Film

Élve vagy halva

Stéphanie Chuat, Véronique Reymond: Az én húgom

  • 2021. május 12.

Mikrofilm

„…s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló” – írja Kosztolányi a Halotti beszédben. Hiába ikertestvérek Lisa és Sven, hiába az eltéphetetlen érzelmi kötelék, a közös szenvedély (Lisa színműíró, Sven színész), a közös világlátás, egy ember nem vállalhatja át egy másik ember terheit.

Lisa csontvelőt ad Svennek, de a rák továbbpusztítja a férfi testét, lelkét, tudatát. Szétesett berlini anyjuk alkalmatlanságát látva magához veszi, kezelteti, svájci családjánál ápolja is kisfiává gyámoltalanodó bátyját a két perccel fiatalabb húg. A maradék életerejét a színpadi visszatérés reményéből merítő haldoklónak monodrámát ír az elmaradt Hamlet-felújítás helyett az irodalmi munkásságát már egyszer lezáró nő, s személyesen könyörög színházigazgató exének, hogy mutassa be az ilyen beteg állapotban is játszható Jancsi és Juliska-parafrázist, hiszen ezek ők: két eltévedt gyerek a sötét erdőben. Egyiküket a halál töri meg, másikukat az élet: Lisa feladta művészi ambícióit, hogy elit zeneiskolát igazgató férje meggazdagodásra, presztízsszerzésre, gyerekeik (úgymond) életének (karrierjének) bebiztosítására épített egzisztenciájához részben díszelgéssel (partik, díjátadások, hivatásszerű mosolygás), részben az intézmény unatkozó milliomoscsemetéinek (teljesen fölösleges) irodalmi pallérozásával járuljon hozzá. Akinek meg kell halnia, az végül csendes szeretetben távozhat. Akinek élnie kell életének másik fele nélkül, az visszatalál az íráshoz, hogy a közös szenvedélyben, a művészetben éltesse tovább azt a valakit, akit csak ő ismert igaz valójában, s akihez nem lesz többé hasonló „a nagy időn”.

Nina Hoss és Lars Eidinger párosa elhiteti velünk ezt a mindennél szorosabb, a megváltást el mégsem hozó kapcsolatot, ezt a szép, bár vitatható konklúziót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.