Visszhang: animációs tévésorozat

Invincible

Mikrofilm

Robert Kirkman már a The Walking Dead esetében is azzal a kettősséggel hódított, hogy úgy hagyta érintetlenül a zombizsánert, mintha épp lebontaná. Hasonló a helyzet az Invincible esetében is, csak most a szuperhőspanteon van soron.

 

Mark Grayson átlagos kamasz, attól eltekintve, hogy apja a félelmetes erejű Omni-Man, aki egy idegen bolygóról érkezett a Földre, hogy védelmezze a gyámoltalan emberiséget. A fiú csak arra vár, hogy örökölt képességei végre megmutatkozzanak, és apja nyomdokaiba léphessen. Ám amikor álma valóra válik, nem várt tragédiák és morális dilemmák hálójában találja magát. A sorozat egyik legizgalmasabb eleme, hogy Omni-Mant (azaz lényegében Supermant) potenciális tömegpusztító fegyverként ábrázolja (láttunk már ilyesmit Frank Miller képregényeiben és a Brightburn című felejthető horrorban). A készítők következetesen kibontják ezt az alternatív utat, annak minden erőszakos aspektusával együtt. Bár az Invincible vizualitásában úgy fest, mint egy 90-es évekbeli matinérajzfilm (ez egyben a sorozat egyik gyengéje is), egészen váratlanul élénk és gyomorforgató mészárlásokkal sokkolja a nézőt. Ez a naturalizmus éles ellentétben áll Mark iskolai és szerelmi megpróbáltatásait taglaló langyos epizódokkal, amelyekben a belezésekhez hasonlóan váratlanul csillan meg a bizarr humor.

Igazán élvezetessé és izgalmassá a vad hangnemváltások és a földönkívüli perspektíva beemelése teszi a sorozatot – a végén talán még egy-két könnyet is ejtünk. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.