Visszhang: animációs tévésorozat

Invincible

Mikrofilm

Robert Kirkman már a The Walking Dead esetében is azzal a kettősséggel hódított, hogy úgy hagyta érintetlenül a zombizsánert, mintha épp lebontaná. Hasonló a helyzet az Invincible esetében is, csak most a szuperhőspanteon van soron.

 

Mark Grayson átlagos kamasz, attól eltekintve, hogy apja a félelmetes erejű Omni-Man, aki egy idegen bolygóról érkezett a Földre, hogy védelmezze a gyámoltalan emberiséget. A fiú csak arra vár, hogy örökölt képességei végre megmutatkozzanak, és apja nyomdokaiba léphessen. Ám amikor álma valóra válik, nem várt tragédiák és morális dilemmák hálójában találja magát. A sorozat egyik legizgalmasabb eleme, hogy Omni-Mant (azaz lényegében Supermant) potenciális tömegpusztító fegyverként ábrázolja (láttunk már ilyesmit Frank Miller képregényeiben és a Brightburn című felejthető horrorban). A készítők következetesen kibontják ezt az alternatív utat, annak minden erőszakos aspektusával együtt. Bár az Invincible vizualitásában úgy fest, mint egy 90-es évekbeli matinérajzfilm (ez egyben a sorozat egyik gyengéje is), egészen váratlanul élénk és gyomorforgató mészárlásokkal sokkolja a nézőt. Ez a naturalizmus éles ellentétben áll Mark iskolai és szerelmi megpróbáltatásait taglaló langyos epizódokkal, amelyekben a belezésekhez hasonlóan váratlanul csillan meg a bizarr humor.

Igazán élvezetessé és izgalmassá a vad hangnemváltások és a földönkívüli perspektíva beemelése teszi a sorozatot – a végén talán még egy-két könnyet is ejtünk. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.