Mikrofilm

Volt egyszer egy film, a rendezője nem érdekes (David Miller), a címe sem különösebben (Az utolsó cowboy, eredetileg: Loneley Are the Brave), 1962-ben jött ki Amerikában, Magyarországon is biztos bemutatta valamelyik filmekre szakosodott kertévé, vagy megjelent legalább VHS-en, aligha ismerik sokan, mellette szóljon, hogy Kirk Douglas játszotta a főszerepét.

E fesztiválon új rövidfilmeket lehet látni moziban, kilencedik éve.

Egyikük a vérbe fagyott holttestekbe belefáradt, piszkos múltú, régivágású nyomozó; a másik feltörekvő karrierista, aki legalább olyan jól mutat a címlapokon, mint a sárga rendőrségi szalagokkal elkerített tetthelyeken az állát vakargatva.

A túlnépesedés sürgősen megoldandó, súlyos globális probléma, amelynél csak a kezelése súlyosabb abban az országban, ahol ezt először megpróbálták.

Kilencedszer lesz az idén Friss Hús

Gonoszság, kapzsiság, bérgyilkosok -  igaz történeten alapul a vetkőző férfiak sztorija.

Az Idő van után ismét egy megrekedt házasság áll a történet középpontjában.

Gyermekvédelemben nevelkedett fiatalok színházi előadásban keresik a megoldási kulcsot napjaink korona-árnyékában élő emberiségéhez. Ingyen nézhető az ART-RAVALÓ filmpremierje, a Félelmek bolygója!

Miután kicsinálták a mozikat, most segítő kezet nyújtanak nekik.

„…s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló” – írja Kosztolányi a Halotti beszédben. Hiába ikertestvérek Lisa és Sven, hiába az eltéphetetlen érzelmi kötelék, a közös szenvedély (Lisa színműíró, Sven színész), a közös világlátás, egy ember nem vállalhatja át egy másik ember terheit.

Otthonos kertvárosi ház, a feljárón családi autó, a makulátlan zöld gyep körül jelzésértékű, apró kerítéssel; a szomszéd minden reggel ránk köszön, amint kiballagunk az újságért. Ez maga az Amerikai Álom – már ha a szomszédok fehérek, feketékkel pedig maximum a helyi áruházban találkozunk, ahol takarítóként serénykednek.

Robert Kirkman már a The Walking Dead esetében is azzal a kettősséggel hódított, hogy úgy hagyta érintetlenül a zombizsánert, mintha épp lebontaná. Hasonló a helyzet az Invincible esetében is, csak most a szuperhőspanteon van soron.