Visszhang: animációs tévésorozat

Invincible

Mikrofilm

Robert Kirkman már a The Walking Dead esetében is azzal a kettősséggel hódított, hogy úgy hagyta érintetlenül a zombizsánert, mintha épp lebontaná. Hasonló a helyzet az Invincible esetében is, csak most a szuperhőspanteon van soron.

 

Mark Grayson átlagos kamasz, attól eltekintve, hogy apja a félelmetes erejű Omni-Man, aki egy idegen bolygóról érkezett a Földre, hogy védelmezze a gyámoltalan emberiséget. A fiú csak arra vár, hogy örökölt képességei végre megmutatkozzanak, és apja nyomdokaiba léphessen. Ám amikor álma valóra válik, nem várt tragédiák és morális dilemmák hálójában találja magát. A sorozat egyik legizgalmasabb eleme, hogy Omni-Mant (azaz lényegében Supermant) potenciális tömegpusztító fegyverként ábrázolja (láttunk már ilyesmit Frank Miller képregényeiben és a Brightburn című felejthető horrorban). A készítők következetesen kibontják ezt az alternatív utat, annak minden erőszakos aspektusával együtt. Bár az Invincible vizualitásában úgy fest, mint egy 90-es évekbeli matinérajzfilm (ez egyben a sorozat egyik gyengéje is), egészen váratlanul élénk és gyomorforgató mészárlásokkal sokkolja a nézőt. Ez a naturalizmus éles ellentétben áll Mark iskolai és szerelmi megpróbáltatásait taglaló langyos epizódokkal, amelyekben a belezésekhez hasonlóan váratlanul csillan meg a bizarr humor.

Igazán élvezetessé és izgalmassá a vad hangnemváltások és a földönkívüli perspektíva beemelése teszi a sorozatot – a végén talán még egy-két könnyet is ejtünk. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.