Még a helyszínre sem ér, a tudósító máris heves vitába bonyolódik - önmagával. "Eleged van már a demokráciából? Ismerd meg Szálasi eszméjét! Hungarizmus!" - ajánlgatja egy plakát ötvenméterenként a kecskeméti vasútállomás és a belvárosi Ifjúsági Otthon közötti szakaszon. A fekete-fehér A3-as íven archív felvétel látható, ahol nyilasok náci zászlóval, karszalaggal vonulnak, alul a mozgalom weblapját reklámozzák. "Ennek a dolognak mégse kéne itt pöffeszkednie. Mindenkinek joga, sőt állampolgári kötelessége az ilyet gyorsan eltávolítani - állítja határozottan egy belső hang. - Ne nyúlj hozzá, látszódjon csak a probléma. Különben is, éljen a szólásszabadság, a kecskemétiek meg leszedik, ha akarják" - kontrázik egy másik. A plakátok a centrum felé sűrűsödnek, a vita viszont épp ekkor érzelmi síkra terelődik, és zátonyra fut: elhamarkodott következtetések, csúsztatások repkednek, személyeskedések és sértések hangoznak el. Ekkor még a tudósító nem tudja,
miként kell egy szópárbajt
a holtpontról kimozdítani, ezért végül "A tett halála az okoskodás!" felkiáltással az egyik útjába kerülő falragaszra veti magát. A fátyolos napfényben megkönnyebbülten halad tovább, tépked és szaggat, csak néha sandít hátra, nem sorakozott-e fel mögötte fél tucat vastag nyakú szkinhed bikacsökkel. A dolognak végül nem hungaristák, hanem egy cekkerét fenyegetőn lóbáló idős asszony vet véget; rongálót vél felfedezni ott, ahol csak a színházi műsor tetejéről hámoznák le a propagandát. Magyarázkodni nincs idő, a kétnapos disputabajnokság elődöntői pillanatokon belül elkezdődnek.
Hagyjuk most az ókori görögöket meg a vitatkozás művészetének későbbi nagyágyúit, eseményünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a vitakultúrát fejlesztő játék, a disputa (debate) az angolszász világból érkezett, és jó ideje már versenyként is űzik. "A disputaprogramot arra találták ki, hogy megtanuljuk azokat a technikákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy kritikusan gondolkodó, aktív állampolgárként boldoguljunk egy nyitott, demokratikus társadalomban. Olyan időtöltés, ami gazdagítja a műveltséget, miközben szórakoztat. A vita elsődleges célja a tanulás, s ez elsőbbséget élvez a győzelemmel szemben" - olvassuk egy tájékoztatóban, ahol kiderül, hogy a módszer különösen a közép- és felsőoktatási intézményekben népszerű, de Írországban már parlamentáris vita-világbajnokságot is rendeztek. A disputázásnak sokféle formája van, a hazai gyakorlatban két háromfős csapat vitatkozik páratlan számú bíró előtt, előre megadott témákról. A vitára ingerlő úgynevezett tételmondatokat a 17-18 éves diákok egy hónappal a verseny előtt kapták meg, a felkészülés során összegyűjtötték a mellette és ellene szóló érveket, hiszen állító és tagadó szerepben is helyt kell állniuk. "Ez nem simulékonyságra, hanem empátiára, kompromisszumkészségre, nyitottságra nevel" - magyarázza az előcsarnokban egy szervező. Az Európai Bizottság hazai képviselete és a Külügyminisztérium EU Tájékoztató Szolgálata által szervezett idei verseny témája az unió, közelebbről a szegénység és az oktatás. A múlt héten Debrecenben tizenhat észak-alföldi csapat mérkőzött egymással. "Ha minden jól megy, jövőre országos bajnokságot tartunk" - bizakodott Solymosiné Bakcsi Vera, a szakmai hátteret biztosító Vizuális Világ Alapítvány munkatársa. A külügyből érkezett Pintér Irina szerint jó lenne, ha az EU-val kapcsolatos közbeszédben is hangsúlyosabb lenne az ilyen pró-kontra megközelítés.
