helyrajzi szám

Batthyány utca 4.

Lokál

Ha rákeresünk a Polo Pub kifejezésre, akkor a Google Maps kivételével minden találatnál felfedezhetjük a „legendás” jelzőt.

Az I. kerületi Batthyány utca és a Gyorskocsi utca sarkán álló, hol ír, hol angol kocsmának mondott egység leginkább azzal vívta ki e kétes elismerést, hogy immár 35 éve működik változatlan formában. A túléléshez nagyban hozzájárulhatott, hogy a lelkes közlemények gyakran sportolók törzshelyeként emlékeztek meg róla, máskor pedig a mai napig érvényes élő zenés vonatkozásokat emelték ki. A kezdeti időkben a Hobo Blues Band volt a húzónév, ma már nem vacakolnak a fellépők névsorával. De kezdetben kellettek is a húzónevek, mivel a kilencvenes évek elején csak az nem nyitott ír kocsmát, aki steak­house-t nyitott. A zene mellett a Polo Pub azzal szerzett jelentős előnyt, hogy üzemeltetői rájöttek, nem szabad túl komolyan venni az angolszász orientációt. Miután a csapolt Guinness-szel, a fabetétes enteriőrrel, illetve mindenféle londoni kegytárgyakkal hozták a kötelezőt, a konyhában már inkább a nemzeti érzelmeket engedik szabadjára. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a sportolók és a zenészek mellett az étlap is a hely védjegyévé vált a gulyáslevessel, a túrós csuszával, a körömpörkölttel, de legfőképpen a füstölt csülökkel.

A felsoroltak mellett van azonban még valami a Polo Pubbal kapcsolatban, ami bár közvetlenül nem is tekinthető a túlélés zálogának, a maga módján mégis hozzájárult a sikerhez. Az épületre gondolunk, amely otthont biztosít a kocsmának is. A Batthyány utca 4. szám alatti lakóház Budapest azon épületei közé sorolható, amelyet nem lehet műfaji, stílusbeli korlátok közé szorítani. Az eklektikát meghaladta, a szecesszióhoz nem elég bátor, ám azt nem mondhatnánk, hogy kerüli a feltűnést. A hatszintes házat nem túlzás elvarázsolt kastélyhoz hasonlítani, amelyben az Addams Family éppúgy ellakhatna, mint Harry Potter a kis kollégáival, ha pedig kivételes alkalmakkor felbukkan mögötte a telihold, muszáj odaképzelni a vérfarkas sziluettjét is. Nehéz eldönteni, hogy az épületet a hazai architektúra zsákutcájának, vakvágányának tekintsük, a Víziváros nagyra nőtt ékszerdobozának, vagy egyenesen remekműnek. De gondolhatunk akármit, az nem lehet vita tárgya, hogy kevés olyan helyszín akad Budapesten, amely alkalmasabb lenne arra, hogy ír (angol, skót stb.) kocsma működjön a falain belül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.