Visszhang: dokumentumfilm

One Child Nation

  • 2021. május 19.

Visszhang

A túlnépesedés sürgősen megoldandó, súlyos globális probléma, amelynél csak a kezelése súlyosabb abban az országban, ahol ezt először megpróbálták.

Kínában 35 évig tartották fenn azt a születésszabályozási metódust, amely egyfelől támogatta az egygyermekes családmodellt (ez megmagyarázható, az émelyítő kommunista propaganda ellenére is), másfelől büntette a másodszor is szülni kívánókat – nem holmi bírsággal, hanem a náci rezsimet idéző retorziókkal: a teljes vagyonelkobzástól a kényszersterilizáláson át a magzat konkrét megöléséig, akár a kilencedik hónapban is. Ez a rettenetes időszak tárul fel a szerencsétlenségére lánynak született, de szerencséjére az Egyesült Államokba települt Nanfu Wang személyes érintettségéből építkező filmjében. Beszámol puszta létezéséből fakadó gyermekkori frusztrációiról, amerikainak s így garantált szabadságjogok birtokosaként született csecsemőjét ringatva faggatja saját családját, anyját, nagyszüleit, öccsét (falusiként, vagyonnyi büntetés ellenében hagyták megszületni). És faggatja a lelepleződést orrontván nyíltan fenyegetőző falusi elöljárót, a valójában magzatelhajtóként dolgozó bábát, a szemétbe dobott, főleg lány újszülöttek holttestét fotózó képzőművészt. És a néző nem tudja, mitől borzadjon inkább: az államilag elrendelt, szenvtelenül kivitelezett bűncselekményeken-e, vagy a lakonikus elfogadáson, Nanfu anyja boldogan dögönyözi unokáját, miközben elmondja, hogy ha a második gyermeke netán szintén lánynak születik, bizony otthagyta volna az út mellett. Ahogy mások is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.