"Az Európai Uniómegerősödéséhez az iskolásoknak minden országban ugyanazt a tananyagot kell tanulniuk" - ez a vitatható mondat, amelyet a kissé levegőtlen emeleti teremben a következő hatvan percben a kalocsai PVSZ körömszakadtáig védeni, a szarvasi Wabafet kíméletlenül, de sportszerűen cincálni fog. A versenyben előbb az állító csapat első tagja érvel
hat percben
a tételmondat mellett: definiálja a fogalmakat, ismerteti szempont- és érvrendszerük legfontosabb elemeit. Majd a tagadó csapat egyik tagja beszélhet ugyanennyit, ezt követően az első csapat második tagja öt percben cáfolja a tagadó fél érveit, majd ismét az ellenfél kap öt percet, hogy új bizonyítékokat, példákat hozzon véleménye védelmében. A felszólalások között két körben kérdezni is lehet a másik féltől. Az utolsó felvonásban az állító csapat harmadik tagja a döntő kérdések köré próbálja csoportosítani a vitát, és levonja saját végkövetkeztetését, majd az utolsó tagadó versenyző ismerteti konklúzióját. Ezután a disputabírók eldöntik, melyik csapat volt meggyőzőbb. Ebben fontos szerepe van, ki rendelkezett nagyobb tárgyi tudással, jobb lényeglátással, a versenyzők betartották-e a szabályokat, illetve, hol érveltek strukturáltabban, kifinomultabban.
A kalocsaiak az unió megerősödését a GDP általános növekedésével azonosítják, amihez szerintük elsősorban olajozottabban működő közös munkaerőpiac szükséges, tehát világos, hogy Lisszabontól Tallinnig ugyanazt kell tanítani. AWabafet nem megy neki a definíciónak, inkább munkaerő-piaci túlkínálattal riogat, és a bolognai rendszert szapulja, hogy elvegye a zsűri és a kisszámú hallgatóság kedvét a további egységesítéstől. Fájdalom, nem hoz adatokat, ehelyett csak benyomásokról, vélelmekről, állítólagos sajtóhírekről tud beszámolni, ezért ezen a fronton gyorsan elvérzik. Máshol viszont úgy halad előre, mint kés a vajban: a nemzeti kultúra átörökítését fenyegető veszélyekkel kapcsolatos felvetésre a PVSZ-nek nincsenek megnyugtató válaszai. Amíg a másik fél beszél, az ellenfél mindig sebesen jegyzetel, cédulák járnak kézről kézre, a köztes konzultációs időben intenzív sustorgás folyik. A lendület - talán a nagy drukk miatt - mégis megtorpan, a csapatok beássák magukat, enerválttá válnak, és a vita végéig nem kerülnek elő új érvek. A színvonal esésével a fiatalok néha vagdalkoznak is, de rosszhiszeműségnek, demagógiának nyoma sincs, az egymás iránti tiszteletre sem lehet panasz. A zsűri végül 2:1 arányban a PVSZ-t találja meggyőzőbbnek, a felek kezet ráznak, a győztes készséggel áll a sajtó rendelkezésére. "Segít abban, hogy az érettségin, felvételin több önbizalmunk legyen. A téma érdekes volt, és meg akarunk tanulni kulturáltan vitázni" - indokol Péter, miért vállalkoztak a megmérettetésre. "Én vagyok a legagresszívebb, de jól bírtam a kiképzést, higgadt maradtam, és ez jó érzés" - teszi hozzá elégedetten Viktor, aki szerint a viták Magyarországon gyakran nagyon erőszakosak, és emiatt rengeteg dolgot nem tudunk megoldani.
