Zebrás süteménnyel nyomul a vásárhelyi cukrászda

  • narancs.hu
  • 2025. március 27.

Lokál

A Bindzsisztán- és az Átteleltem!-szelet után most az Alcsútdobozon tartott egzotikus állatok esete ihlette meg a cukrászt.

Zebrás süteményt készített a vásárhelyi Sarokház Cukrászda, reagálva az elmúlt hét egyik fontos közéleti fejleményére – vette észre a Hodpress.

A sütemény tetején a zebra mellett a Fogadj örökbe felirat látható. Ez nem Zámbó Jimmy-utalás, hanem arra emlékeztet, hogy Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke március 22-én egy Facebook-posztban azt kérdezte Orbán Viktor miniszterelnöktől, tényleg igaz-e az, hogy az unokái félnek „a kis házi szafariban” tartott zebráktól. 

A kormány a kóstolgatásra úgy reagált, hogy amit Magyar állít, az még viccnek is rossz. A miniszterelnök azonban utóbb igyekezett viccel elütni a bírálatot: gyalogátkelőhellyel fotózkodott, aztán azt tette közzé, hogy szívesen örökbe fogadna egy állatkerti zebrát, és ebben az ügyben beszédbe elegyedtek Gáspár Győzikével.

Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő azonban pontosította Magyar Péter értesülését: nem Hatvanpusztán, hanem a szomszédban, Mészáros Lőrinc birtokán tartanak zebrákat.

Az ügyben március 26-án végül megszólalt a Vál-völgye Vadásztársaság a 444 kérdésére, közleményében hangsúlyozva, hogy a zebrákat és más állatokat az említett helyen a hatályos jogszabályok betartásával gondozzák. 

Ezek az állatok rehabilitált egyedek minden esetben. Olyan mentett állatok gondozását vállaltuk, amelyek korábban nagyon rossz, zárt tartási körülmények között voltak, rossz egészségi állapotban, mint például: rossz takarmányozás miatti egészségtelen fizikai állapot, állategészségügyi szűrések hiánya miatti kezeletlen betegségek következtében leromlott állapot, kis mozgástér miatt rosszul fejlődő vázizmok, gondozás hiánya miatt túlnőtt paták és ebből eredő mozgásszervi problémák, stb.” – közölte a vadásztársaság. Egy állatgondozókból, állatorvosokból álló csapat vállalta ezeknek az állatoknak a rehabilitálását, ez az, amit a zebrákról szóló híradásokban nem említettek meg.

A zebrás sütemény a vásárhelyi cukrászda harmadik mémeskrémese, a mozgalmas életű Bindzsisztán-szelet és a miniszterelnök március tizenötödikei poloskázós beszédére reflektáló Átteleltem!-szelet után.

A címlapkép forrása a vásárhelyi cukrászda Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.