Az I. kerületi Batthyány utca és a Gyorskocsi utca sarkán álló, hol ír, hol angol kocsmának mondott egység leginkább azzal vívta ki e kétes elismerést, hogy immár 35 éve működik változatlan formában. A túléléshez nagyban hozzájárulhatott, hogy a lelkes közlemények gyakran sportolók törzshelyeként emlékeztek meg róla, máskor pedig a mai napig érvényes élő zenés vonatkozásokat emelték ki. A kezdeti időkben a Hobo Blues Band volt a húzónév, ma már nem vacakolnak a fellépők névsorával. De kezdetben kellettek is a húzónevek, mivel a kilencvenes évek elején csak az nem nyitott ír kocsmát, aki steakhouse-t nyitott. A zene mellett a Polo Pub azzal szerzett jelentős előnyt, hogy üzemeltetői rájöttek, nem szabad túl komolyan venni az angolszász orientációt. Miután a csapolt Guinness-szel, a fabetétes enteriőrrel, illetve mindenféle londoni kegytárgyakkal hozták a kötelezőt, a konyhában már inkább a nemzeti érzelmeket engedik szabadjára. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a sportolók és a zenészek mellett az étlap is a hely védjegyévé vált a gulyáslevessel, a túrós csuszával, a körömpörkölttel, de legfőképpen a füstölt csülökkel.
A felsoroltak mellett van azonban még valami a Polo Pubbal kapcsolatban, ami bár közvetlenül nem is tekinthető a túlélés zálogának, a maga módján mégis hozzájárult a sikerhez. Az épületre gondolunk, amely otthont biztosít a kocsmának is. A Batthyány utca 4. szám alatti lakóház Budapest azon épületei közé sorolható, amelyet nem lehet műfaji, stílusbeli korlátok közé szorítani. Az eklektikát meghaladta, a szecesszióhoz nem elég bátor, ám azt nem mondhatnánk, hogy kerüli a feltűnést. A hatszintes házat nem túlzás elvarázsolt kastélyhoz hasonlítani, amelyben az Addams Family éppúgy ellakhatna, mint Harry Potter a kis kollégáival, ha pedig kivételes alkalmakkor felbukkan mögötte a telihold, muszáj odaképzelni a vérfarkas sziluettjét is. Nehéz eldönteni, hogy az épületet a hazai architektúra zsákutcájának, vakvágányának tekintsük, a Víziváros nagyra nőtt ékszerdobozának, vagy egyenesen remekműnek. De gondolhatunk akármit, az nem lehet vita tárgya, hogy kevés olyan helyszín akad Budapesten, amely alkalmasabb lenne arra, hogy ír (angol, skót stb.) kocsma működjön a falain belül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