Nemes Ágnes bíró és disputatréner különösen a politikai viták színvonalát tartja kétségbeejtőnek. "Vagdalkoznak, manipulálnak, meg akarják bántani egymást" - idéz a parlamenti közvetítések személyes élményanyagából. A vitához való viszonyunk kapcsán jellemzőnek, egyben aggasztónak tartja, hogy a választási kampányban nem volt miniszterelnök-jelölti vita. Úgy látja, ma különösen fontos lenne leszámolni a vita pejoratív értelmével, és belátni, hogy építő formájában segíti a határozott véleményformálást és a sztereotípiák felülvizsgálatát. "A demokrácia minőségén csak érdemi vitákkal lehet javítani, erre viszont időt kell áldozni. Tudom, hogy a médiafogyasztási szokások változása nem ezt segíti, de nincs másik út."
Egy másik bíró azt ajánlja, nézzük meg
a következő elődöntőben
a hódmezővásárhelyi Laluma csapatot, a velük szemben álló PVSZ-nek most ugyanazt a tételmondatot tagadnia kell. A zsűri közepén ezúttal Kis Máté, a fiatalon már veteránnak számító disputabajnok vezeti a jegyzőkönyvet. Az állító szerepben fellépő Laluma első embere magával ragadó és adatokban gazdag beszédet tart a kontinens diákjainak eltérő iskolai teljesítményéről. Azt állítja, hogy a méltánytalan és tűrhetetlen különbségek enyhítése, a közös európai tananyag a megoldás, védelmébe veszi a bolognai rendszert, és a fokozatos egységesítés mellett tör lándzsát. Hiába azonban a lendületes indulás, ha a szónok a startkőnél elmulasztotta definiálni a tételmondat fogalmait, és így nem jelölte ki a vita medrét. (Ez az állító csapat előjoga. A tagadók ezt nem fogadjak el, ha szerintük túl szűk vagy túl tág a meghatározás. Ha a tagadó csapat be tudja bizonyítani a definíció tarthatatlanságát, joga van azt kiegészíteni vagy ellendefiníciót állítani.) Mivel nem egyértelmű, mit jelent az unió megerősödése, a PVSZ gyorsan átveszi a kezdeményezést, és gazdasági szempontból bírálja a szegényebb országokra szerinte értelmetlen pluszterheket jelentő tervet, ami csak a közösséget gyengítené. ALaluma kicsit megzavarodik, más vágányra áll, és az erősödést egymás múltjának, kultúrájának megismerésével azonosítja, de itt sem tud döntő fölényt kiharcolni. A gazdasági vonalat végig a kezükben tartva a tagadók erős hajrával 3:0-ra győznek, és továbbjutnak, a Lalumának még egyet kell nyernie, hogy bejusson a vasárnapi döntőbe.
Solymosiné a Vizuális Világ Alapítványtól elégedett mindkét vidéki fordulóval. "Nem tudom, hogy a jövő politikusait látjuk-e, de az biztos, hogy nem lesznek kukák az egyetemen és nem fognak mindent szó nélkül elhinni. Ez az élet egyéb területeire is igaz. Aki disputázik, nem dől be a demagógiának, kevésbé befolyásolható, könnyebben alkot átgondolt, megalapozott, önálló véleményt." Az állomás felé tartva ezzel a reménnyel szemléljük, ahogy két tizenéves a nyilasplakát előtt állva csöndesen nézelődik.
Magyar disputa
A hazai disputamozgalom mintegy 800 diákot és több mint 200 bírót foglal magába; saját egyesülettel - Disputa Kör - és szabályzattal rendelkezik. Régiós és országos versenyeket rendeznek, táborokat, bíróképzést tartanak, a felkészítők nemzetközi kapcsolatokat ápolnak. Magyar sajátosság, hogy a vitabajnokságokba nálunk már az általános iskola negyedik osztályától be lehet kapcsolódni. A mozgalom a kilencvenes évek elején két lelkes amerikai tanár megjelenésével és a Soros Alapítvány támogatásával indult. "'Deviáns' pedagógusokat kerestek, és én kaptam az alkalmon, hogy új módszerekkel taníthassam a diákokat" - emlékszik vissza Száva Eszter, aki az elsők között csatlakozott a vitabarátokhoz. A módszert ma céges tréningeken kamatoztatja.
