helyrajzi szám

Batthyány utca 4.

Lokál

Ha rákeresünk a Polo Pub kifejezésre, akkor a Google Maps kivételével minden találatnál felfedezhetjük a „legendás” jelzőt.

Az I. kerületi Batthyány utca és a Gyorskocsi utca sarkán álló, hol ír, hol angol kocsmának mondott egység leginkább azzal vívta ki e kétes elismerést, hogy immár 35 éve működik változatlan formában. A túléléshez nagyban hozzájárulhatott, hogy a lelkes közlemények gyakran sportolók törzshelyeként emlékeztek meg róla, máskor pedig a mai napig érvényes élő zenés vonatkozásokat emelték ki. A kezdeti időkben a Hobo Blues Band volt a húzónév, ma már nem vacakolnak a fellépők névsorával. De kezdetben kellettek is a húzónevek, mivel a kilencvenes évek elején csak az nem nyitott ír kocsmát, aki steak­house-t nyitott. A zene mellett a Polo Pub azzal szerzett jelentős előnyt, hogy üzemeltetői rájöttek, nem szabad túl komolyan venni az angolszász orientációt. Miután a csapolt Guinness-szel, a fabetétes enteriőrrel, illetve mindenféle londoni kegytárgyakkal hozták a kötelezőt, a konyhában már inkább a nemzeti érzelmeket engedik szabadjára. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a sportolók és a zenészek mellett az étlap is a hely védjegyévé vált a gulyáslevessel, a túrós csuszával, a körömpörkölttel, de legfőképpen a füstölt csülökkel.

A felsoroltak mellett van azonban még valami a Polo Pubbal kapcsolatban, ami bár közvetlenül nem is tekinthető a túlélés zálogának, a maga módján mégis hozzájárult a sikerhez. Az épületre gondolunk, amely otthont biztosít a kocsmának is. A Batthyány utca 4. szám alatti lakóház Budapest azon épületei közé sorolható, amelyet nem lehet műfaji, stílusbeli korlátok közé szorítani. Az eklektikát meghaladta, a szecesszióhoz nem elég bátor, ám azt nem mondhatnánk, hogy kerüli a feltűnést. A hatszintes házat nem túlzás elvarázsolt kastélyhoz hasonlítani, amelyben az Addams Family éppúgy ellakhatna, mint Harry Potter a kis kollégáival, ha pedig kivételes alkalmakkor felbukkan mögötte a telihold, muszáj odaképzelni a vérfarkas sziluettjét is. Nehéz eldönteni, hogy az épületet a hazai architektúra zsákutcájának, vakvágányának tekintsük, a Víziváros nagyra nőtt ékszerdobozának, vagy egyenesen remekműnek. De gondolhatunk akármit, az nem lehet vita tárgya, hogy kevés olyan helyszín akad Budapesten, amely alkalmasabb lenne arra, hogy ír (angol, skót stb.) kocsma működjön a falain belül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.