Visszhang: dokumentumfilm

One Child Nation

  • 2021. május 19.

Visszhang

A túlnépesedés sürgősen megoldandó, súlyos globális probléma, amelynél csak a kezelése súlyosabb abban az országban, ahol ezt először megpróbálták.

Kínában 35 évig tartották fenn azt a születésszabályozási metódust, amely egyfelől támogatta az egygyermekes családmodellt (ez megmagyarázható, az émelyítő kommunista propaganda ellenére is), másfelől büntette a másodszor is szülni kívánókat – nem holmi bírsággal, hanem a náci rezsimet idéző retorziókkal: a teljes vagyonelkobzástól a kényszersterilizáláson át a magzat konkrét megöléséig, akár a kilencedik hónapban is. Ez a rettenetes időszak tárul fel a szerencsétlenségére lánynak született, de szerencséjére az Egyesült Államokba települt Nanfu Wang személyes érintettségéből építkező filmjében. Beszámol puszta létezéséből fakadó gyermekkori frusztrációiról, amerikainak s így garantált szabadságjogok birtokosaként született csecsemőjét ringatva faggatja saját családját, anyját, nagyszüleit, öccsét (falusiként, vagyonnyi büntetés ellenében hagyták megszületni). És faggatja a lelepleződést orrontván nyíltan fenyegetőző falusi elöljárót, a valójában magzatelhajtóként dolgozó bábát, a szemétbe dobott, főleg lány újszülöttek holttestét fotózó képzőművészt. És a néző nem tudja, mitől borzadjon inkább: az államilag elrendelt, szenvtelenül kivitelezett bűncselekményeken-e, vagy a lakonikus elfogadáson, Nanfu anyja boldogan dögönyözi unokáját, miközben elmondja, hogy ha a második gyermeke netán szintén lánynak születik, bizony otthagyta volna az út mellett. Ahogy mások is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.