helyrajzi szám

Batthyány utca 4.

Lokál

Ha rákeresünk a Polo Pub kifejezésre, akkor a Google Maps kivételével minden találatnál felfedezhetjük a „legendás” jelzőt.

Az I. kerületi Batthyány utca és a Gyorskocsi utca sarkán álló, hol ír, hol angol kocsmának mondott egység leginkább azzal vívta ki e kétes elismerést, hogy immár 35 éve működik változatlan formában. A túléléshez nagyban hozzájárulhatott, hogy a lelkes közlemények gyakran sportolók törzshelyeként emlékeztek meg róla, máskor pedig a mai napig érvényes élő zenés vonatkozásokat emelték ki. A kezdeti időkben a Hobo Blues Band volt a húzónév, ma már nem vacakolnak a fellépők névsorával. De kezdetben kellettek is a húzónevek, mivel a kilencvenes évek elején csak az nem nyitott ír kocsmát, aki steak­house-t nyitott. A zene mellett a Polo Pub azzal szerzett jelentős előnyt, hogy üzemeltetői rájöttek, nem szabad túl komolyan venni az angolszász orientációt. Miután a csapolt Guinness-szel, a fabetétes enteriőrrel, illetve mindenféle londoni kegytárgyakkal hozták a kötelezőt, a konyhában már inkább a nemzeti érzelmeket engedik szabadjára. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a sportolók és a zenészek mellett az étlap is a hely védjegyévé vált a gulyáslevessel, a túrós csuszával, a körömpörkölttel, de legfőképpen a füstölt csülökkel.

A felsoroltak mellett van azonban még valami a Polo Pubbal kapcsolatban, ami bár közvetlenül nem is tekinthető a túlélés zálogának, a maga módján mégis hozzájárult a sikerhez. Az épületre gondolunk, amely otthont biztosít a kocsmának is. A Batthyány utca 4. szám alatti lakóház Budapest azon épületei közé sorolható, amelyet nem lehet műfaji, stílusbeli korlátok közé szorítani. Az eklektikát meghaladta, a szecesszióhoz nem elég bátor, ám azt nem mondhatnánk, hogy kerüli a feltűnést. A hatszintes házat nem túlzás elvarázsolt kastélyhoz hasonlítani, amelyben az Addams Family éppúgy ellakhatna, mint Harry Potter a kis kollégáival, ha pedig kivételes alkalmakkor felbukkan mögötte a telihold, muszáj odaképzelni a vérfarkas sziluettjét is. Nehéz eldönteni, hogy az épületet a hazai architektúra zsákutcájának, vakvágányának tekintsük, a Víziváros nagyra nőtt ékszerdobozának, vagy egyenesen remekműnek. De gondolhatunk akármit, az nem lehet vita tárgya, hogy kevés olyan helyszín akad Budapesten, amely alkalmasabb lenne arra, hogy ír (angol, skót stb.) kocsma működjön a falain belül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.