövidebbet húzta. A domainbrókerek épp erre játszanak: ibm.hu-k, philips.hu-k megszerzésével (mint ahogy megtörtént) alkupozícióba próbálnak kerülni a védjegytulajdonossal. A törvény a védjegy hagyományos működési területén jól tartja a gyeplőt: az oltalmi eljárás körültekintő (és kissé hosszadalmas), a "nagyokat" kiemelten védi és a védjegyet tíz- évenként meg kell újítani. Ha a megjelölést huzamosabb ideig (öt évig) nem használják, a jogvédelem megszűnhet.

Bogár Zsolt

Köszönet illeti dr. Millisits Endrét, a Szabadalmi Hivatal Nemzetközi Védjegyosztályának vezetőjét és Tóth Ritát, az MSZH könyvtárosát, akik segítséget nyújtottak a cikk elkészítéséhez.

Irodalom: Védjegyútmutató védjegybejelentőknek; VÉDjegy - Hasznos tudnivalók vállalkozóknak; Kérdés?! Felelet (Védjegy) - a Magyar Szabadalmi Hivatal kiadványai

Részletek a VÉDjegy - Hasznos tudnivalók vállalkozóknak című kiadványból

A védjegyoltalom a jogosultnak kizárólagos jogot biztosít a védjegy használatára. Részesülhet benne bármely grafikailag ábrázolható megjelölés (betű, szám, szó, szóösszetétel, személynév, jelmondat, ábra, kép, sík vagy térbeli alakzat, csomagolásfajta, szín, színösszetétel, fényjel, hologram, hang és mindezek összetételei), ha alkalmas a megkülönböztető szerep betöltésére. A védjegyoltalom lajtsromozással keletkezik, amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatalnál lehet kérni. A bejelentés tartalmazza többek között a bejelentő nevét (természetes és jogi személy is lehet), tevékenységi körét, a megjelölést (ha ábrás, öt példányban), illetve az áruk és/vagy szolgáltatások megnevezését, amelyre a lajstromozást kérik. Az árujegyzék összeállításánál nemzetközi egyezményben (Nizzai Megállapodás) lefektetett, árukra és szolgáltatásokra vonatkozó osztályok közül kell kiválasztani azokat, amelyekre az oltalmat kérik. Mivel a lajstromozás után az árujegyzéket bővíteni nem lehet, érdemes gondolni a későbbi profilbővítésre is. A védjegybejelentés alapdíja 60 000 Ft, ebbe egy áruoszály tartozik, osztályonként további 10 000 Ft. A védjegyoltalom rendszeresen megújítható (10 év), amelynek költsége megegyezik a bejelentés költségével. A védjegy használatáról gondoskodni kell, hogy annak hiánya ne vezessen a védjegy megszűnéséhez.

szerző
D. A.
publikálva
2001/43. (10. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...